NEHAZUGGY

Tovább dübörög a Galádok Éve

Jó reggelt kívánok mindegynkinek! A változatosság gyönyörködtet, ezért szerda van, minden egyebet illetően a helyzet változatlan: a NER-cinizmus köszöni szépen, jól van! Időnként nemzetközileg körözött bűnözők bujkálnak és ólálkodnak a környéken, de ebben sincs semmi újdonság. Azért az remélem, hogy nem minden Magyarországon settenkedő politikai bűnöző jut nagyrabecsült Pharaon professzor sorsára. Akinek nem elég, hogy nem volt ujjlenyomata, de még a kulcsot is beadta szegény.

Később majd bővebben is lesz szó Nikola Gruevszki macedón bűnözőről, a Stop Soros hadművelet úttörőjéről, aki egyébként 2006 és 2016 között miniszterelnök volt, csak valahogy úgy alakult, hogy korrupciós ügyekbe keveredett (beleértve a tömeges illegális lehallgatásokat, vagy a választói névjegyzék meghamisítását), de nem óhajt böribe menni, ezért jelen állás szerint útlevél nélkül tartózkodik kis hazánk és Orbán Viktor oltalmazó kebelén. Politikai menedékjogot kér szegény.

Én annyit szeretnék hozzáfűzni ehhez a páratlanul szórakoztató produkcióhoz, hogy egyfelől átfutottam az összes propagandaoldalt, reggel 7 óra körül erről az ügyről sehol egyetlen szót nem találtam, pedig úgy gondolnám, hogy van némi kis hírértéke. Másrészt megfájdul a fejem, ha belegondolok abba, hogy micsoda hatalmas biztonságban vannak a polgárok ebben az országban – ahol 3 éve reggeltől estig a migránsoktól védelmezik szóban és kék plakátokon a populációt -, ha a magyar külügyminiszter nem tudja sem megcáfolni, sem megerősíteni, hogy a főnöke bűnöző haverja Magyarországon tartózkodik, vagy sem. Képzeljék el, mi lenne itt, ha valóra válna az, amivel évek óta riogatják a népet. Ha bárkit vigasztal, Pintér kinyögte a tutit. És noha a habonyista agymosó tröszt még nem tért magához azt illetően, hogy erre mit kéne lépni, hogy a főnök jól jöjjön ki a sztoriból, a helyzet egyszerű: Orbánnak színt kell vallania. Ha megmentik Gruevszkit (a NATO-ban Putyin embereként számon tartott rossz arcot), az világos elköteleződés lesz a Kreml irányába.

Ez meg azért is vicces lenne – azon túl, hogy én Orbán moszkvai hűségét egyáltalán nem tartom összeesküvés-elméletnek -, mert Havasi Bertalan tegnap arról tájékoztatta az MTI-t és a nyilvánosságot miután a gazdája találkozott az Egyesült Államok energiaügy miniszterével, hogy kiválóak a magyar-amerikai kapcsolatok. Nos, ha ezt a kapcsolatot a CEU-val szembeni ordenáré kormányzati izmozás nem árnyékolta be, akkor majd beárnyékolja a Gruevszkivel szembeni magyar eljárás. Kérnék egy kávét, de sajnos még nem tartunk ott, és dolgom is van. Amúgy javaslom a propagandának, hogy Schmidt Mária ideológustól kérjenek tanácsot ebben az ügyben, hogy most mégis hogy lehetne ebből jól kijönni, nála menőbb összeesküvés-elméleteket ugyanis senki nem gyárt arról, hogy mindenről Soros tehet. Jaja, szerintem is személyesen tartja a pisztolyt kelet-európai elvetemült gazemberek halántékához, hogy lopjanak, csaljanak, hazudjanak. Fantasztikus Soros-terv, nem igaz? De.

Közben nehogy elsikkadjunk az állampárt honi szórakoztató műsorai fölött. Nekem az tetszik különösen, hogy miközben a saját polgáraikat egybites csatakiáltásokkal butítják, amikor a Sargentini-jelentésről van szó (márpedig folyton terelgetni kell a figyelmet a törvényesített lopásról), vagyis a hülye magyarnak jó lesz a Soros-bevándorláspárti brüsszeliták-megvéggyük-nemhaggyuk kombó, az Általános Ügyek Tanácsának hétfői meghallgatására egy 131 oldalas anyaggal készültek az elvtársak, amelyben megpróbálták a lehetetlent: tételesen cáfolni a jelentés állításait. Ide nekünk jó lesz a bosszú, meg a boszorkányüldözés, meg a nemzetállmi szuverenitás megtámadása, Brüsszelben meg behúzott farokkal értetlenkednek és magyarázkodnak. Szép ez, csak már nagyon unalmas.

