NEHAZUGGY

Van itt még valami, drága elvtársak a hatalom kritikátlan kiszolgálásában

Nincsen hét(fő) kedd nélkül, amiben az a jó, hogy mindig a hétfő után következik, amiben az a jó, hogy már nincs hétfő, amit én legendásan utálok (vagyis még annál is jobban), úgyhogy minden okom megvan rá, hogy szép reggelt kívánjak mindenkinek! Persze, tudom, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet, máris gondoskodom a szép reggel megfelelő árnyalására. Mielőtt visszatérnék a tegnapi nap egyik súlyos félreértésének tisztázására, a hét hírével kezdeném, kínomban még a kávét is félrenyeltem, olyan csodálatos.

Azt írja az újság, hogy a választási kampány hevében a nyilvánosságban meghurcolt, lejáratott, érdeklődés hiányában az utóbbi időben látványosan békén hagyott, ám azóta is előzetes letartóztatásban lévő Czeglédy Csaba a börtönben is bűnt követetett. Tudják, ő az az ellenzéki politikus, akinek karaktergyilkosságáért a fideszes országgyűlés az igazságszolgáltatás helyébe lépett (parlamenti határozatban nyilvánították bűnösnek!), de aki már kismillió helyreigazítási pert nyert a szolgamédiával szemben, amiért harsányan hazudtak róla. Nos, emberünk az engedélyezett mennyiségen felül – fogalmunk nincs, pontosan milyen darabszámot jelent ez – 47 könyvet (!) „halmozott fel” cellájában, úgyhogy ezzel fegyelemsértést követett el. Nagyon helyes, büntessék is meg az olvasásbűnözőket, a kultúrharcot a büntetés-végrehajtásban is meg kell vívni, és példát kell mutatni a renitenseknek, akik ahelyett, hogy néznének ki a fejükből a négy fal között, arra vetemednek, hogy – jesszusúúúúúúúúristen – olvasnak. Gratulálok a fegyelmi jogkör gyakorlójának, amiért résen volt, és mélyreható vizsgálódásokat követően megállapította a nyilvánvalót: a házirend megszegésével Czeglédy fegyelemsértést követett el. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs, Czeglédy könyveit már eltávolították, egy hónapig pedig nem vehet részt a börtönprogramokon sem. Hátha megtanulja, hogy az olvasás öl, butít és nyomorba dönt.

És akkor kanyarodjunk is rá a tegnapi diktitalálkozóra (remélem, Erdogan szultán jól aludt Budapesten), amelyet megelőzően Orbán szolgái kilógó nyelvvel igyekeztek bizonygatni, micsoda kivételes diplomáciai siker az, hogy a Döbrögi úr illiberális példaképe az emberi jogok lábbal tiprásában és a véreskezű leszámolásokban Magyarországra látogat. Ezt onnan lehet tudni a lakájhadsereg szerint (via Origo), hogy

Recep Tayyip Erdogan diplomáciai naplója tele van a világpolitika nagyágyúival. (…) Angela Merkel német kancellár, Emmanuel Macron francia elnök, valamint Theresa May brit kormányfő is rajta van a listán. 

És képzeljék el (tudom, nehéz, de a szolgák megírták, tehát biztos úgy van), hogy ezek az emberek még kezet is fogtak Erdogannal. Azért van abban valami diszkrét vinnyogásra okot adó báj, hogy a páratlan napokon bukottnak, súlytalannak és a fasorban sem lévőnek titulált Macron és Merkel azonnal világpolitikai nagyágyúvá válik, midőn Orbán perverz diktátor-imádatát legitimálni kell. Az üzenet világos: miért nem visítottak a liberálfasiszták, amikor ezekkel a bukott nagyágyúkkal találkozott az hatalomba belegárgyult szultán, és miért visítanak most, mert ez így kettős mérce.

Elmagyarázom ezeknek a drága fideszes agysebészeknek, hogy mi a különbség. Azzal az émelyítő felszopással szemben, amit Orbán előadott (és akkor az erőteljes hadiipari együttműködést szándékozunk kialakítani kijelentés jelentéstartalmába még bele sem mentem), Merkel és Erdogan találkozója például kifejezetten feszültnek volt mondható. Azon kívül, hogy a világon semmiben nem értenek egyet, másban nem sikerült egyetérteniük. Vagyis azzal szemben, hogy Orbán térdre borulva gazsulál minden alkalommal ennek a gazembernek és azt állítja, hogy

a két ország kapcsolata a tiszteleten nyugszik, a mi oldalunkról ennél többről is szó van,

Merkel hangot adott azoknak a mélyreható nézeteltéréseknek, amelyek a török és a német vezetés kapcsolatát meghatározzák (és szerintem minden normális, demokratikus országét meghatároznák). Orbánnal szemben, aki számára az emberi jogok egyszerű handabandák – a propaganda meséi szerint minden második napon megbukó – Angela Merkel kancellár márpedig beletolta Erdogan pofájába, hogy a jogállamiság és az emberi jogok ügyében fennálló nézetkülönbségeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Miközben Orbán Viktor arról pofázik, hogy nem szólunk bele más országok szuverén belügyeibe (és természetesen nekünk se szóljon be senki), a német vezetés nem tud eltekinteni attól, hogy az ankarai puccskísérlet utáni megtorlásokban Törökország elvetemült önkényura kemény módszerekkel üldözni kezdte a politikai mozgalmak híveit (gülenisták, kurdok) és újságírókat is, akik között sokan Németországban találtak menedéket. A legálságosabbnak mégis azt érzem, hogy Orbán azért hálálkodik Erdogannak, mert sokat tesz a migráció terén, megállítja azt, és így védi Európát is. Drága Orbán úr! A török szultán nem szívességet tesz Európának, ezért az EU kurva sok pénzt fizet Törökországnak, nem szükséges hálálkodni, ez kőkemény üzlet, nem a Máltai Isztambuli Szeretetszolgálat karitatív akciója, amiért könnyes szemmel hálát kellene rebegni.

Aztán van itt még valami, drága elvtársak a hatalom kritikátlan seggnyalásában! Ahhoz mit szólnak, hogy miközben egy magyar ellenzéki párt nem tiltakozhat a véreskezű elmehábordott látogatása ellen, félholdas zászlókat lengető, Allah Akbar-t üvöltő törökök simán szimpátiatüntethettek Erdogan mellett? Hogyan fér össze ez a migráns-muszlim-gyűlölettől vérben forgó szemű napi uszításaikkal? Jó, belátom, Gyurcsány Ferencnek nem nagyon kellene versírással foglalkoznia, de hova jutott ez az ország, ahol a kormány által megvetett muszlimok felvonulhatnak, a DK nevű ellenzéki párt nem? Amúgy lehetne bárki, tökmindegy. Hol tart a kormányzati paranoia, és hol van a vége? Az agysebészek (nem a valódi agysebészekre gondoltam, nehogy félreértsük egymást) ne fárasszák magukat a válasszal, minden világos.

Van annyira aberrált, abszurd ez az egész történet, mint azt röfögni – miután kiderült, hogy nem kevesebb mint 30 milliárd forintot bukott a magyar állam és az adófizetők a letelepedési kötényes rablómutatványon -, hogy Soros György gazdasági érdekeit sértette a letelepedési kötvénycsomag (!!!!), a Soros-szervezetek ezért támadják. Ha nem itt és most történne, el sem hinném, hogy a világon van ilyen. A fideszes Állami Számvevőszék meg Polt Péter pedig vakargassák csak nyugodtan, amijük van, ahol a sorosozás hátán következmények nélkül szét lehet barmolni egy ország jövőjét, ott már a látszatra sincs szükség.

A lényeg, hogy jön a nyugdíjprémium. Remélhetőleg szerelmetes levélke is jár mellé a fő tudatrepedéstől. Ő adja a saját kezével, magától von meg mindent azért, hogy 2,5 millió nyugellátásra jogosult polgárnak legyen, még több legyen. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma, amelyik Kásler regnálása óta pontosan ugyanolyan jól teljesít, mint Balog betanított esztergályos és lelkipásztor idején az MTI-nek büszkén ecsetelte, hogy az érintettek november közepén kapják meg a nyugdíjprémiumot, amelynek maximális összege 18 ezer forint, magasabb, mint tavaly. A nyugdíjprémiumot a bankszámlával rendelkező ügyfelek november 12-én kapják meg, a postai kifizetések pedig november 15-én kezdődnek, a posta által előre meghatározott napokon. Már sokszor volt szó róla, egy korábbi bezzegkormány döntését kötelező betartaniuk az elvtársaknak, nem a Mészáros-Tiborcz-Orbán dinasztia vonja meg magától. Ezért sem kell külön hálálkodni.

Miközben Szijjártóék Nemzeti Kereskedőházas ótvar-undorító-veszteséges hálózata a kimúlás szélére navigálta magát, holtában is elkommunikálhat (elégethet a haveri zsebek nagyobb dicsőségére) 60 millió forintot. Tehát az egész projekt csúfosan dugába dőlt, de még mindig van mondanivalójuk (franc se tudja miről, mert nem akarják elmondani). Közpénztízmilliókból. Mindezek után már nem tudom, hogy zokogva fejeljem le az asztalt, vagy hisztérikusan csapkodjam a térdemet a röhögéstől ama nagyszerű bulvárhír olvastán, hogy miután október második felében mintegy 9-10 ezer alkalmazottnak mondanak fel, ezeket a minisztériumokból kirúgott tisztviselőket műtőssegédnek képeznék át. Jó, szerintem akkor én most veszem a búcsúmat, és megkeresem a lázmérőt. Szép napot mindenkinek, ha még lehet ilyet mondani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább