Valaha dölyfös, büszke voltam,
Most egy cigánylány édenem,
S őt kérem – megbékélt-nyugodtan:
„Táncold el nékem életem!”
Sokáig tart iszonyú tánca,
S előttem szállnak éveim
Őrületei, hunyt varázsa
S taszító képzelgéseim…
Hol körbering, karját emelve,
Hol kúszik kígyóként, – s legott
Megdermed, bágyadtan-leverve,
S elejti a csörgődobot…
Ó, valaha mily gazdag voltam,
De az sem ért lyukas garast:
Arany, viszály, szerelmek – mostan
Már csak az unalom maradt.
Alekszandr Blok
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.