Augusztus 4,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Valamelyik intelligensebb cselédje igazán emlékeztethetné a kiszolgáltatottsághoz vezető kínai és orosz hitelekre is

Dicsértessék a világ világossárga! Lesz szó az alábbi témáról bővebben is, úgyhogy csak egy többszörösen összetett barokk körmondat erejéig: a kurucinfós, vadhajtásos vagy egyszerűen csak az éterben és a létben egyaránt eltévelyedett kommentelő különítménynek ajánlom szíves figyelmébe (bármennyire unom újra és újra megismételni), hogy ez itt nem a forradalom előkészítésével megbízott, vagy arra önszántából vállalkozó felszabadító hadsereg fóruma. Nem kell idejönni, és pláne nem kell ideokádni, hogy mekkora szar ez itt, hogy hol van a változás kibaszott megoldóképlete, és rohadjunk rakásra a szánalmas sirámainkkal. Hányszor kell még leírni, hogy a legnagyobb hangú troll is megértse: egy véleményportálnak nem feladata a zászlót vinni, az ajtó nyílásának irányát megmutatni, sztrájkot szervezni és politikai alternatívát felmutatni. Majd ha ez változik, majd ha politikusnak állunk, és politikai ambícióktól fűtve a világ megváltására szerződünk, akkor majd külön értesítjük az összes szemrehányásban utazó bomlasztó tényezőt, hogy na akkor mostantól számon lehet kérni rajtunk ezt az értelmetlen, sehonnan sehova nem vezető koszos kis kocsmát. Majd akkor elnézést kérünk azért, hogy tehetségtelen finghuszárok vagyunk. Addig is elegünk van az ócska bomlasztásból: aki hányni jár ide, azt kivágjuk a francba. A véleményszabadság jegyében, természetesen.

És akkor most még egyszer: cizellált, disztingvált, kultúrált jó reggelt kívánok mindenki másnak! Szombat után vasárnap, elvileg lehetne beleszarni mindenbe is, de van azért itt néhány jó hír, amit megint nem lehet helyettesíteni a csalódásmentes rántott sajt vagy a pihepuha túrós-pudingos csiga receptjével.

Remélem, senki nem találja túlzásnak, hogy alsó hangon 5 milliárd forintba került a legendás kínai légihíd. Mármint legalább ennyit, azaz 5 000 x 1 000 000 000 kapott a WizzAir azért, hogy hazahurcolja Kínából azokat a csudálatos egészségügyi felszereléseket, sok egyéb mellett lélegeztetőgépeket, amelyekkel kapcsolatban a külügy titkolja, hogy egészen pontosan miféle szerkentyűk, és mi került rajtuk átlagosan 19 millió forintba. Az említett légitársaság járatonként legalább 72 millió forintot kapott a szolgáltatásért, de nem ők akarták, a kormány kereste meg őket az ötlettel. Ez az összeg minden bizonnyal nincs benne abban a 300 milliárdban, amit eddig elismertek. Hogy tudniillik ennyit költöttek védőfelszerelések beszerzésére. Ez az utóbbi 5 milliárdos tétel is csak közérdekű adatigénylés nyomán került nyilvánosságra, de ez egyáltalán nem a vége: a Népszava becslése szerint a végösszeg jelenleg valahol 7,2 milliárd forint körül járhat. Hogy mi a francért nem lehetett a Honvédség három évvel ezelőtt vásárolt Airbusát erre a célra használni (a repülő három év után a minap hajtotta végre az első éles bevetését), ha egyrészt a Honvédségnek kiemelt szerep jutott a járvány idején, másrészt nyilván olcsóbb lett volna az ügymenet, mint fizetni egy légitársaságnak, az egy olyan kérdés, ami szerintem magában hordozza a választ: mert csak. Mert akkor hogy a francba keletkezne alkotmányos költség, amely aztán kiválóan alkalmas az eltulajdonításra, nem? Szerintem de.

A magyar gazdaság nem a kiszolgáltatottsághoz vezető nemzetközi hitelektől, hanem a magyar emberek munkájától lesz erős. Ahhoz, hogy a magyar emberek dolgozhassanak, munkahelyek kellenek. Munkahelyeket pedig vállalatok tudnak létrehozni, elsősorban azok, amelyek beruházásokat hajtanak végre