A tegnapi nap lehgősiesebb állampárti cselekedetéről se feledkezzünk meg. A fideszes parlament fideszes többsége a családok évére való különös tekintettel röhögve leszavazta, hogy a kilakoltatásra váró kisgyerekes családok problémáival foglalkozzon a testület. A probléma jelenleg mintegy 100 ezer embert érint Magyarországon, ezért Székely Sándor, a DK képviselője a lakhatási válsággal foglalkozó eseti bizottság megalakítására tett javaslatot, amely bizottságnak az lett volna a feladata, hogy felmérje a veszélyeztetett, különböző élethelyzetben élő családok, és egyedül élő emberek helyzetét, a kilakoltatások okait, ugyanakkor javaslatokat lett volna hivatott kidolgozni az egyes veszélyeztetett csoportok problémáinak megoldására. Családok éve ide vagy oda, azért mégiscsak a kétharmad az úr ebben a kibaszott országban, ahol a Fidesz hatalomra kerülése óta szerintem egy olyan eset nem volt, amikor az elvtársak, akik bármit megtehetnek és meg is tesznek, elvi alapon, a kibaszott politikai lövészárkokon felülemelkedve, támogattak volna olyan ellenzéki javaslatokat, amelyek égető, súlyos társadalmi kérdésekre reagálnak. Ezért álságos a kibaszott nemzeti konzultációjuk, az összes téglaporos melldöngetésük arról, hogy soha senki nem tett annyit a magyar családokért, mint ők. Hacsak így nem. Lássuk be, hogy egy kilakoltatott szerencsétlen nem fog a Fideszre szavazni, úgyhogy minek erőlködni, nem?

Az alternatív valóságban tombol a pártközpontból kiadott egyenpropaganda. Már nem is fáradnak a fércmunkával, szóról szóra ugyanazok a központi anyagok jelennek meg például Botka Lászlóról, akire ezek szerint most már végképp kiadták a kilövési parancsot.

Miközben körözött bűnözők közlekednek az országban, nem bírnak leállni a migránskártyás hisztijükkel, az utolsó névtelen firkásztól a Fidesz első vonalba tolt legnagyobb arcú beszélő öltönyéig lihegve, sorosozva csimpaszkodnak fürtökben a témán és hazudnak bele a pofánkba, mert úgyis elhisszük. Pedig a valóság ezúttal sem a megélhetésiek oldalán áll, javasolnám az ökölbe szorult agyú hörgés helyett, hogy járjanak utána a kérdésnek. (Jó, nem fognak, de akkor is.) Már volt szó róla, de akkor még egyszer: egy olyan hét éve már megkezdett átfogó ENSZ-programról van szó, amely hatékony, segíti a menekültek és a helyi lakosság interakcióit, és kimondottan a szabályozott folyamatokat támogatja. És amelyről egyébként a magyar kormánynak is hivatalból tudnia kellett. Ehhez képest undorító ez a színjáték, ez a műfelháborodás, ez a gyalázatos politikai cirkusz, amit az egysejtűekre kalibráltak.

Egyéb fronton – mivel az Elios-Tiborcz-ügyet nem sikerült úgy a szőnyeg alá söpörni, hogy arról egyetlen szót se kelljen ejteni – a Közbeszerzési Hatóság elnöke tolja az arcunkba a megalázó dumát arról, hogy nincs itt semmi látnivaló. Mindenki nyugodjon meg, ez csak egy felfújt téma, le lehet róla kattanni. Rigó Csaba állítása szerint hozzájuk senki részéről, az OLAF-tól sem érkezett jelzés, közvilágítási ügyben pedig egyetlen jogorvoslat volt az elmúlt években. Rigó azt is mondta, hogy ezek alapján valószínűleg egy adott időszakban felfújt témáról volt szó, nekik, a hatóságnak pedig nem lesz vele dolga. Jól van, akkor én kérek elnézést, végül is csak milliárdok tűntek el a korrupt miniszterelnöki vő közvilágítási tehetségének fekete lyukában, majd ki- és visszafizetjük az EU-nak szívesen.

Veszem a búcsúmat, megiszom a kihűlt kávémat, aztán folytatódunk ugyaninnen. Szép napot!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább