NEHAZUGGY

Vajon kinek jutott eszébe mostanában megtámadni a hazánkat?

Ha baj van, a hazánkat nekünk kell megvédeni

– erre a könnyfakasztó megállapításra jutott ma Orbán Viktor a Magyar Honvédség parancsnoksága parancsnoki beosztásának átadás-átvételi ünnepségén Kövér László házában. A szeánszra azért került sor, mert a Honvédség korábbi parancsnoka nemrég megtudta, ő már elvégezte a számára kijelölt feladatokat, úgyhogy menni akar, így a közismerten autonóm Áder Jánosnak sem maradt más lehetősége, mint felmenteni őt, egyúttal meg kellett találni és felszentelni az utódját.

Úgyhogy miután az új ember (aki május végéig a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikai ügyekért felelős helyettes államtitkára volt) Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség új parancsnoka a kötelező ünnepi ceremónia keretében átvette a parancsnokságot, a miniszterek állandó háborús pszichózissal, katonai vezénylési akciótervekkel és utcai harcok vizionálásával sújtott, ennélfogva állandó harci készültségben szenvedő elnöke ki is használta az alkalmat, és lubickolt a pillanat nagyszerűségében. Ha éppen nem futballokoskodik, akkor katonásdit játszik (jó, a pocakos tábornok a halála), ez az ő természetes közege és állapota, ilyenkor elengedi magát, a nem létező gátlásai is eltűnnek, és tolja, ami a csövön kifér.

Ha jól értettem a szavait, akkor előbb vagy utóbb úgyis katonai nagyhatalom leszünk (Németh Szilárd még azért lázasan dolgozik rajta), és előbb vagy utóbb úgyis olyan elrettentő (?!) hadseregünk lesz, hogy senkinek eszébe nem fog jutni még véletlenül sem megtámadni minket. Annál is inkább, mert fiatalok tízezrei fognak tömött sorokban a katonaeszmények iránti tisztelet oltárán a haza védelmére felesküdni. Fogalmam nincs, kinek jutott eszébe mostanában lerohanni Magyarországot (azon kívül, hogy senkinek), de én rohadtul remélem is, hogy soha nem fogjuk megtudni, milyen az, amikor megtámadnak, és fegyverrel és Orbánék ütőképes hadseregével kell védeni a hazát.

Több szót nem is érdemel ez az egész, bár az alábbi, foltokban groteszk ömlengést olvasva (a sorok közé azért befért a tizenegy éve elmúlt nyolc év pocskondiázása is, mert az mindig időszerű) azért megfordult a fejemben, hogy mi lehetett volna ebből az országból, ha ütőképes hadsereg, ütőképes stadionok és kismilió ütőképes haszontalanság helyett (vagy akár mellett) például az ütőképes – kevéssé a katonaeszmények tiszteletére, semmint a versenyképes tudásra alapozó – oktatási rendszer helyreállítása körül sertepertélt volna tizenegy évig ugyanekkora hévvel az önjelölt hadvezér. És akkor íme a hadászati szakhörgés:

A feladat felépíteni egy modern, erős hadsereget, hogy Magyarországot megtámadni még véletlenül se jusson eszébe senkinek. A magyar hadseregnek elrettentő erővel kell bírnia.

Az új parancsnok feladata, hogy a hadsereget – fegyelmezett belső rendje és a katonaeszmények megőrzése mellett – beleillessze a magyar társadalomba, továbbá fiatalok tízezreit nyerje meg, készítse fel, képezze ki a haza védelmére és a katonaeszmények tiszteletére.

A magyar politika 2010 előtt súlyos hibákat vétett, mert nem teljesítette a hazával és a katonákkal szembeni kötelezettségeit, megszüntette a sorkötelezettséget, de nem állított a helyére egy modern, ütőképes hadsereget. Szerencsére ez idő tájt nem kellett fegyverrel megvédeni a hazát. Méltatlan állapot volt ez a sok évszázados katonai hagyományokhoz, az alkotmányhoz és a nemzetközi kötelezettségeinkhez. A kormány 2010-ben egy gyenge országot és hadsereget kapott kézhez, csak abban bízhatott, hogy NATO-tagállam volt az ország.

Hadgyakorlatok és missziós küldetések sora bizonyította, hogy a magyar katonák legalább olyan jók, ha nem jobbak, mint külföldi társaik, ezért kiérdemelték, hogy megfelelő feltételek között szolgálhassák a hazájukat.

2010-ben adósságot örököltek, ezért mielőtt hozzáfoghattak volna a hadsereg fejlesztéséhez, rendbe kellett tenni az ország pénzügyeit. Miután sikereket értek el a gazdaságban, a családpolitikában, stabilitás, kiszámíthatóság és a hadseregépítésre fordítható pénz kellett, hogy felépíthessenek egy ütőképes hadsereget és mellé egy hadiipart.

Az eddigi parancsnok, Korom Ferenc és a miniszter közös sikere, hogy idáig eljutottak, és köszönet illeti Korom Ferencet, amiért teljesítette, amit vállalt és átvezette a hadsereget a reménytelenségből a bizakodás állapotába.

Egy szabad, független országnak önbizalmat és magabiztosságot csak a saját ereje, a saját nemzeti hadserege adhat, főleg egy olyan régióban, mint Közép-Európa. Itt többször beavatkoztak kéretlen, erős önjelöltek, és az eredmény kivétel nélkül katasztrofális lett hazánkra és a térségre nézve, ezért a közép-európai népekkel közösen nekünk kell felépíteni a régiót. A jószándék kevés ehhez, erő is kell hozzá, ezért a pénzügyi stabilitás mellé kell egy ütőképes hadsereg is.

Olyan szövetségest nem találunk, aki helyettünk védené meg a hazát, legfeljebb mellettünk, velünk. Ezért ha nem vagyunk erősek, elveszünk, és a mi ügyünk mindig elvérzett, mielőtt a beígért felmentő seregek megérkeztek volna.

Köszönetet mondott a katonáknak a járvány alatt végzett munkájukért. A honvédség a járvány elleni védekezés mellett az alapfeladatait is megbízhatóan ellátta, őrizte a határt, teljesítette missziós feladatait és a terrorizmus elleni küzdelemből is kivette a részét, ahogy az a magyar katonák sok százéves dicsőségéhez, egy modern hadsereghez és egy NATO-tagállamhoz illik. (via MTI)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább