December 5,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Vájlingból tepertőt zabáló rezsim

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 302,714 forint, még hiányzik 2,697,286 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt kívánok! A karácsony előtti utolsó vasárnapot tartjuk, de az idei évből sem maradt már sokkal több vasárnap. Amikor 5:34-kor ránéztem az órára, majdnem megsajnáltam magam, de aztán rögtön el is múlt. Eszembe jutott, hogy éjfélkor elnémult a Civil Rádió. Egy önkéntes alapon működtetett, pár ezer embert elérő független médiaorgánum. Lejárt a médiaengedélyük, a mára már kizárólag fideszes káderekkel feltöltött Médiatanács pedig nem hosszabbította meg a frekvenciaengedélyüket. Szűkül a nyilvánosság, már nem csak a szabad sajtó nagyobb szereplőit tapossák el, hanem a kicsiket is. Miért? Mert ők soha nem vetemednének arra, hogy elhallgattassák azokat, akik nem értenek egyet velük. Ebben a szállóigévé vált orbánista hazugságban, bármennyire is agyonhasznált és fokhagymaszagú, tényleg benne van ennek az egész pacalpörköltszaftos, vájlingból tepertőt zabáló rendszernek a lényege. Amikor már egy, a Civil Rádióhoz hasonló, szabad szemmel alig látható kis függetlenség-sziget is kaviccsá válik a csilliárdos propagandagépezetet működtető állampárt cipőjében (hivatalos indoklás: a szolgáltató több jogsértést is elkövetett, emiatt a médiatörvény nem engedi a hosszabbítást), akkor ott a beteges paranoia van kormányon. Egyébként a Civil Rádió tényleg brutálisan megsértette a médiatörvényt, például a szöveg-zene arányát, illetve a magyar zenék arányát illetően.

A jogsértéseket nem tagadjuk, a bírságokat mindig időben befizettük, miközben a törvény betarthatatlan. A magyar zenei piac egyszerűen nem termel annyi zeneszámot, hogy folyamatos változatos kínálatot biztosítsunk belőle, de abszurd módon, ha egy magyar kamarazenekar előadásában Kodály Psalmus Hungaricusát sugározzuk, az sem számít magyar zenének, mert a címe nem az. (Tóth Mónika, a Civil Rádió munkatársa)

Nem szeretem különösebben az Abszurdisztán elnevezést a Fidesz kétharmados dúlásának helyszínére, de ennél a szellemileg-kulturálisan hajótörött bandánál abszurdabbat valóban nagyítóval is nehezen találni. Azt meg már csak szégyenkezve teszem hozzá, hogy a betarthatatlan, retkes fideszes törvényt szintén ilyen arányossági alapon megsértő Katolikus Rádió vagy Karc Fm köszöni szépen, tovább működhet a rezsim alászolgálásában. Az Orbán nevű notórius hazudozó hazugságaival szemben ez a hatalom egyebet sem csinál, mint ezt: folyamatosan vetemedik. Aki nincs velük, az nincs. Béke poraidra, Civil Rádió!

Egy újabb független médiaorgánummal kevesebb van, ám a fröcsögő propaganda és a vájlingból tepertőt zabáló, szotyolát szanaszét köpködő hatalom marad. Nincs semmi köze semmihez, de Rendkívül hálásak lehetünk Lázár Jánosnak, amiért a közönsége kábítására létrehozott hivatalos Facebook-oldalán olyan információkat oszt meg velünk, amelyeket tudtunk, csak nem sejtettünk. Úgy értem, amelyekre egyáltalán nem voltunk kíváncsiak. Az abszurd magyar politikatörténet nagy pillanata ez is, amikor a Csanádalbertiben mellet döngető bukott kancelláriaminiszter ráveti magát egy valamilyen rejtélyes oknál fogva az asztal alatt tenyésző lavór tepertőre, majd kikacsint:

Aki szereti még nagyon a jó töpörtőt – ezt nem szabad elmondani senkinek se -, az maga a miniszterelnök. Ugyanígy vájlingból, nagyon szereti a jó tepertőt.

Szerintem pontosan így képzeltük ezt mi is. Csak a pálinka hiányzik a képről meg a fehérvári huszáros dajdajozás. Ja, és nem, biztosan nem mondjuk el senkinek. Németh Szilárdnak se. Nekem például kétségem nincs afelől, hogy ő is pont így szereti.

Szóval dúl a prekarácsonyi áhitat, árad a bejgli illata, Tarlós István ex-főpolgármester pedig az otthonában adott interjút az ATV-nek. Arról nem volt szó, hogy ő hogy szereti a tepertőt, vagy ő is inkább a tejfölös galuskára esküszik, mint Lázár, viszont a magánéleti lírájáról és politikai kérdésekről is részletesen megnyilatkozott ő. Engem például semennyire nem érdekelnek a magánéleti vonatkozások, se a Tarlósé, se másé, ezért azzal se tudok mit kezdeni, hogy mekkora nőcsábász volt a jó öreg Pityu bácsi. Szerintem ezek semmilyen értelemben nem közérdekű információk. Vagyis ha az ember nem teregeti a magánéletét, akkor utólag, ha esetleg úgy alakulnak a dolgok – és a politika különben is mocskos dolog, ugye -, nem kell kikérnie magának, hogy a magánéletében vájkálnak. Ettől függetlenül mindenképpen tanulságos a beszélgetés, főleg azok a részei, amelyekben Tarlós hosszan fejtegeti, milyen kapcsolat fűzi a politikához, a hatalomhoz, ami számára a döntési szabadságot jelenti, továbbá szerinte igenis lehet jóra is használni ezt a hatalmat, nemcsak rosszra, számára ez mindig fontosabb volt, mint az anyagi gyarapodás. Ezt szerintem nem először halljuk, és ha megnézzük a Fidesz egyéb szárnyait és általános arcát, Tarlós mindenképpen a becsületesek közé tartozik. A legviccesebbek azonban a választási kampánnyal, illetve az ellenfelével kapcsolatos megállapításai: nem tetszett neki a Fidelitas bohócos plakátja, amely ellenfeleit támadta, ez nem az ő stílusa, és talán mondhatott is volna nemet rá, mégsem tette, illetve ki kellett volna állnia vitatkozni Karácsony Gergellyel. Akivel kifejezetten jó a kapcsolatuk, ha az új főpolgármester keresné, biztosan nem csapná rá a telefont.

Nézze, Karácsony Gergő a gyerekemmel egyidős, bennem semmi ellenérzés vagy indulat nincs, nem vagyok vele szemben rosszindulatú 

– mondta Rónai Egon stábjának Tarlós úr, és így visszagondolva a megafonos őrjöngésére, meg a hazudós, tutyimutyi, tétova, mama kedvence típusú Karácsony-jellemrajzára, sajnos megint csak arra voltam képes jutni, hogy okádék hányinger ez a politika úgy, ahogy van.

Pedig ez egy igazán civilizált, kultúremberekhez méltó interjú volt ahhoz képest, amit Kövér László felöklendezett a Magyar Hírlap nevű propagandamocsár felületén, egy végtelenül kínos alákérdezésre épülő epehányás formájában. Amelyben Karácsonyt pubertáskorban lévő, vizelő kutyához hasonlította, idiótázott, salakozott, patkányozott, posztkommunistázott, és önkritikátlan, rögeszmés, habzó szájú fröcsögésben gyalázta az ellenzéket, Brüsszelt, Greta Thunberget, külön Hadházyt (akinek a zoológiai besorolásán köszörülte a nyelvét) és Tordai Bencét. Egyszóval azt művelte, amihez a legjobban és kizárólagosan ért. Hogy az interjú A gyűlölet nem pálya címet viseli ráadásul, azért én kérek elnézést. Ha valaki elmondhatja magáról, hogy számára a gyűlölet nem pálya, az feltétlenül a liberálisból kereszténykonzervatív tálibbá züllött Kövér és az ő pártja. Tudom, hogy Kövér napról napra súlyosbodó mentális állapotával és a fogai kerítésén kiszökellő szellemi méreggel részletesen foglalkozni nem bocsánatos bűn, ezért csak egy passzust teszek ide az újabb, elmegyógyintézetet idéző házmesteri dumából:

Ha olyan lenne a mi általunk állítólag folytatott „kultúrharc” meg a „diktatúra”, ahogy ők gyakorolják másokon, mihelyt lehetőségük nyílik rá – lásd Karácsony bumfordi fenyegetését Dörner György felé –, akkor az fájna nekik. Egyelőre azonban inkább nekünk fáj. Őszintén szólva, elegem van abból a diktatúrából, amit állítólag mi tartunk fenn, mégis mi húzzuk a rövidebbet.

Tíz év nettó fideszes basáskodás és önkényeskedés után Kövér NER-társ még mindig az elnyomott mártír szerepében picsog, és elege van. Más lehetősége már nemigen maradt neki, mint óbégatni. Nagyon helyes. Mert ez csak rosszabb lesz. Ahogy elnézem Kövér NER-társ szájának habzását, van remény az aggodalomra. Ez a vájlingból tepertőt zabáló rezsim sem tart örökké. Minden jót!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!