NEHAZUGGY

Van innen még visszaút?

Szépjóreggelt, drága olvasók! Mielőtt belecsapnék a mondanivalóm velejébe, szeretném megköszönni a címlapfotót Szonjának, aki Angliából olvas minket, és miután Angliában is van állatkert, küldött nekünk (igen, nekem főleg) egy rakat vidrás fotót. Kösssziiii. Cserébe azt kérte, hogy esetleg nem tudnánk elintézni, hogy az óraátállítás (de csak a tavaszi!!!) ezentúl ne hétvégén legyen, hanem mondjuk hétfőn munkaidőben? Sajnos az ügyben nem sikerült semmilyen kézzelfogható eredményt elérnünk vasárnap hajnal óta (akkor sem, ha csilliószor könnyebb feladatnak tűnik, mint Orbán rajongóit meggyőzni arról, hogy a gyűlölet öl, butít és nyomorba dönt és még inni sem kell hozzá), de a vidrákat akkor is lenyúltuk, köszi még egyszer.

Elsősorban is az történt, hogy a hazahsztáni zakó után Skócia ellen lemostuk a gyalázatot. Ezúttal csak egy gólt kaptunk három helyett, és aki a kicsit nem becsüli, ugye. Olybá tűnik, hogy Csányi Sándorék hatalmas találmányának, Leekens mesternek sokkal jobban megy a propaganda, mint a foci, de erről már múltkor ejtettem pár szót, most nem ismétlem meg. Bár lehet, hogy indokolt volna. A belga szövetségi kapitányt a második bukta sem zökkentette ki semmiből, majdhogynem elégedett magával. A válogatottal mindenképpen. Szerinte rendben volt a teljesítményük és kiszolgálták a szurkolókat. Ellentétben a bírókkal. Kicsit félve gondolok arra, milyen az szerinte, amikor nem szolgálják ki a szurkolókat.

Jut is eszembe ennek kapcsán, hogy Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP csepeli országgyűlési képviselőjelöltje az ATV-ben tegnap érdekes felajánlást tett: ha Magyarország válogatottja nyer a Skócia elleni barátságos mérkőzésen, akkor ő félmillió forintot ad a Szent László Kórház gyerekosztályának. Ezek szerint Bangónénak már nem kell megerőltetnie magát, a magyar válogatott kikapott. De hogy lehet ezt így? Vagy ez nem ostoba populizmus? És ha nem, miért nem? Jó, mindegy, értem, hogy egy ellenzéki politikusnak hivatalból utálni kell a focit, mert Orbán, de ez így hülyeség. Az üzenetet is értem, hogy stadion, teljesítmény nélküli foci helyett egészségügyet, de őszintén szólva én ezt most kicsit erőltetettnek érzem, a hivatkozásra kattintva talán érthetővé válik, hogy miért.

A Magyar Nemzet mai füstbombája (ami egy több részes riportsorozat első része) a múlt ködébe vesző Quaestor-üggyel foglalkozik. Az állítás az, hogy meg lehetett volna menteni a Quaestor ügyfeleit. A lap a Quaestor belső embereivel folytatott beszélgetések, a birtokába került nyomozati anyagok, levelezések és a felszámolás során született dokumentumok alapján térképezi fel, miért kellett bedönteni a vállalatot. A csőd után százmilliárdos cégvagyon tűnt el. Ami fontos: a Quaestor ígéretet kapott arra, hogy ha a külügy kiveheti a vagyonát, akkor megmentik a céget, ehhez képest több tízezer károsult azóta is fut a pénze után. Tessék beleolvasni, érdekes. Több mint érdekes.

Majdnem annyira, mint a közpénzből zsírosodó világhírű, Mandoki névre hallgató művész. Aki rengeteg sok közpénzből írt egy könyvet, amit csak éppen a köz nem olvashat. Öt év alatt 2 milliárd forint akkor sem kevés, ha nem tesszük hozzá, hogy a zenész könyve + három koncertje több mint kétszer annyit ért a magyar államnak, mint a teljes magyar könyvkiadás. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy egyáltalán miért készült el a remekmű: hogy fontos emberek méltassák Orbánt és Mandokit, és hogy a megszólalók fontosnak érezzék magukat attól, hogy szerepelnek benne. És azért is, hogy az 1956-ról szóló közhelyes információkat összemossák olyan szereplők méltatásával, akiknek leginkább semmi közük sincs 1956-hoz. Nem baj, mert a végeken senki nem hallott Mandokiról, 2 milliárd meg kit érdekel.

