Ezek itt a baloldalon is ugyanazok

A megújult MSZP - Molnár Gyula és Hiller István (Fotó: MSZP/MTI) A megújult MSZP - Molnár Gyula és Hiller István (Fotó: MSZP/MTI)

Tegnap már futottunk egy gyors kört az MSZP kongresszusán született személyi döntések körül, amelyeket álláspontunk szerint semmiképpen nem lehet a legnagyobb ellenzéki párt megújulásának nevezni.

Mások fejébe nem látok bele, az én véleményem az, hogy sikerült egy igen magas labdát felkínálni a Fidesznek, amely – jó szokásához híven – le is csapott rá. Az állampárt gyomorforgató gratuláló közleményét kénytelen vagyok hosszan idézni:

Gratulálunk az MSZP új elnökének, Molnár Gyulának, az új választmányi elnöknek, Hiller Istvánnak és a párt új tisztségviselőinek. Mindannyian régóta politizálnak, már a Gyurcsány-éra alatt is fontos pozíciókban voltak: Hiller István segítette Gyurcsány Ferencet a miniszterelnöki pozícióhoz. Így bizonyára könnyebb lesz nekik tisztázni a szocialisták körüli botrányokat és szembenézni azzal, hogy a kormányzásuk nyolc éve alatt hogyan tették tönkre az országot.

Teljesen mindegy azonban, hogy ki az MSZP elnöke, mert a párt ugyanott folytatja, ahol abbahagyta: a szocialisták végre akarják hajtani Brüsszel kényszerbetelepítési tervét, folytatják a bevándorláspárti politikát és a falazást a korrupciós ügyeikhez.

Az MSZP miniszterelnökénél  már megtalálták az Alstom-kenőpénzek egy részét, az MSZP több fejese külföldön rejtegetett százmilliókat, de egyik elnökjelölt sem volt ezzel hajlandó foglalkozni. Bízunk benne, hogy az új szocialista vezetés hamarosan tisztázza az Alstom-botrányt és azt, hogy honnan vannak Simon százmilliói.

Az nem szorul magyarázatra, semmi meglepő nincsen benne, hogy ezen az istentelenül pofátlan közleményen pontosan lemérhető a Fidesz szellemi színvonala, értékrendje, barbár moralitása, amely az elmúlt nyolc év utáni elmúlt hat év ellenére hátrafelé mutogat, terel és mindenféle önkritika nélkül okádja ellenfelére azt, amit ő maga követ el éppen. A végtelenített elbeszélő jelenben.

Ránézésre is abszurd és szürreális, de Rogánok, Habonyok, Mészárosok, Vajnák, Orbánok nyakló nélküli fosztogatása, az állami földek kiárusítása, a kisvasutak, stadionok címén teherautószámra eltapsolt európai és hazai adófizetői pénzek lenyúlásának idején, amikor egy tenyerestalpas miniszterelnöki jóbarátként futó gázszerelő elfelejt bevallani 1 milliárdot, Simon Gábor 200 milliójával tematizálja a Fidesz a közbeszédet.

Miközben egyetlen menekült sem szeretne Magyarországon maradni, ezzel szemben többszázezer fiatal és kevésbé fiatal hagyta el az országot, a Fidesz gratuláló közleménye migránsozik, gyurcsányozik, brüsszelezik. Az a párt, amely a nyolc év alatt állítólag tönkretett országot mantrázza kényszeresen, hat év alatt bizonyította be, hogy a teljes pusztítás ennél sokkal rövidebb idő alatt is nyélbe üthető. Következmények nélkül, törvényesen, a törvények fölött állva. Milliós fizetésekből, megmagyarázhatatlanul milliárdos vagyonok mögül a magát degeszre harácsoló párt az MSZP korrupciós ügyeiről óbégat.

Miért? Mert gond nélkül, lelkiismeretfurdalás és szemrebbenés nélkül megteheti. Ez a cinikus gratuláció pontosan arról szól, hogy az, ami az MSZP-ben történik, annál jobbat álmodni sem mertek maguknak. Ha a Fidesz úriemberek és nem gátlástalan tahó-suttyó-bunkók gyülekezete lenne, akkor megelégedtek volna egy elegáns közleménnyel és elvonultak volna reggelig vedelni a 2018-as körvonalazódó választási győzelemre. De mert a Fidesz a Habony-Finkelstein-féle agresszív gyűlölködés kútfejéből táplálkozik, bármikor belefér egy gyurcsányozás, nehogy már elfelejtse az egységsugarú, hogy ki ez a patás ördög, akinek a Titanic elsüllyedésétől a migránsválságig ugyanúgy a nyakába varrható bármi, mint Soros Györgynek.

Ez a módfelett g*ci gratuláció azonban – hacsak nem akarjuk homokba dugni a fejünket – pontosan annyira szól a Fideszről, mint az MSZP-ről és az időközben más platformon építkező örökzöld Gyurcsány Ferencről. Ha tetszik, ha nem, érdemes lenne szembenézni végre azzal, hogy a Fidesz kétharmada nem jöhetett volna létre Gyurcsány nélkül. És ama MSZP nélkül, amelynek nem sikerült most sem olyan elnököt választani, aki minden tekintetben feddhetetlen volna.

Ráadásul az is világos, hogy Molnár Gyula – aki ugyan lemosta magáról a különféle bűncselekmények elkövetésével összefüggő alaptalan vádakat, de aligha tarthat számot az ártatlanul meghurcolt mártír szerepre – a sorok között már világossá tette, hogy nyitott a hosszú évek óta legmegosztóbb politikus címen futó Gyurcsány irányába is. Ebből a bizonyosságból táplálkozik a Fidesz fent olvasható cinizmusa. Már leírtam máskor, máshol, fejvesztés terhe mellett is vállalom: aki nem szektásként, szemellenzővel utálja Orbánt, az pontosan tudja, hogy Gyurcsány legalább annyit visz, mint hoz. Mert ez van és folymatosan ezt mutatják a számok. Azok is, amelyeket nem a Fidesz hamisít.

Teljesen mindegy, hogy hány becstelen, korrupt, velejéig romlott politikus sertepertél a Fideszben, az MSZP-nek életbevágóan fontos lett volna egy olyan arcot felmutatni, aki semmilyen módon nem hozható összefüggésbe az őszödi traumával. Az MSZP nem engedhette volna meg magának, hogy egy olyan emberrel vágjon neki 2018-nak, akivel kapcsolatban évekig élt a korrupció gyanúja. Ennek a döntésnek így viszont nagyon rossz üzenete van a választók felé, azok felé elsősorban, akik pontosan tudják, hogy Orbánt meg kell állítani és hosszú ideje sikertelenül keresik az alternatívát.

Tegnap ez nem jött össze az MSZP-nek és azt gondolom, hogy a fent említett bűne mellett – tudniillik, hogy rászabadított az országra egy kétharmados rombológépezetet – mostmár ennek a helyzetnek a konzerválása is felelősségként a nyakába varrható. Most derült ki, mennyire nagy baj az, amikor egy párt nem építkezik tudatosan, nem képes a megújulásra, hanem hosszú évekig ugyanazokat a lejárt szavatosságú arcokat cserélgeti a sakktábláján és folyamatosan arra kényszeríti a választóit, hogy a nagyon rossz és a kevésbé rossz közül válasszanak. 2018 tekintetében ez semmi jóval nem kecsegtet.

Bárki bármit gondol, számomra az egyedüli jó döntés Harangozó Tamás lett volna. Lehet tejfelesszájúnak, tapasztalatlannak nevezni, de ez nem lehet egy érv amellett, hogy az idők végezetéig dinozauruszokkal hirdessünk változást, megújulást. Mert senki nem fogja elhinni. A rendkívül jól érvelő, jó kiállású Harangozó opció lehetett volna a fiatalabb generáció megszólítására, hozhatott volna egyfajta egészséges dinamizmust a meglehetősen rugalmatlan, átütő erejű, hiteles üzenetek megfogalmazására képtelen szervezetnek.

Csak arra tudok gondolni, hogy az MSZP-nek nem ez volt a célja, hanem önként vállalta a céltábla szerepét a Fidesz mocskolódó hátranyilazásának útjában. Fogalmazzunk úgy, hogy az MSZP ezzel e döntéssel kilátástalan helyzetbe lavírozta magát, mert nem csak az a baj, hogy nem látszik a jövőkép és a mozgosító csatakiáltás, de a legnagyobb baj, hogy nincs hiteles vezető, akiről ne egy egészséges gyurcsányozás jutna eszébe bárkinek. És még egyszer hangsúlyozom: nem csak a Fidesz-hívőkről van szó.

Igen, ez a döntés valóban egyfajta falazás a korrupciós ügyekhez. A Fidesz korrupciós ügyeihez. A kormánypárt mérhetetlen csalása, lopása ugyanis átlépte már azt a szintet, ahol egy megfelelő ellenzéki stratégiának át kellett volna hatolnia a szavazók apátiájának, érdektelenségének vastag falán. Hogy ez miért nem történt már meg, arra pontosan ez a válasz: hogy ezek itt a baloldalon is ugyanazok. Ezekkel márpedig nem fog menni. Mert ha ment volna, akkor el sem juthattunk volna idáig. Ilyen egyszerű és ilyen szomorú.