December 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ők azok, akik gyávák, vagy lusták kiállni az elveikért, ellenben mindenki más elveit röhögve minősítik

Ma ismét egy olvasói hozzászólás apropóján ragadtam klaviatúrát. A véleményéhez mindenkinek bőven megvan a joga, ezzel semmi gond nincs. Azonban ez a komment annyiban érdekes számomra, hogy elég pontosan rávilágít valamire, ami általános probléma ebben az országban (nyilván máshol is, de mindenki magának vakarja, ami viszket), ezért érdemes bővebben foglalkozni vele. Ímhol a komment, itt pedig a vitát kiváltó cikk.

Mizus gyerekek. Fáj az igazság? Úgy vonyítotok itt mint akik bolhásak. Annak aki ezt felbojdulást okozò irományt írta igaza van. Na jó a 20 éve túlzás, bár páran már akkor is hosszú gatyában jártatok. Ugyan olyan habzószájú veszett kutyák vagytok, mint ovi fanjai. Csak ti a másik oldalról vonyítotok.

Itt még nincs is vége az eszmecserének, mert egy másik olvasó rákérdezett: Esetleg nekünk van is rá okunk? A válasz nem maradt el.

Oka drága mindenkinek van. Az nem kiváltság. Az egyik oldalon vonyító azért hangos, mert azt kapta a másik oldaltól, amit ön kap emettől. Egyensúly. Lenne. De vannak a sokkal többek, akik mindenhonnét ugyan azt kapják. A szart………

A drága megszólítást azzal érdemelte ki a kérdező, hogy nőnek született. Ez önmagában is megérne egy cikket, de most maradjunk a sokkal többeknél.

Itt van tehát egy ember, aki úgy érzi, hogy ő felette áll a politikának, ő nem tartozik a jobboldalhoz, sem a baloldalhoz, hanem egy harmadik csoport – a sokkal többek – tagja és jelen esetben szószólója. Ez remek dolog, csak szerintem súlyos zavarok vannak a felfogás, helyzet- és önértékelés terén.

Nem szerencsés úgy tekinteni az országban zajló folyamatokra, mint egy focimeccsre. Itt nem az van, hogy két csapat játszik a pályán, most éppen az egyikük vezet, a lelátókon ülő szurkolók pedig a saját csapatuknak szurkolnak, az ellenfél csapatát és szurkolóit is egyként szidalmazva közben. A két csapaton és a szurkolókon kívül van még a társadalomnak az a része, amelyiket egyáltalán nem érdekli a foci, magasról tesznek rá.

Csakhogy ez az ország nem egy stadion (hiába leszünk lassan a stadionok országa), itt nem lehet kívül maradni. Az pedig, hogy mi viccesen baloldalnak és jobboldalnak tituláljuk egymást, semmit nem jelent. A kormánynak köze sincs a jobboldali politikához, de szeretik így nevezni magukat. Szerintem a szektatagok döntő többségének még csak fogalma sincs arról, mit is jelent valójában a jobboldali politika. Nekik elég annyi, hogy nem baloldali. Aki viszont szemben áll a kormány rablógazdálkodásával, az akarja, vagy sem, baloldali feliratot kap a homlokára.

Pontosan ez az egyik oka annak, hogy az ellenzék nem egységes. Oda egy csomó embert önkényesen söpör be a közbeszéd, holott egészen eltérő elképzeléseket – nem ritkán valódi jobboldali elveket – valló emberek csoportjairól van szó.

A legnagyobb tömeg azonban a kívülállók – a kommentelő szavaival élve, a sokkal többek – halmaza. Ide tartoznak azok, akik a nyomorból ki sem látva nem tudnak tájékozódni, sem véleményt nyilvánítani, mert a napi létfenntartás felülír mindent számukra. De ide tartoznak – és ők vannak többen – akik finnyásan felhúzott orral félrevonulnak és méltóságon alulinak érzik, hogy az ilyen alpári dologba – mint amilyen a politizálás – beleszóljanak.

Végső soron ők azok, akik vitetik magukat a többiekkel. Potyautasok. Ráadásul olyan potyautasok, akik pofátlanul felmásznak a mások pénzével-munkájával működtetett járműre és üvöltve követelik, hogy az általuk megjelölt helyre fuvarozzák őket, közben pedig teli pofával ócsárolják a járművet is, az fizető utasokat is.

Ilyen potyautas jelenleg az ország lakosságának több, mint fele. Úgy akarnak eljutni valahonnan valahová, hogy az égvilágon semmit nem tesznek érte, csak elvárásaik vannak. Ők azok, akik gyávák, vagy lusták kiállni az elveikért, ellenben mindenki más elveit röhögve minősítik. Mindezt kényesen eltartott kisujjal, a kívülről, felülről próbálják megtenni.

Ez az, ami nem megy. Egy normálisan működő országban többnyire kívül lehet maradni a napi politikán, az tényleg döntés kérdése, beszáll-e az ember, vagy sem. De a választások idején bizony fel kell állni a kényelmes szalmakupacról és el kell ballagni véleményt nyilvánítani. Aki ezt nem teszi, annak semmi joga követelőzni és elvárni azt, hogy a többiek kikaparják neki a gesztenyét. Aki ezt nem teszi, az ne vinnyogjon, hogy mindenhonnan ugyanazt a szart kapja, mert pontosan ő nem tesz semmit azért, hogy ne csak a szar legyen.

Egyszerűbb persze úgy tenni, mintha semmihez semmi köze nem lenne, de az a rossz hírem van, hogy ez az ország nem bír el négymillió potyautast. Marhára nem kell beállni sehová, nem kell jelentezni egyetlen párthoz sem, ha nincs megfelelő. De a mocskot meglátni, a lapátot megfogni bizony kell, mert a sokkal többek kényes orráig pont úgy el fog érni a trágya, mint azok orráig, akik minden erejükkel egy jobb országot szeretnének és ezért tesznek is valamit. Még a kormányt támogatók is tesznek. Legalább annyit, amennyit meg tudnak tenni. Ha tüntetnek, ha írnak, véleményt mondanak, vagy aktívan dolgoznak akár célokért, akár pártokban – mindegy. Tesznek. A kívülről beleugatás rosszabb, mint bármi más. Értéktelen. Káros.

Végül – mert úgy tűnik, nincs mindenki tisztában a politika jelentőségével – egy kis közérdekű népműveléssel zárom a cikket.

Politész – teljes jogú polgár. Nem csak joguk, kötelességük is volt a politikai életben való részvétel, ha nem így tettek, megvetés tárgya lettek. A politikából magukat teljesen kivonók neve volt az idiotész.adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.