DÜHÖNGŐ

De hol voltál, amikor Terike átesett a vak komondoron?

H. A. | 2016. Január 29, Péntek | 17:37

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ulánbátor és Szófia között állítólag 6232,1 km a távolság légvonalban, de – hála legyen a magasságos Istennek – vannak akadályok, amelyek nem legyőzhetetlenek. A háromnapos dicsőséges mongóliai kapcsolatépítés után, egy röpke nap kihagyásával – ami szintén nem telt eseménytelenül – Orbán Viktor Bulgáriában öregbítette tovább Magyarország klasszikusan jó (világ)hírnevét.

Legnagyobb sajnálatomra ezért elmaradt a pénteki eligazítás a Kossuth-rádióban, ám a Szófiában előadott mondanivaló felért legalább három pénteknyi mantrával. Kivételesen nem a magyar egészségügy és oktatás aggasztó helyzetéről és az egyre aktuálisabb elégedetlenség-hullámról, nem az európai uniós forrásokkal kapcsolatos magyar korrupcióról, nem a milliárdos, titkosított adócsalásról szóló tanulmányokról, de nem is a jogállam felfüggesztésére tett sajátosan magyar erőfeszítésekről esett szó. Hanem – ki hitte volna – a népvándorlásról és a migrációs válságról, amely Orbán szerint már nem gazdasági és kulturális kérdés, hanem közbiztonsági és terrorfenyegetettségi probléma. Ha nem hallottam már nyolcvanhatezerszer, egyszer sem.

Bár a magyar miniszterelnök megnyilatkozásainak általában minden egyes szava aranyba véshető, két gondolati ívet szeretnék kiemelni a kontextusból:

A miniszterelnök kijelentette: Európában „nem szabad ilyet mondani”, de „veszélynek vannak kitéve az európai emberek”, különösen „a gyengébbek, a nők és a magukat megvédeni képtelenek”, és ez elfogadhatatlan.
Nem fair, hogy Bulgáriával szemben kettős mércét alkalmaznak Európában, nem ismerik el az eredményeit, nem akarják felvenni a schengeni övezetbe, és nem ismerik el, hogy a migrációs válságban a legjobban teljesítő ország volt a schengeni övezeten kívül. Kiderült, hogy Bulgária a vállalásait betartja, képes a határait megvédeni, képes ellenőrzés alá vonni a migránsok áradatát. Persze – hahaha – az más kérdés, hogy „a felajánlott tagságot egy éppen haldokló intézményben egy ország elfogadja-e”.

Kezdjük a végén, de jelentsük ki az elején: sajnos nem vitás, hogy a most éppen Schengen hulláján kárörvendő táncot lejtő Orbán Viktor Európa vezére szeretni lenni. Valaki egyszer a kocsmaasztalnál meggyőzte arról, hogy bárki lehet belőle és úgy maradt őkelme: e létbizonyosság elmét bódító mámorában. Minden lépése, mozdulata, külföldi útja, közösségi oldalra biggyesztett üzenete (amelyeknek egy részét az utóbbi időben kizárólag angol nyelven teszi közzé, rohadjon is meg a semmilyen világnyelvet nem beszélő rezsicsökkentett kisnyugdíjas) erről árulkodik. Ha már a világ ura valamiért nem lehet, beéri kevesebbel.

Az egyáltalán nem meglepő, hogy akár Azerbajdzsánba, akár Kazahsztánba vagy Mongóliába, esetleg Bulgáriába viszi az ő útja, mindenhonnan hazaüzen. Jó ideje egyetlen dolgot üzen haza: nevezetesen, hogy egyszemélyben megvéd minket a migráns hordáktól. Bakonyistól, Nógrádistól, MTI-stől, asszonykórusostól minden szócsöve szájából ömlik a legalantasabb emberi ösztöneinket meglovagoló szentencia: Európa haldoklik, már csak mi vagyunk életben, még lélegző partnereket kell keresnünk ahhoz, hogy ez így is maradjon. A tét ezeknek az idegen hordáknak a leigázása, elkergetése, kiűzése Európából. Erre egyetlen ember alkalmas pillanatnyilag: Orbánnal kezdődik a neve.

A kumisztól még mindig látványosan megrészegült miniszterelnök azzal viszont már megint túllőtt minden várakozásomon, hogy Bulgária érdemei mellett szállt síkra Szófiában. Nem, ez így nem igaz. A baráti ország páratlan sikereit ecsetelve rúgott egyet Schengenen. Amely már arra sem méltó, hogy soraiban tudja Bulgáriát.

Igen (nem röhög!!!), Bulgáriát. Azt az országot (Romániával együtt azon kevés európai államok közé tartozik), amely Magyarországhoz hasonló hitelességgel jelentheti ki: a migránsok elsődleges célpontját képezi Európában. A realitás több esetleges dimenziójának összemosása eredményeként, Orbán példaképként tekint Bulgáriára.

Arra a Bulgáriára, amelyről nemrégiben még a Balkán Szíciliájaként beszéltünk, amely büszkén mondhatta el magáról, hogy sok államnak van maffiája, de csak náluk van a maffiának saját állama. Arra a Bulgáriára, ahol két éve az EU-28 átlagának felét sem érte el a vásárlóerő-egységben kifejezett, egy főre jutó GDP. Arra az országra, amelyről érdemes tudni: amikor 2014-ben kimutatták, hogy Magyarországon a gyerekek és fiatalkorúak 43 százalékát fenyegeti a szegénység és a társadalmi kirekesztés, és minden harmadik gyerek súlyos anyagi nélkülözés közepette él, rosszabb helyzetet csak Bulgáriában tártak fel. Igen, Orbán Viktor azzal a Bulgáriával szeretne közös platformra lépni, amelyet – egy tavalyi kutatás szerint – Romániával együtt még Magyarországnál is korruptabb országként tartják számon.

Orbán most éppen annak a Bulgáriának a védőszentjeként tetszeleg, amely a fentiek okán a leginkább mértékadó biztonsági kérdésekben és persze minden másban is. Bulgária az az ország, ahol például a rendőrség tehetetlensége mellett, a napi szoksásjog részeként a többcsillagos szálloda fizetett parkolójából bármikor lazán ellopják az autókat, ahol a vegyespiacon fegyvertölténytől kezdve atombombáig bármi beszerezhető, ahol milliárdos fegyvernepperek bemondásra adóznak, ha kedvük tartja. Egy ilyen ország oldalán küzdeni a saját démonainkkal, saját alantas céljainkért, Európa ellenében: felelőtlenség, tágabb értelemben bűn.

Nevetséges, hogy két olyan korrupcióba fulladó állam vezetője vergődik a migrációs válság megfékezésén és – egymás hátsóját nyaldosva, egymást irigyelve és tisztelve – sajnálkozik a rothadó Európa rothadó teteme fölött, ahova migráns sírva teszi be a lábát, ha nagyon muszáj neki, és ahol a saját állampolgárok kivándorlása jelenti az igazán véresen komoly problémát.

Ahelyett, hogy az LMP által tegnap nyilvánosságra hozott korrupciós ügybe beleállt volna, vagy ahelyett, hogy a pedagógusok elkeseredését válaszra méltatná, Orbán Európa és a világ perifériáján turnézik. Úgy tesz, mintha egyszemélyben dönthetne Bulgária schengeni csatlakozásáról. Mert majd ha ott verik vissza a török-bolgár határon a dühös migránsok agresszív hadait, Európa királyává koronáztatja magát. Na, ugye. Olyat ígérni, ami kurvára nem rajtunk múlik és sunyi módon azt remélni, hogy ebből mi jövünk ki győztesen, csak igazán nagyformátumú politikusok sajátja.

E politikus számára az sem drága, hogy az egyébként ellőautomatákként, politikától-közélettől távol tartandó emberi lényekként definiált nők miatt aggódik. Igen, Orbán Viktor szófiai megmondásának egyik alappillérét a védelemre szoruló gyengék, védtelenek, azaz a nők képezték. Mert Orbán Viktornak nem ciki a nők háta mögé gyáván megbújni, a nőket hivatkozási alapul használni, ha a pillanatnyi érdek úgy kívánja. A nőkért aggódni olyan férfias, ugye Viktor? A migránsok által megerőszakolt és a jövőben megerőszakolásra kerülő nőkért meg egyenesen hősies, nemdebár?

Még szerencse, hogy Magyarországon a nők, a védtelenek, a gyengébbek tökéletes biztonságban vannak. Sőt (ez ugyan kimaradt az aggodalomból), a nők a konyhában vannak a legnagyobb biztonságban a jelenlegi kereszténydemokrata tahó kurzus szerint. Mert ha onnan kiszabadulnak, csak a baj van velük. Érdekes, hogy ez téged soha nem zavart, Viktor. Nem zavart soha egy pillanatra, hogy a magyar nők nem elhanyagolható százalékát éri valamilyen (szexuális) bántalmazás, zaklatás élete során. És ez Európában is így van. Migránsok nélkül is így volt, de ez még egyetlenegyszer sem rúgta pofán az ingerküszöbödet.

Egyszer sem hallottam, hogy kiálltál volna a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezmény elfogadása mellett. Nehéz is lett volna, hiszen – a fenti ábra szerint – neked a nők akkor jutnak eszedbe, ha elmész Bulgáriába és egy hozzád hasonlóan korrupt politikus oldalán Európa védelmében hazabeszélsz. Álszent vagy, aljas vagy, de tudod mit? Egyetértünk. A nők veszélyben vannak. Egy olyan országban főleg, ahol egy, az élettársát kórházi kezelést igénylő állapotba juttató, nyíltan erőszakos, Fidesz által messzire juttatott politikust újraválasztja a nép, miközben a miniszterelnök szeme sem rebben.

Ha nem ez a fajta kétszínű politizálás jelentené az első számú közbiztonsági kérdést ma Magyarországon, akkor is feltenném a kérdést, soha nem volt aktuálisabb: hol voltál, amikor Terike átesett a vak komondoron?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

DÜHÖNGŐ

De hol voltál, amikor Terike átesett a vak komondoron?

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY