NEHAZUGGY

Torz jellem, beteges hatalomvágy, amely mindenre hajlandó és mindenre képes

Se cuki cicás képpel, se valamely-akármely-bármely méltán ismeretlen bulvárcelebritás viselt dolgairól szóló, ezt látnod kell típusú hírrel, de még egy ütős Coelho-idézettel sem szolgálhatok. Pedig augusztus 10-én, hétfőn mi mással lehetne berúgni a vadonatúj hetet? Sajnálom, nem értek ezekhez az emelkedett dolgokhoz, maradok a kaptafámnál. Cserébe konstruktív, üde jó reggelt kívánok mindenkinek! Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy beszéljük meg ezt a kinek hogy telik a nyaralás dolgot – több Balaton, kevesebb Brüsszel jeligére -, de hamar rájöttem, hogy ehhez én nemigen fogok tudni hozzászólni. Ehhez se. Miután ilyen típusú tapasztalataim egy ideje nincsenek. Tudom, tudom: annyit is érek.

Azt viszont kívülállóként úgy értettem a jobboldalról támadó morális fölény gőzölgő mocsaraiból, hogy kizárólag a balliberális hazaáruló ellenzék terjeszti – mert megsütötte a fejüket a nap, és mert így akarják megmerényelni a népet, vagy fene tudja, milyen megfontolásból -, hogy a NER kiszorítja a populációt a Balaton és egyéb magyar vizek partjairól. Miközben lófaszt, mama! Mert ugyanis propagandista és propagandistáné is éppen onnan jön, a Balcsiról, és igenis van szabadstrand, és haccázér‘ is van lángos, nem csak kétezeröccázér’. És nehogy már egy 500 forintos belépőt ne tudjon bárki megengedni magának, ha már mindenképp fikázni akarja a fizetős strandokat. Mer’ nem is igaz, hogy csak a csodával határos Mészáros Lőrinc, a gazdája és a NER-krém nyaralhat a Balatonon. Sőt, hovatovább kurvaérdekes, hogy épp azok mészárosozzák és orbánozzák össze momentán a drága magyar emberek nyaralását (akik amúgy tömött fürtökben lógnak a magyar tenger martján, hiába vergődik Kunhalmi Ágnes), és csaholják, hogy a dinasztia ellopta a Balatont, akiknek a felmenői annak idején bezzeg a szegény proletároktól gondosan elkülönülve, hatalmas üdülőkben nyaraltak.

Szóval akkor nem igaz, hogy egy rakás helyen a NER építkezik? Például a Balatonnál, a tatai Öreg-tónál vagy éppen a Fertő-tónál?

Nem igaz, hogy kikötők, szállodák, apartmanházak, a pártállami einstand jegyében már elkészült, vagy folyamatban lévő, jellemzően az élővilág elpusztításával járó megalomán beruházások hirdetik, hogy mire volt elég az elmúlt 30 év?

Nem igaz, hogy strandokat, kempingeket alakítottak át?

Nem igaz, hogy van, ahol fizetős lett az, ami korábban ingyenes volt?

Nem igaz, hogy vannak olyan partrészek, amelyeket teljesen beépítettek, és már javában épülnek az oligarcha, nemstróman holdudvar luxusszállodái, lakóparkjai?

Nem igaz, hogy ezekre a helyekre az átlagember már sokkal nehezebben jut el/be, mint korábban, már ha egyáltalán?

Tényleg 500 forint a belépő ezekre a kicsicsásított strandokra?

És ha az elmúlt rendszerben az akkori pártállam fejesei azt csinálták, amit csináltak, miközben a nyomorult prolik szívtak, és az nem volt rendben, akkor miért sertepertél a magát nemzetinek tartó fideszes holdudvar közpénzek milliárdjaiból, nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű minősítéssel az egykori MSZMP-pártüdülő felújítása körül?

Jó lenne tisztázni, hogy ez az a bizonyos önkorlátozó, önmegtartóztató, az azonnali vágykielégítést (mint libernyák elhajlást) megvető, már-már aszketizmusba hajló keresztény-konzervatív értékrend, amit követni kéne az elmebeteg liberalizmussal szemben? Ez az az oltári hazugság, amivel az Alapjogokért Központ csökött agyú cselédei Fricz Tamástól Szánthó Miklósig nem kevés közpénz ellenében mérgezik a kutakat? A Club Aligával is csak az volt a baj, hogy nem a megfelelő kezekben volt. Mert hát az igazi, tőről metszett, világraszóló felcsúti konzervativizmus már csak ilyen: ragaszkodik a múlthoz, az elvtársi mentalitáshoz, és mindenhez, amit életvitelszerűen mások szemére okád. Megcsinálja nagyban, amit még amazok is csak röhejesen kicsiben mertek. Nem is szabad félúton megállni, addig kell rázni a rongyot bele a pórnép szemébe, ameddig az könnyezni kezd. Ha másképp képtelen észhez térni.

