Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Pár évente kalandvágyból hazajárok és megpróbálok megélni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kivándorlással kapcsolatban van még két olvasói levél, amiket nem publikáltunk. Hát most megtesszük. Amennyiben van valakinek mondanivalója ebben a témában (vagy bármi másban) és úgy ítéljük meg, hogy többeket érdeklő írás született és elbírja a virtuális nyomdafestéket, továbbra is meg fogjuk jelentetni az írásaitokat. Akkor is, ha egyetértünk és akkor is, ha nem értünk egyet az abban foglaltakkal.

36 éves vagyok, az utóbbi 14-et külföldön éltem: Hollandiában (2), Londonban (1), New Yorkban (8) és San Franciscoban (3). Most épp itthon vagyok, pár évente kalandvágyból hazajárok és megpróbálok megélni.

Külföldön élő magyarként én is statisztikákra hivatkoznék: hivatalos források szerint kb 600,000 magyar él Angliaban. Ha ehhez hozzávesszük azokat, akik Ausztriában es Németországban keresik a kenyerüket, a külföldön élő, keresőképes magyarok száma biztos, hogy 1 millió fő fölött van. Nem vagyok benne biztos, hogy mindenki érti-e, hogy milyen katasztrofális ez az arány. A 9,8 milliós lakosságból 3 millió nyugdíjas (tévedett a levél szerzőjeaz öregségi nyugdíjasok száma jelenleg kicsit van 2 millió fölött/szerkesztő), és – bár erre vonatkozó adatot nem találtam -, a fiatalkorúak és más egyéb okból kifolyólag dolgozni nem tudók/akarók száma kb. ugyanennyi lehet. Tehát a keresőképes magyar lakosság kb. 4 millió ember (ez az adat viszonylag pontos, a munkaviszonyban állók száma a KSH adatai szerint 4 millió 294 ezer/szerkesztő). Ha csak 1 millió ebből a külföldre járók/költözők aránya, az a keresőképesek 25 (!!) százaléka! Hát hol van még ilyen arány? Boliviában? El Salvadorban, ahol az MS13 uralja az utcákat??

Kínában a politikusok most megszavazták, hogy ha korrupcióval valaki megbukik és kiderül, hogy több, mint (úgy emlékszem) 127 millió forintnyi pénzre tett szert ezáltal, halálbüntetés jár érte. Értitek? Kivégzik az embert ilyenért! Itthon hány politikust kéne kivegezni? Ebből az okból sajnálom egyebként, hogy mégsincsenek XVIII. századi körülmények itthon (bármennyire is igyekszik a kormány), egy-egy nyilvános akasztásra most elmennék a főtérre…

Nekünk is most született kisbabánk. Ahogy utazóképes lesz, megyünk is tovább. Jobbat érdemel.

A második levél:

A Kövér Lászlós cikk (ezen belül ez sok gondolatot elindított bennem és mivel a végén még felszólítás is van, hogy írjuk meg amit gondolunk, hát kiírom magamból.

Mi 2011 karácsonyán határoztuk el, hogy megyünk, minél hamarabb. Három gyerekkel indultunk el, Észak-Németországban kötöttünk ki. Eredetileg két évre teveztünk, de a 2014-es választások után úgy döntöttünk, maradunk végleg. Vettünk egy házat, és amint lehet, megigényeljük a német állampolgárságot. A magyar nyelvet és a kultúrát őrizzük, a gyerekek olvasnak, írnak magyarul, itthon magyarul beszélünk, magyarul nézzük a filmeket, tudják a himnuszt, és megtanulnak pár verset (Lackfit is és Petőfit is és Varrót is és József Attilát is), de nem valószínű, hogy Magyarország valaha visszakapja őket. Hacsak nem misszionáriusként…

A napokban kérdezte a nagylányom, hogy tulajdonképpen miért jöttünk el. Elkezdtem neki sorolni, ami hirtelen eszembe jutott, Hoffmann Rózsa, a magánnyugdíj-pénztárasdi, ilyesmik, meg az, ahogy engem sokkolt a Schmitt-féle plagizálásra adott kormányzati reakció. Mindezek akkor tragikusnak tűntek, ma már jelentéktelen apróságok. Amit innen látok, az nem lejtmenet, hanem zuhanás.

Évente kétszer megyünk Magyarországra, és a sok jó dolog mellett minden alkalommal sokkol a pusztulás.

Köszönöm, hogy kiírhattam magamból!

Gajdos-Benyó Rita

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.