November 17,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ürülékben fetrengve

Szerintem is van abban valami egészen groteszk, abszurd – mondhatni – nagyon magyar, hogy miközben az Erzsébet-híd 18 perces eltorlaszolásáért a fekete ruhás ápolóközmunkában közhasznú munkában bűnhődik polgárilag engedetlen magaviseletéért (egy tavaly szeptemberi flashmob miatt róttak ki rá pénzbüntetést, amit nem fizetett ki, inkább ledolgozza), egy csoport taxis immár harmadik napja torlaszolja el rendőri beleegyezéssel a Bajcsy-Zsilinszky utat. Sándor Mária és a taxisok megmozdulása egyaránt előre be nem jelentett demonstrációval kezdődött. Csakhogy.

Miközben egy súlyosan beteg társadalom szimbólumaként Sándor Mária gereblyézi a kósza faveleveket valahol Csepelen, nekem egyre inkább az az érzésem, hogy a blokádnak éppen nem nevezhető taxis bohóckodás nem más, mint egy kormányközeli akció, amelynek célja, hogy addig se Sándor Máriáról, vagy éppen a lázadó, engedetlen pedagóguskról szóljanak a híradások.

Nem közmunka ez, rosszabb annál

Erőltetettnek tűnhet a párhuzam, talán demagógnak is hat, pedig egyáltalán nem az. Leegyszerűsítve: ha nem a hatalom érdekeit szolgálja egy demonstráció, fel kell oszlatni, el kell zavarni, de legalábbis jól meg kell bírságolni a résztvevőket. Ha a pártállam törekvéseinek malmára hajtja a vizet, ha jól jön, akkor hagyni kell, hogy hőbörögjenek.

Mivel a magyar egészségügy állapota kielégítően tökéletes, mi sem természetesebb annál, mint hogy egy képzett nővér közérdekű munkában testet öltő büntetése fejében, januárban csikket szedjen és falevelet gereblyézzen a csepeli strandon. Aközérdekű szégyen definíciója is lehetne, hogy az egyébként világ életében megalázó bérért kemény munkát végző gyermekápoló 6 óra alatt hogyan dolgoz le 5 ezer forint büntetést egy tátott szájú, csorgó nyálú ország csipás szeme láttára. De nem ám valami szakmába vágó, közérdekű és -hasznú tevékenységet, kórházban, gyermekágyak mellett. Ha már így alakult, hogy nem bír magával. Kint a picsában -5 fokban, ahol a helye van. Gyönyörű kórkép.

Zárójel: Míg Mária egy rendkívül komoly, elég sokakat érintő társadalmi problémára próbálja felhívni – amennyire erejéből telik – a figyelmet, már amennyiben az egészségügyről ez elmondható, addig a taxisok saját vállalkozásukat érintő és a – szerintük – azt ellehetetlenítő, hasonlóan komoly probléma ellen tiltakoznak. Még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy tudnak róla: nem az Uber lehetetleníti el őket, hanem az elbaltázott jogi szabályozás.

Nem elsősorban ez a téma itt és most, ezért nem is szándékozom igazságot tenni a kérdésben. Úgy kapcsolódik mégis ide, hogy szerda van és összeül a kormány: az asztalon ott lesz a taxisok ügye. Sándor Máriáé nem lesz ott. Másként szólva, a taxisok érdekvédelme “uberelte” Sándor Mária hangját. Teljesen logikus, hiszen a Sándor Máriáért nem mozduló szakma és közvélemény hallgatólagosan beletörődött:az ápoló ügye magánügy, oldja meg, ahogy akarja. Azok az emberek, akiknek az érdekeiért hosszú hónapok óta tenni próbál, nem érzik sajátjuknak a tipródásait. Annyira semmiképpen sem, hogy felemeljék a seggüket.

Mert senki nem megy ki az utcára a mínuszokba télvíz idején. Nyáron túl meleg van, tavasz és ősz meg már jó ideje nincsen. Közben Sándor Mária vívja a maga szélmalomharcait, amelyekre néha a szereplési vágy és nem remélt publicitás miatt rárepül egyik-másik pártocska. Aztán elmúlik nekik.

De hol van az a sok ember, aki évek óta nem kap megfelelő egészségügyi ellátást, aki a több hónapos várólistákat keserűen tudomásul véve, szörnyű fájdalmak között várja az “életmentő” műtétet, vagy egyszerűn csak azt a nyomorult rutinvizsgálatot? Hol vannak azok, akiknek hozzátartozói saját ürülékükben fetrengenek, mert a három műszakban dolgozó, túlterhelt személyzet képtelen időben eleget tenni a feladatainak? Hol vannak azok a sokak, akik a közösségi oldalakon elborzadtak attól, hogy ceruzaelem nincs egy rohadt vérnyomásméréshez? Hol van az a sok szülő, akinek a gyereke mellé nem jutnak Sándor Máriák? És hol vannak azok a hithű fideszes lilahajú nénik, akiknek ugyanúgy otthonról kell vinni a vécépapírt, mint a rohadt balliberális, hazaáruló betegeknek?

Miközben néhány taxis (Sándor Máriához hasonlóan előzetes bejelentés nélkül) a langymeleg utastérben üldögélve egy nap alatt elérte, hogy kormányülés témája legyen, hogy tiltsák be az Uber-t és kész, Sándor Mária – egész országot érintő – ügye egy fekély, egy rákos daganat, amit el kell dugni, mert büdös és csúnya. Nem véletlen, hogy a jobboldali média megfeszített erőkkel próbálja ellehetetleníteni, közpénzen vagyonosodó tejfelesszájú ficsúrok hangján lejáratni, a megszólalásait, ténykedéseit bagatellizálni. Amennyire nevetséges, annyira szánalmas: úgy tesznek, mintha ez a törékeny nő súlyosan veszélyeztetné az olajozottan működő nemzeti jobban teljesítés gépezetébe vetett feltétlen közbizalmat. Beszéljünk inkább másról. Például a taxisokról. Ha már a női önmegvalósítás, a láthatatlan migráns és a sorkatonaság gumicsontjaiból már sem egyenként, sem együttesen nem lehet többet kihozni.

Közhely, demagógia, közben meg húsba vágó, lesújtó realitás, amiben következésképpen semmi heroikus, patetikus nincs. Máshol megbecsülnék, még az is lehet, hogy “hős” lenne. Nálunk szemetet szed és falevelet gereblyéz a csepeli strandon. Lázár János pedig nagylelkűen igazságot tesz a taxisok és az Uber között. Legközelebb majd a freemail és gmail ellen tiltakozó postásokat, vagy az Airbnb-t beszüntetni akaró vendéglátóipari egységeket nyugtatja meg.

Csak Sándor Mária “magánügye” nem kerül soha a kormány asztalára. Csak Sándor Mária mellé, mögé nem áll oda több tízezer ember. Nem baj. Ő elmegy majd valahova ahol megbecsülik. Mi itt maradunk a fekáliában. És ha szerencsénk van, lesz egy nem Sándor Mária, aki majd kicseréli alattunk a lepedőt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.