– hogy valamelyest témánál maradjak, ezt az okosságot Szijjártó Péter külgazdasági teremfutballistától idéztem, aki tegnap hatalmas bejelentést tett: a kormánynak sikerült megállapodnia a magyarok életére törő sorosista Európai Bizottsággal, miszerint összegkorlát nélkül adhatnak támogatást azoknak a vállalatoknak, amelyek a munkahelyek megvédése érdekében legalább 560 millió forintnyi beruházást, fejlesztést hajtanak végre. Lehet, hogy én értek félre valamit, de ha jól látom, akkor a magyar kormány továbbra is szarik a kis- és középvállalkozások fejére, és elég nyilvánvalóan a (nemzeti) nagytőkébe pumpálja a közpénzt. Nem tudom, hogy hány, a járványt megsínylett magyar kkv van, amelynek esetében reális, hogy simán kipengetnek 560 millió forintot (ennyi a támogatás igénybevételéhez szükséges alsó határ, ugye), amihez a kormány a gaz Brüsszel jóváhagyásával hozzácsap 280 milliót. És akármennyit. Ha valakinek 800 milliója van beruházni, akkor 400-at, és így tovább. Fogalmam nincs, hány ilyen magyar kis- és középvállalkozás van, amelynek egy ekkora tétel nem probléma, és amelyet nem Mészáros Lőrincnek hívnak, de sejtéseim vannak. Szerintem nem vagyok velük egyedül. Különben valamelyik intelligensebb cselédje igazán emlékeztethetné Szijjártót a kiszolgáltatottsághoz vezető kínai és orosz hitelekre is.

Vagyis tehát az álláskeresési járadék összegének és időtartamának megemeléséről hallani nem akarnak, emberek tízezrei, ha nem százezrei eshetnek ki a tb-rendszerből, egyes jelentések szerint országosan 160-170 ezer fő vesztette el az állását június elejéig, ezek meg ívesen szarnak a kicsik fejére. Egyáltalán nem akarok okosabb lenni, mint Szijjártó&Co. (a járványügyi szakembereknél se akartam soha okosabb lenni), de véleményem szerint ez egyáltalán nincs rendben.

Mint ahogy azt is elég nagy disznóságnak találom, hogy miközben a járvány rendesen alávágott a cégek reklámköltéseinek, olyannyira, hogy a piaci költések 7,4 százalékkal estek vissza, az állami hirdetések összege közben 11,6 százalékkal nőtt. Hogy világos legyen: az állami hirdetési pénzek 84 százaléka az állampárthoz közeli cégeknél landolt, és ez nagyjából csak az, ami látszik és követhető. Míg 2019 első öt hónapjában az állami reklámköltések 66, idén már 84 százaléka került olyan sakálmédia vállalkozásokhoz, amelyek a NER-hez köthetők: 2020 júniusáig egy 24 milliárd forintos tortáról beszélhetünk. A G7 elemzése szerint a Miniszterelnökség – amely hatalmas energiákat fektet a kritikus nyilvánosság még annál is jobban megfigyelésébe – a járvánnyal összefüggésben 13,7 milliárd (!) forintot égetett el kormánypropagandára hirdetésre. Baszki, a Lánchídra közben szaros 6 milliárdot voltak hajlandóak kipréselni magukból, és azt is hogy… És ezek sírnak, hogy el vannak nyomva, és nem kapnak levegőt, és a konzervatív keresztény gyökereiknek rettegniük kell. Ezért tolják bele az arcokba a megafonjukat, és turnéztatják a mártírkodásra kijelölt beszélő fejüket végig a pártmédiában. Mert a világ pénze nem elég nekik, hogy elégedettek legyenek, és egyszer és mindenkorra abbahagyják a rettegést.

Közben meg közvetett módon bevallották azt is (via Tállai András), hogy a katások közül végül is kiknek az ellehetetlenítése az egyik legfontosabb cél számukra. Nyilván a médiának van oka az aggodalomra. Nem a cselédgyárról van szó, ahova számolatlanul ömlik a közpénz, ahol a teljesítmény nem számít, csak a párthűség. Hanem azokról az újságírókról, akiknek egyébként is taposnak a nyakán (lásd Index) és akik csípik a hatalom szemét.  Nos, Tállai Bandi szerint a válság örve alatt baromira sürgőssé vált módosítás nem érinti azokat az úgynevezett valódi kisvállalkozókat, akik közvetlenül a lakosság részére végeznek vállalkozási tevékenységet. Ebből következik, hogy nagyon is érinti azokat az újságírókat, akik nem közvetlenül az olvasóknak értékesítik az írásaikat, hanem a megrendelőnek, a kiadóknak. Ha őket fojtogatják, akkor tovább szűkül a független nyilvánosság tere, hiszen sokaknak nagyon nehéz, vagy lehetetlen lesz alkalmazkodniuk a megváltozott feltételekhez. A pofátlan állami, azaz közpénzhirdetésekben fuldokló bugyrok és szolgák viszont maradnak, és nyomják a fideszes propagandát, ahogy a megafonjukon és a végbelükön kifér.

Már ez is több, mint ami egy vasárnap reggelbe belefér, úgyhogy Orbán (és Szijjártó) Trumphoz és mimagyarok Amerikához fűzödő reményeiről, valamint a függetlenség napjára írt patetikus, gazsuláló, térdre boruló, csontig benyaló, szívből jövő ánuszkényeztető leveleiről, valamint a baráti Lengyelország államelnökének az orbánista világszemlélethez tökéletesen illeszkedő, visszataszítóan vérhomofób választási kampányáról majd legközelebb. Jó kis társaságba kerültek az elvtársak, szó se róla. Így is van: aki építeni nem tud, az pusztítson, aztán majd lesz valami.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!