December 10,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Közben nem csak a fia életét teszi tönkre

Reggel korán, éhgyomorra olvastam, hogy Orbán Gáspár miniszterelnöki sarj, aki 2014-ben egy sérülésre hivatkozva hagyta abba a profi futballt és csatlakozott egy brit segélyszervezet munkájához, hogy Ugandában gyerekeket tanítson meg arra, ami neki nem igazán ment (tudniillik focizni), a TEK-nek köszönhetően van ma közöttünk és hirdeti Isten királyságát a Felház nevű ifjúsági menőkeresztény szerveződés frontvonalából.

Erről a maga idején megemlékeztünk, és bár akkor is érintettük a kérdést, ez itt most hatványozottan érvényes lesz: mennyire lehet tragédia egy huszonéves fiatalembernek apja, azaz miniszterelnök apja árnyékában kezdeni valamit az életével? Történt ugyanis, hogy – bár Ugandában világosodott meg a fiú és az isteni tűz meg Jézus Krisztus megvilágította az ő orcáját – az ellenséges sajtó mégiscsak kiderítette: mivel némelyek (bárkit is jelentsen ez apukán kívül) nem örültek annyira, hogy egy komoly biztonsági kockázatot jelentő országban tartózkodik az ifjú Orbán, érte küldték a TEK embereit. Tehát a TEK hozta haza őt a sötét Afrikából.

A Terrorelhárítás az üggyel kapcsolatban annyit közölt, „a jogszabályban meghatározottak szerint a legfőbb ügyész és a miniszterelnök védelmét látja el”, Havasi Bertalan miniszterelnöki sajtófőnök szerint meg az van, hogy ők ebben az ügyben semmilyen módon sem illetékesek. Mondjuk azt nem is feltételeztem, hogy Bercike bármiben is kompetens lenne, az önjelölt testőrködésen kívül, a TEK egymondatos válaszának cinizmusa így sem mindennapi.

Ha nem én vagyok írás-olvasástudatlan, értetlen hülye, akkor ki? A legfőbb ügyész és a miniszterelnök közül egészen pontosan melyik Orbán Gáspár? A jogszabályban meghatározottak szerint, természetesen. És ha egyik sem, akkor mit keresett a TEK Ugandában, kinek a pénzén és felhatalmazását követően, a törvényes előírások mely apróbetűs része alapján?

Attól, hogy 2016-ot írunk és azóta Orbán nem közszereplő Gáspár apukástól megjárta a két évvel ezelőtti futball világbajnokság VIP-páholyát, itt mégiscsak felmerül, már megint felmerül a kérdés: mi a büdös franc folyik ebben az országban? Egy egyszerű Google-keresés választ ad arra, hogy mi a magyar terrorelhárítás feladata:

végzi a védett személyek és a kijelölt létesítmények védelméről szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint a legfőbb ügyész és a miniszterelnök védelmét, valamint a rendészetért felelős miniszter által ideiglenesen, eseti jelleggel a hatáskörébe utalt egyéb személyvédelmi feladatokat, ennek keretében

Sehol nem találom ebben a passzusban, hogy a TEK az Orbán-család magántestőrségeként funkcionálna és azt sem, hogy Uganda Magyarország része lenne. Sőt, egyáltalán nem is értem ezt az egész bűzös történetet és a homályos megfogalmazás egyáltalán nem segít az eligazodásban.

Szóval adott egy felnőtt ember, aki saját akaratából, senki által nem kényszerítve dönt amellett, hogy önkéntes munkát vállal egy távoli kontinensen, erre az édes jó apja, aki a magyar adófizetők pénzéből vagyonosodik, zsírosodik 25 éve, az adófizetők pénzén küldi érte a terrorelhárítást, hogy cipelje haza. Mely törvény írja elő, hogy a TEK feladatköre kiterjed a koronázatlan istenkirály pereputtyának ide-oda hurcolására? Az egész Orbán-család és klientúra védett faj ebben az országban? Egészen pontosan mióta?

A nemzetbiztonsági kockázatot ráerőltetni erre a történetre nem enyhe túlzás, a mögötte húzódó élettörténet viszont egyenesen tragikus. Kezdem megérteni az összefüggést Gáspár isten felé menekülése és saját egzisztenciájának nyomorúsága között. 22 évesen, talán először életében szeretett volna valamit kezdeni magával, ami értelmes, majdhogynem nemes, talán még hősies is, erre nem utána küldik a terrorelhárítást? Menekül, kompenzál, próbálja ledobni magáról a hatalmába beleőrült apa árnyékát, de nincs kiút számára.

Azt is el tudom képzelni, hogy apuka nagylelkű beleegyezése nélkül távozott oda, ahol azt remélte, senki nem az alapján ítéli meg, hogy kik a felmenői, egy olyan helyen próbált értelmet adni az életének, ahol nem a családi bélyegek a meghatározóak és mindent eldöntőek, de egy ilyen famíliában nem szabad választás eredménye, hogy miként, hogyan tovább, mit szabad és mit nem lehet.

Most is vállalom, hogy émelygést kelt bennem ez a felházas extrovertált megtérés, ezzel együtt el tudom képzelni, milyen ritka szar lehet úgy élni, hogy soha nem lehetsz önmagad, mert minden döntésedet apuka felülírja, áthúzza. Ennél nagyobb nyomorúságot aligha tudok elképzelni (pedig biztosan van jópár), de érteni vélem, hogy ebben a helyzetben az totális irracionalitás sokkal több fogódzót nyújt, mint a családi állapotból fakadó elviselhetetlen realitás.

Ez a történet egyáltalán nem Orbán Gáspárról, hanem a minden kontrollját elvesztett apjáról szól, aki az ő és a mi legnagyobb pechünkre ennek az országnak a miniszterelnöke. Aki egy olyan rendszert épített ki maga köré, amelyet saját aljas céljaira bármikor bevethetővé formált. Nyilvánvaló, hogy a TEK-nek semmi keresnivalója nem lehetett volna Ugandában, közpénzen a legkevésbé sem. Mert ha a miniszterelnök fiának Ugandában tartózkodása nemzetbiztonsági kockázat, akkor a legutolsó magyar állampolgárra is ugyanez vonatkozik, aki kalandvágyból a világ kevéssé biztonságos helyein védelem nélkül keresi élete értelmét.

Ennek az egésznek tehát annyi a szomorú tanulsága – ha egyáltalán van neki -, hogy Orbán Viktor ugyanúgy teszi tönkre fia életét, mint ahogy az övét tönkretette a saját apja. Ami miatt egész életében kompenzálni akar, ami miatt nincsen határ a gátlástalanságban és ami miatt úgy irányítja ezt az országot, mintha a saját tulajdona lenne. Királyi várba költözéssel, királyoknak járó magánhadsereggel és testőrséggel. Mert ez jár neki. Pedig nem.

A nemzet tragédiája az, hogy mindeközben sajnos nem csak a fia életét tapossa TEK-es bakanccsal.

Frissítés – Lázár János: Orbán Gáspár saját akaratából, saját lábán jött haza, ebben egyetlen állami szervezet sem vett részt. Mivel Lázár eddig soha semmivel kapcsolatban nem hazudott, hát persze, természetesen készséggel elhisszük neki. Ezt is.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.