Meg is érkeztünk. Az említett Fricz Tamáshoz, a NER háztáji politológusainak egyik legszervilisebbjéhez (jó, ezzel nem mondtam semmit, másmilyenek nemigen fordulnak elő Orbán megkerülhetetlensége körül), aki ha gyalázni kell a pártállam képzelt ellenségeit, a leprimitívebb, legharsányabb antiszemitizmus hangján óbégat (és hazudik); ha kell az 50′-es éveket megszégyenítő kíméletlen bátorsággal nyalja körbe az egyszerűen tökéletes gazdáját és kormányát, de ha éppen az a feladat, akkor a ’80-as évek végén működő pártlap hangnemében gyepálja a BBC magyarországi tudósítóját. Lényegében egy rövid kommentár miatt, amelyet az Index körüli botrányról írt.

Aztán amikor a tudósító – aki nem mellesleg 1986 óta dolgozik Magyarországon – kifejti egy interjúban, hogy utoljára 1987-ben támadták ebben a stílusban, és ez nem egy normális ország benyomását kelti, mert ennyi utálatot az elmúlt 34 év alatt soha nem tapasztalt a magyar társadalomban, mint most, Fricz kolléga viszontválasz helyett az 1987-es pártlap helyén működő Magyar Nemzetben egyebek mellett ezt írja:

„Nick Thorpe korábbi blogbejegyzésemre adott korrekt hangvételű vitairatát tudomásul veszem, s tiszteletben tartva véleményét, valójában nincs is különösebb megjegyzésem. Inkább ehelyütt a közös nevezőinkre helyezném a hangsúlyt: egyfelől arra, hogy mindketten mélyen szeretjük ezt az országot, és valóban ebben az országban túlteng a gyűlölet, sokkal több higgadt vitára lenne szükségünk. Csak azt tenném hozzá, hogy a túltengő gyűlölet kialakulásában a bal- és a liberális tábornak ezerszeresen nagyobb, alapvető felelőssége állapítható meg, szemben a nemzeti, konzervatív táborral. (Ha ezt másképp látja Thorpe, tudomásul veszem.)”

És ráfért a pofájára. Az, ami még Ádernek se fért rá, amikor a közbeszéd lezüllése miatt álaggodalmasokodott a fideszes parlamentben, mondván: „Közbeszédünk színvonala az utóbbi időben drámai mértékben romlott. Itt és most mindezért nem akarom porciózni a felelősséget. De a politikai számosság okán mindig a kormánypártoké a nagyobb”. Még ez a szerencsétlen kesztyűbáb is egy elejtett félmondatban elismerte, hogy aki kormányon van, annak nagyobb a felelőssége a lealjasodásban.

Namost mivel Fricz elvtárs gazdái kétharmaddal kormányoznak tíz éve, időszerű volna, ha valaki felvilágosítaná az ő súlyosan gerinckárosult kútmérgező agyát (és a hozzá hasonlókét is) arról, hogy a politikai számosság okán nem lehet úgy tenni az idők végezetéig, mintha a 2010 óta dübörgő fideszes kétharmad nem is lett volna. Mintha a kék plakátokról üvöltő gyűlölet, a taknyon-véren csúszás vizionálása, az önbíráskodással határos, hangos és érthető vélemények kifejtésére való buzdítás, a miniszterelnök viszkető tenyere, a homogén nemzetállami ökölbeszorulás, a gyalázatos migránsozás, a homofóbia, a cigányok (és mindenféle kisebbségek) elleni uszítás, nem utolsó sorban az ócska libernyákozás meg sem történt volna. Mintha mindenkinek lenne felelőssége, csak azoknak nem, akiknek a kizárólagos akaratából történik itt minden.

Azon túl, hogy a Fidesz sem nem nemzeti, sem nem konzervatív (a keresztényi tanításokhoz a büdös életben nem volt közük), az ország állapotáért a kétharmados felelősséget a Fidesz és állandó vérgőzben fürdő karaktergyilok médiája viseli. Akkor is, ha nem hajlandóak semmiért felelősséget vállalni. Egyszer muszáj lesz. A Balaton ellopásáért is, a népnemzeti uszításért is. Amely sakálmédia a tolószékes embereket, a hajléktalanokat, a melegeket, a liberálisokat, a színművészeti hallgatóit, és általában a nem fideszes polgárok napról-napra bővülő csoportjait lényegében likvidálható ellenségnek tekinti. A Bayerek sara, a Pilhálok sara, akik szerint ezekkel szemben minden eszköz megengedett. Mindez pedig Orbán Viktor torz jellemének és beteges hatalomvágyának következménye. Annak, hogy mindenre hajlandó és mindenre képes a hatalomért. Nem csak a törvényesített lopásra, hanem a polgárháborús pszichózis fenntartására és konzerválására is. Mindezért felelősséget kell vállalni. 

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább