Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Ezek szerint Rogán Antal lenézi az embereket?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olvasom, hogy a kormány január elején kezdte népszerűsíteni az interneten és köztéri óriásplakátokon az otthonteremtési programot. Értsd: csok, 15 százalékos személyi jövedelemadó és a családi adókedvezmény kibővítése. Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodája azonban nem hajlandó az orrunkra kötni, hogy mégis körülbelül mennyibe kerül ez a legújabb gerillaakció, mivel ez csak a kampány végén lesz tudható. Nincsen ebben semmi meglepő: a terrorveszélyhelyzetet is oly módon tervezik bealkotmányozni az alaptörvénybe, hogy a kormánynak csak utólagos tájékoztatási kötelezettsége legyen a parlamenttel szemben. Miszerint lekapcsoltuk az internetet, köcsögök, bocsika.

Közben persze nem vagyok egyáltalán nyugtalan mióta Rogán kolléga felvilágosított engem is vagy három hete, hogy „a jelenlegi kabinet kevesebbet költ reklámokra, mint az azt megelőző Gyurcsány–Bajnai-kormányok”. Ez a fontos, minden más irreleváns. Még ha nem is. A propaganda-iroda szerint  

„a kormány azért is indította el a mostani akcióját, mert szerintük a lakosság körében népszerű intézkedésekről van szó. Egy nemrégiben készített felmérés szerint az otthonteremtési programot a magyarok négyötöde támogatja.”

Szánalmasan nagy közhely lenne azt mondani, hogy jó bornak nem kell cégér. De azért nem közhelyes mégsem, mert itt valahogy pont nem erről van szó. Ellenkezőleg: a rossznak nagyon is kell. Nem láttam azt a nemrégiben készített felmérést, amit Rogánék igen, ám amennyiben létezik és nem a Századvég készítette, lenyelem keresztben a  bojtos sapkámat, ha a lakosság négyötöde támogat valamit, amit az egyötöde sem tud igénybe venni. Ja, hogy mégis a Századvég készítette, a tudjuk melyik Századvég. Akkor viszont értem.

A Századvég felmérésére alapozzák Rogánék az újabb közpénz-pazarló propagandát

Gyengébben értő, vagy Rogán nevet viselő olvasók kedvéért szeretném felelevetíteni- nem a Századvég kormányzatilag megrendelt elemzései alapján -, hogy milyen fantasztikus hatásai vannak a papíron négyötödös támogatással bíró otthonteremtési programnak, amelynek alappillérét természetesen a csok képezi. Egy szintén nemrégiben készült, nem Rogánék által megrendelt elemzésről van szó, amely szerint a csok:

  • hosszú távon nem mutat túl egy lufifújáson: az építőiparnak pár évre szüksége lesz ahhoz, hogy rámozduljon erre az igényre, ám mire elkezdik piacra önteni a csokhoz megfelelő új ingatlanokat, a tényleges kereslet már elfogyhat, vagyis óriási túlkínálat jöhet létre. Ez nyilván lefelé tolja a lakásárakat.
  • a körülbelül 50-60 ezer pár mellett, akik valóban élni tudnak a támogatással, a szabályozás kiskapuit kihasználva sokan befektetési céllal, vagy szimplán ügyeskedésből fogják lehívni a 10 milliós összeget, így összesen akár 150 ezer spekulatív befektető is beléphet az ingatlanpiacra. Ha ők eltűnnek, marad a légüres tér.
  • az intézkedéscsomag idén 52, 2020-ban pedig már 113 milliárd forinttal ronthatja a költségvetést. A hipotetikus becslések szerint (a Költségvetési Felelősségi Intézettel ellentétben a kormány semmilyen komolyan vehető hatásvizsgálattal nem rendelkezik, leszámítva a majd meglátjuk, mire kialakul típusú bizonyosságokat) a programban legalább évi 700 ezer forintba kerül egyetlen munkahely létrehozása, de ezek közel fele olyan állás lesz, amelyben amúgy is nagy a kereslet, vagyis állami segítségre e tekintetben egyáltalán nincs szükség. A képzetlen munkakörökben (ahol viszont nagy a túlkínálat) csak 11 ezer új állást hoz létre a csok 2019-ig.

Vagyis mindent egybevetve: a környezetünket szennyező óriásplakátokon hirdetett örömmel és boldogsággal ellentétben, Rogánék csokja úgy növeli rövid távon mesterségesen a GDP-t, hogy közben a költségvetési pálya hosszú távú fenntarthatósága romlik.

Én is tudom, hogy nevetséges kifogások ezek ahhoz képest, hogy a lakosság négyötöde támogatja akkor is, akármi is lesz. Igaz, hogy a rezsicsökkentésnek sem volt egyetlen olyan ellenzője sem, akinek egzaltált választói öröme ne írta volna felül a racionalitást, és hát nem azzal is kitapétázták az életünket? Dehogynem.

Épeszű ember közben világosan látja, hogy a 2010-es fülkeforradalom óta merő egy választási kampány az élet. Nekik is, nekünk is, mindenkinek. Óriásplakátokról üvölt a propaganda, miközben rendre elmagyarázzák az illetékesek, hogy miért nincs semmi közünk ahhoz, hogy mennyiből tolják bele az arcunkba azt, amit négyötödös többséggel egyébként is támogatunk.

Miközben a jogi szabályozás tekintetében hiányos, koncepciótlan, hatástanulmányokkal alá nem támasztott kormányzati ténykedést az adófizetők pénzén reklámozzák, a valódi cél-szándék másutt keresendő. Építési vállalkozók és reklámcégek degeszre tömött zsebeiben, a felvert lakásárakban és abban az aljas húzásban, hogy ennek az ámokfutásnak a költségeit természetesen azok fizessék meg, akiknek semmi közük az egészhez. Akiknek az életét amúgy is nyomasztóvá tették a plakátokról szembeköszönő alternatív valósággal, amelyet Csetényi Csabák és Kuna Tiborok milliós-milliárdos megbízatásai festenek ilyen szépre.

És amíg ez utóbbiak vasvillával forgatják az elnyert adófizetői pénzt, hogy az alja meg ne penészedjen a padláson, mi tudomásul vesszük, hogy a jó bornak nem kell cégér. A rossznak is. Az olimpiát például azért kell népszerűsíteni, mert nem népszerű, a csokot azért, mert túlságosan is. Hibátlan érvelés, vissza se érdemes kérdezni. Ezért mielőtt Rogánék halálos „csokjától” elájulnánk, vagy az óriásplakátok előtt a hálától sírva borulnánk térdre, íme, honnan jutottunk idáig (nem baj, ha Rogán is figyel):

2002-ben sokat olvasták a közvéleménykutatásokat ahelyett, hogy munkával töltötték volna azt az időt is. Arra kérte a hallgatóságot, hogy ők se hagyják magukat befolyásolni a különféle közvéleménykutatásoktól, reklámoktól, óriás-transzparensektől. Inkább hallgassanak a józan eszükre, és egyszerűen tegyék fel azt a kérdést, jobban élnek-e most, mint 2002-ben? (A mai hatalom lenézi az embereket – Orbán Viktor, 2006. április 5. Érd)