Október 18,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Vajon hány évet dobtunk ki a kukába?

Jó reggelt, puszi, pacsi mindenkinek! Vészesen fogy az év, de ez nem mondható el sem a NER feneketlen étvágyáról, sem a NER szakmunkások és tartóoszlopok pofátlanságáról, arroganciájáról, esetenként tényleg földszintes szellemi kapacitású trollokat megszégyenítő megmozdulásairól.

Tegnap előrebocsátottam (nem volt abban sem nagy kockázat), hogy a nagyonboldogújév első napja valószínűleg nem a puritán, várbéli kolostorban éri Felcsút üstökösét. Hát tényleg nem: ezúttal Brazília dühöngő szélsőjobbos elnökének beiktatási ceremóniáján gazsulál majd. A változatosság kedvéért. Erdogan diktátor és szultán pajtást ugyanis már beiktatták, oda hiába is menne. Abba, hogy a brazil társadalom mennyire mély válsága és a teljes, korrupcióval együtt élő politikai elit minő gyalázatos kudarca kellett ahhoz, hogy Jair Bolsonaro-t felszínre dobja a víz, vagyis mi vezetett szükségszerűen ahhoz, hogy még olyanok is rá szavaztak, akiket egyébként reggeltől estig gyaláz, azt most hagyjuk. Csak annyit állítok, hogy változatlanul több mint jelzésértékű, milyen alakokhoz dörgölőzik nagy erőkkel egy papíron európai, kisméretű, kis jelentőségű ország hatalmas küldetéstudattal sújtott vezetője. A brazil Trump-ként futó közveszélyes Bolsonaro radikalizmusával még a populizmus kortárs hősei közül is kiemelkedik: katonai diktatúráról álmodik, nyíltan homofób, szexista, rasszista büdöstapló, rajong az emberkínzásért, nyíltan megveti a demokráciát és olyan külügyminisztert nevezett ki, aki marxista ideológiának tartja „az éghajlatváltozással kapcsolatos rémhírterjesztést.” Nos, ennek az embernek gratulált Orbán a választások megnyerése után az elsők között, azt állítva: nagy elismeréssel látja, hogy azokat az értékeket, melyeket Magyarország is fontosnak tart, Jair Bolsonaro győzelemre vitte a hazájában. Szerintem megnézhetjük magunkat, ha már most nem késő.

Bár ahol a felcsúti mangalicatrágyából, semennyi piaci munka nélkül, megszámlálhatatlan ideológiai pávatánc és raklapnyi elrongyolt köpönyeg árán, a közpénzből élősködés nagyobb dicsőségére egyenesen a Várba vezet az út, ott már bármi is megtörténhet. Nem tudom, mennyire kapcsolódik ehhez a sokmilliárdos, történelmi értelemben több mint szimbolikus fejleményhez, de itt szükséges megemlíteni: a Horthy-korszak puritán adófizetői milliárdokkal és a felcsúti sufnijogász Várba költözésével leírható restaurációjának kevésbé napos oldalán Magyarországon 3 év alatt mintegy 10 ezer családot lakoltattak ki. Miközben a Családok Galádok évének NER-indulóját trombitálták az ország fülébe. Csókoltatom ennek örömére Novák Katalin családügyi női princípiumot, akivel olyan hatalmas karácsonyi édesbúscsöpögős interjút készített a csilliárdos propaganda, hogy abból lehetetlen volt kivagdosni a legjobb részeket. Az egész maga a tömény gyönyörűség, ha valakinek van ennyi ideje, tekintse meg bátran:

Ami egyeseknek a biztonságot, büszkeséget, jólétet, az összkomfortos habzsidőzsit, másoknak az utcára kerülést, a szétszakíttatást, az élet keserű, csattanó pofonját és a totális reménytelenséget jelenti. Szóval miközben a családügyi női princípium önmaga nagyszerűségétől megrészegülve patetikuskodik és nyálaskodik és tolja az üres szólamokat a család fantasztikusságáról, jegyezzünk meg azért egy apróságot: 2018 februárjában az Országgyűlésben a fideszes többség leszavazta azt a törvénymódosító javaslatot, amely megtiltotta volna, hogy a gyermekes családokat elhelyezés nélkül kilakoltassák. A lényeg, hogy a Novák famíliának remélhetőleg fasza volt a karácsonya és az államtitkárasszony döngetheti a mellét, hogy januártól 40 ezer forintra emelkedik a kétgyermekes családok adókedvezménye, mert bezzeg Gyurcsány.