Beszéljünk akkor Rogán Bűnöző és Feltaláló Antalról is néhány szót. Mégpedig ezúttal nem a letelepedési kötvényes átverésről, hanem arról a cégről (Profitrade 90), amelyik 2013-14-ben közel egymilliárd forint uniós támogatást nyert el, többek közt Rogán Antal találmányának (elektronikus aláírás) fejlesztésére is, amelynek támogatásait az OLAF is vizsgálja. Nos, ez a cég 2015-ben több mint 41 millió forint osztalékot fizetett a tulajdonosoknak. A 24.hu füstbombája szerint ennek az összegnek – 41 millió és még 231 ezer forint – a nagy részét, azaz 41.228.000 forintot Svájcba utaltak a Central European Investment AG számlájára. Ez az a cég, aminek a székhelye pár utcányira van Rogán Antal korábbi bizalmasa és ügyvédje, Kertész Balázs svájci házától. Hogy erről a számláról végül ki tehette zsebre az összeget, soha nem fogjuk megtudni, ugyanis a cég az egyike annak a számos svájci cégnek, amelyeket azzal a céllal hoztak létre, hogy a svájci törvényeket kihasználva a rajtuk keresztül lebonyolított ügyletek részletei ne derülhessenek ki a nyilvánosság számára. Nem baj, mert a nyilvánosság egy része telibeszarná az egészet, úgyhogy.

Nem tudom, a Jobbiknak valamit kezdeni kéne ezzel a Janiczak-botránnyal, amiről eddig nem ejtettünk szót, pedig lehet, hogy kellett volna. A Fidelitastól kezdve az egész fertőmédiáin olyannyira ráfeszültek a témára (amúgy Janiczak tényleg erőszakkal fenyegetett meg egy nőt, aki a beosztottja volt), hogy a Párt már fenyegető robothangon zaklatja az embereket telefonon is. Hogy miszerint:

A Jobbik szégyellheti magát. Senki sem alázhat meg így egy nőt. Emlékezzünk erre, amikor majd szavazunk április 8-án.

A Janiczaktól való elhatárolódás már eddig is maximálisan indokolt lett volna, ez szerintem Vonáéknak nem jött össze maradéktalanul, vagy egyáltalán sem, és ehhez kivételesen semmi köze nincs annak, hogy a nőügyekkel nem foglalkozó, vak komondorokról elhíresült Fidesz pofájából mennyire hiteles ez az aggodalom.

Miközben a normalitás része kellene, hogy legyen, hogy senki nem alázhat meg egy nőt (miért, férfiakat megalázhat?), Lázár János büntetlenül alázhatta meg a közmunkásokat. A főügyészség ugyanis bűncselekmény hiányában elutasította azt a feljelentést, amit a Közmunkás Szakszervezet társelnöke, Komjáthi Imre tett, miután Lázár János egy lakossági fórumon, a közmunkaprogram kapcsán azt mondta, hogy: „Akinek reggel hatkor el kell mennie melózni, (…) annak délután háromkor már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni”. Na, hála a jóistennek.

Ami a kormány legújabb, szélsőséges álhíroldalak által használt Stop-kampányplakátját illeti, arról nincs kedvem egyetlen szót sem szólni. Najó, egyet. Konok Péterrel egyetértve inkább a behajtani tilos, egyirányú utca jelzést tartanám indokoltnak. Ez valóban az embertelenség szimbolikus végpontja. Magyarország kormánya elutasítja az embereket. Engem, téged, minket – mindenkit, akik nem ŐK. És úgy tűnik, innen már visszaút sincs.

Hát így. És perpillanat attól sem derültem jobb kedvre, hogy néhány nap alatt összedobták az emberek 40 tüntető diák 50 ezres rendőri bírságát. Minden bizonnyal azok az emberek, akik nem ők. Szebb napokat mindenkinek, bár most tényleg reménytelennek tűnik, hogy innen még van visszaút.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább