December 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Méltó utóda lenne Schmitt Pálnak

Miközben a hvg.hu szombat reggeli cikkében azt találgatja, hogy a Fideszben unikumnak számító Kövér László válthatja Áder Jánost a Sándor-palotában, a nol.hu kormányfőhöz közel álló forrásokra hivatkozva írja, hogy Orbán Balog Zoltán emberminisztert látná szívesen 2017-től a távozó államelnök helyén.

Az Ádám anyák napján életérzés által vezérelve próbálom értelmezni az egymásnak teljesen ellentmondónak látszó híreket, amelyek tényszerűen ugyan valóban ellentmondanak egymásnak, ám a 2017 után várható történelmi idők tekintetében a két személy egyike vagy másika aligha jelent majd minőségi változást a köztársaság nélküli köztársasági elnök elköteleződését, gyakorlati tevékenységét és súlyát illetően. Tehát nem mindegy? Ránézésre tökmindegy, ámazonban.

Bár néhány napja még az a hír is felröppent, hogy Orbán Viktor kimondottan nem szeretné, ha egy, a Fideszhez közvetlenül kötődő személy kerülne a Sándor-palotába, ezért Kövér László továbbra is házelnök marad, engem – a találgatások szintjén maradva – azért rendesen mellbevágott Balog Zoltán neve. Függetlenül attól, hogy ő lesz a leendő bohóc abban a székben, vagy sem.

A Népszabadság azt írja, hogy közvetve már egy kormányülésen is szóba került a humán tárca okos fejének lehetséges beejtőernyőzése a Sándor-palotába. Orbán állítólag kerülte a konkrétumokat, de a lap forrása szerint egyértelműen Balogra utalt, amikor arról a dilemmáról beszélt, hogy lehet-e református az államfő, ha az ország miniszterelnöke is református? Balog politikai pályára lépése előtt ugyanis református lelkész volt, Orbán valószínűleg nem szeretné, ha személye miatt ellenérzés támadna a – vallási értelemben – többséget képviselő katolikus egyházban.

Most akkor tegyük félre egy kicsit azt, hogy abból az – egyébként sokak által legesélyesebbnek tartott – Kövér Lászlóból lehet köztársasági elnök, aki a Fidesz fiatalabb, luxusban és korrupciós ügyekben fetrengő, urizáló, Habony-féle generációjának látszólagos bírálója, egyben a párt egyetlen tagja, aki nyíltan bármikor megmondja véleményét Orbánnak, kvázi „úgy veszi elő, mint apa a hülyegyerekét”, aki viszont minden megfogalmazott kritika ellenére, lojális az eszméhez és sorban szavazza meg azokat az aljas törvényeket is, amelyeken korábban kiakadt (pl. az információs jogot korlátozó jegybanki alapítványok pénzköltését szabályozó disznóság).

Arról is próbáljunk nagyvonalúan megfeledkezni, hogy Magyarországon az egyébként is szimbolikus súlyú köztársasági elnöki pozíció, amellyel – pusztán azért, mert máshol is van ilyen – már rég nem kellene fölöslegesen akadályozni a diktatúra-építő törvénykezés gördülékenységét, se nem oszt, se nem szoroz. Ez viszont csak arra az esetre érvényes, ha a Fidesz 2018 után még vagy 50 évig oszthatja a lapokat. Amennyiben Orbán Viktort a halálon kívül esetleg egy demokratikus választás is elválaszthatja még ettől, felértékelődhet az államelnök szerepe, ezért Orbán szempontjából érteni vélem, hogy szíve szerint akkor Balog.

Persze az már eleve az abszurd abszurdja, hogy egy miniszterelnök a leendő államelnök vallási hovatartozását érzi döntő szempontnak a kinevezés kapcsán. Az egészséges szekularizáción átesett világ hanyatló részein, ahol az állam megnyugtatóan független az egyháztól és fordítva, ott fel sem merülhetnének az ilyen kérdések. Felmerülnének viszont egyéb szakmai kérdések, amelyekről itt viszont soha nem lesz szó.

Balog Zoltán ténykedését talán legjobban a kockás inges tanár-diák megmozdulás napján fehér ingben szelfiző, álkeresztény, álerkölcsös kormánycsicska jeleníti meg, akit – számomra teljesen érthetetlen okokból – éppen azoknak a stratégiai ágazatoknak az élére állították, amelyek regnálása óta folyamatosan leépülnek, porlanak és darabjaikra hullanak.

Az, hogy Balog Zoltán neve egyáltalán felmerülhet, akár kósza javaslatként is az eljövendő közjogi méltóságok sorában azt jelzi, hogy nem maradt normális embernek fosszíliája se Orbán körül. Nem tegnap óta van ez így, de legalább penetránsan elkeserítő. Balog Zoltánba – az általa vezetett vízfejű minisztérium elnevezésével szemben – körülbelül annyi humánum, emberség és empátia szorult, mint egy vasúti síndarabba. Balog Zoltán az az ember, aki a nyilvánosságra került statisztikákkal szembemenve állította tavaly karácsony hajnalán, hogy kizárt dolognak tartja, hogy akár egyetlen gyerek is éhezzen Magyarországon. Az a miniszter, akinek feladata lenne a demográfiai helyzet javítása, módszeresen tolja az orbáni mantrát, miközben Magyarországon többen halnak meg, mint ahányan születnek, miközben gyerekek tízezrei esnek ki az oktatásból és miközben romokban hever az egészségügy is.

Ez az ájtatos álkeresztény Németországig ment, hogy hazaüzenje: a kerítést szörnyű, buta dolognak tartja, és annak építésekor úgy volt vele, hogy lelkészként és miniszterként sem tud részt venni benne. Ez az utólagos felismerés nem akadályozta meg abban, hogy néhány nappal korábban a Fidesz kongresszusán csontig benyaljon Orbánnak és az ő messzi földön híres menekülpolitikájának: nem mondott le azóta se, hanem éli tovább világát, hazudik és burkoltan fenyegeti a pedagógusokat, akikkel felsőbb parancsot végrehajtva, nyilván nem tud szót érteni. Főleg, hogy nem is akar.

Hosszasan lehetne sorolni, hogy Balog Zoltán lelkészként, emberként és politikusként miért az egyik leggyalázatosabb, legvisszataszítóbb figurája a jelenlegi kormánynak, amelynek berkeiben egyáltalán nem gyenge a verseny. Az a fennhéjázó ostobaság, ami ebbe az emberbe szorult akkor is vérlázító lenne, ha nem az egészségügy és az oktatás földig rombolásán ügyködne következmények nélkül. Ha nem botrányosabbnál, botrányosabb ügyek tarkítanák áldásos tevékenységét.

Balog Zoltánnál szervilisebb marionett bábu aligha segíthetné Orbán 2017 utáni céljainak megvalósítását, ráadásul arcvesztés nélkül szabadulhatna meg legtámadottabb, leglátványosabban dilettáns miniszterétől is. Nincsen annál mélyebb gödör, mint amikor egy pap, egy lelkész – a moralitás morzsáit is eltaposva – a politika csahos kutyájává lép elő és kilógó nyelvvel, csorgó nyállal várja az utasításokat. Lássuk be, ezt az embert az Isten is államelnöknek teremtette. (Az ő Istene, nem az enyém.) Államelnöksége a koktélcseresznye lenne az orbáni országrombolás avas tortáján, egy kritikátlan végrehajtó mennybe jutása.

Aki ellenvetés nélkül, bólogatva, hajbókolva hallgatott mindig egyetlen felettese szavára, akinek alázatos hűsége felülírt minden emberséget, aki képtelen volt egyetlen percre is önállóan gondolkodni, cselekedni. Balog Zoltán tökéletesen méltó utóda lenne a félanalfabéta, gerinctelen Schmitt Pálnak, de talán még rajta is túl tenne.

Mert a tevőleges részvétel az egészségügy és az oktatás totális lerombolásában ma Magyarországon köztársasági elnöki tisztséget is érhet. Azt hiszem, nem kérdés, hogy leértünk egy már így is mérhetetlenül mély gödör legaljára. Az, hogy Balog Zoltán neve szóba kerülhetett, konkrétan ezt jelenti. Még simán eljöhet az az idő, amikor Áder Jánost visszasírjuk. Pedig.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.