Ehhez képest szép ívet írt le az év végén, sunyiban, konkrétan karácsonyra időzített, a határon inneni és túli kormányzati nagyvonalúságot megtestesítő közpénzszórás, amiről tegnap reggel már esett pár szó. Lévai Anikó asszony ökumenikus jótékonykodására közel 20 milliárd, határon túli egyházi és sport célú támogatásokra 32,8 milliárd, Garancsi kötélcimbora Természetjáró Szövetségének közel fél milliárd, és sorolhatnánk napestig. Eme egyébként is letaglózó tételek között feltűnik a Tállai Benzinárcsökkentő András mezőkövesdi sportszállójára kiutalt kereken félmilliárd forint, ami persze  kevesebb, mint a 20 vagy a 32, azonban a történet pofátlansága megér egy misét. Szóval a summa a Tállai által irányított Mezőkövesd-Zsóry Futball Club Kft-nél landol, amely a szóban forgó sportszállodát megálmodta. Mi a szar hiányozna Mezőkövesdre, mint egy szálloda a kiabaszott stadion mellé, nem? De. A szalagelvágás honi csúcstartója már kurva sok közpénzt szerzett a szállodára, ami az úristennek nem akar elkészülni, pedig már legalább két éve át kellett volna adni. Átadni nem sikerült, de a kurva szálloda építési költségei már lazán meghaladják a stadionét, amit szintén az adót fizetők finanszíroztak. Egyre borzasztóbb belegondolni, hogy mióta a magát nemzetinek csúfoló oldal megragadta a gyeplőt és foggal-körömmel kapaszkodik bele, hány évet dobtunk ki a kukába, és hol tarthatnánk már, ha nem egy bűnbandához igen hasonlatos társaság feneketlen étvágya lopná a jövőnket.

Miközben a küldetéstudat arról pofázik minden előre lezsírozott propaganda megszólalásában, hogy 2030-ra mi lesz, és hogyan fektetjük félvállra Ausztriát, és hogyan nyomjuk le félkézzel a hanyatló Európa gazdaságát, a helyzet tragikus. Akkor is, ha Matolcsy Rómeó unortodox szemüvegén túl egy tündérmese körvonalai sejlenek fel. Nemhogy közelítenénk Ausztriához, de az életszínvonalat tekintve egyre messzebb kerülünk nyugati szomszédainktól – ez derül ki a GKI elemzéséből, amelyben arra keresték a választ, hogy 2030-ra utolérjük-e az országot, ahogyan a nagy dakota főnök látomásaiban az megjelenik. Hát kurvára nem. Sőt. A legszörnyűbb talán az, hogy a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP szempontjából az Ausztriától mért lemaradásunk még a 70-es évek második felétől az 1990-es évig terjedő időszakban is lényegesen kisebb volt, mint napjainkban. Vagyis az Orbán-kormány nem csupán ledolgozni nem volt képes a korábbi lemaradást, hanem tettek rá jópár lapáttal. Hiába tapsikolnak a rommá zsibbasztott hívek annak, hogy milyen jól megvédték őket és bezzeg itt egy szál migráns sincs, közben megállíthatatlanul süllyedünk, és Orbán vak-süket imádata nem fog segíteni, amikor mindannyiunk csupasz segge a hideg falhoz ér.

Addig persze lehet számháborúzni és gyártani a közvéleménykutatásokat arról, hogy megsemmisült az ellenzék, miközben a Fidesz-KDNP támogatottsága meg egyre csak növekszik, hogy már Gyurcsány pártját is elérte az ellenzéket felzabáló totális válság (egy képviselőjük csendben kilépett a frakcióból, ja), és hogy Orbán a nyugodt erő, amire ennek a viharvert, lángoktól ölelt országnak szüksége van még 150 évig. Lehet gyártani a mellébeszéléseket arról, hogy a túlóratörvénnyel kapcsolatos fenntartások valójában hazugságok és egy sorosista kisebbség erőszakos, egyben illegitim, a demokratikus kormány antidemokratikus eszközökkel történő megdöntésének kísérletei, amelyeket igaz magyar ember elutasít. Ezzel szemben az igazság az, hogy a magyar ember már most is orrvérzésig húzza az igát, és januártól csak rosszabb lesz a helyzete. Szóval igen, legyen januárban rendkívüli parlmenti ülésnap a túlóratörvényről. Függetlenül attól, hogy Kövér Lászlónak mi erről a véleménye.

És végül a kormány verbális ökölvívójának tegnap esti produkcióját ajánlom figyelmükbe, amellyel Nagy Imre unokájának mondta meg a magáét. Ahogy Kovács Desikerült? Zoltán vissza tud ugatni bárkinek, nem ugat vissza úgy senki. Jánosi Katalin felvetése ez volt:

Az én nagyapám, aki kétszer is Magyarország miniszterelnöke volt (és akit nem átall a jobboldal tele pofával szidni, mint “legrosszabbfajta kommunistát”) a fizetéséből bérelt lakásban lakott… A fizetéséből vett abba bútort, képet, szőnyeget… Mikor halálra ítélték, teljes vagyonelkobzás is sújtotta – csakhogy a bútorán, lemezein, könyvein, ruháin kívül nem volt semmiféle ingatlana, palotái, yachtjai, bankszámlái, külföldi ingatlanai, földjei, birtoka. Annyija volt, mint mikor munkába állt… soha semmije. Úgy hogy kérdem én – KI ITT A LEGROSSZABB FAJTA?

Ímhol a csattanós, érdemi válasz, a politikai kommunikáció magasiskolája:

Katalin Jánosinak nincs igaza. Nagy Imrét, Magyarország kommunisták által halálra ítélt és kivégzett miniszterelnökét a…

Posted by Kovács Zoltán on Thursday, December 27, 2018

Kurvaszép napot kívánok Kovács Zoltánnak is!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.