Jó reggelt, a csütörtök mondásának ideje érkezett el, mindenkit nagy tisztelettel köszöntök, beleértve tényleg mindenkit is! Mert ma kivételesen jó arc leszek. Bevallom, sokszor visszatekertem a Boross Péter nevű ex-miniszterelnök sokadik születésnapja alkalmából összecsődített kormánydalárdát megjelenítő videócskát. Azokat a pofákat több mint sokatmondó közelebbről szemügyre venni, de az is megfizethetetlen, ahogy a kormány egyetlen, ám annál jobban fizetett női tagját – a nőügyekkel való nem foglalkozás szellemében – két másodperc után levágták a képről. De azok a fejek: Gulyás, Palkovics, Szijjártó… Szerintem egy év alatt nem tudnék annyi okosságot összehordani, amennyire sokat elmondanak azok az arcberendezések. Tényleg nem az a baj, hogy annyi minden más mellett énekelni sem tudnak. Nem számít, a rajongók zabálják, és végül is az ő gyönyörűségükre készült, úgyhogy fogyasszák jó étvággyal.
Közben az ötös számú fröcsögő egy kis fáziskéséssel ugyan, de legyártotta az obligát dicsőítő himnuszt Orbán és Salvini találkozójáról, amit én most csak annyira tartok fontosnak, hogy van egy ilyen. Szerintem ennél sokkal többet elmond, hogy a francia szélsőjobboldal emblematikus figurája, Marine Le Pen is elalélt az Orbán-Salvini találkozótól, és boldogságát Twitter-üzenetbe öntötte:
Alapvető fontosságú az Orbán és Salvini közötti találkozó: a 2019-es európai parlamenti választások a föderalizmus és a tömeges bevándorlás felé lendületben lévő Macron-féle Európai Unió és a szabad nemzetek, identitások és az általunk képviseltek védelmének Európája közötti választás lesz.
Úgy vélem, a kép Alijev, Erdogan és Putyin (meg még jópár fapados diktátor) nélkül még nem teljes, de alakul a véres jövő, az már biztos is.
Emmanuel Macron francia államelnök közben visszafogottabban örvendezett az olasz és magyar illiberálisok egymás nyakába borulásának. De mivel populistáék közös sajtótájékoztatóján többször szóba került a neve – mint a migrációt támogató politikai erők vezetője, aki szemben áll a végvári vitézekkel (még mindig nem vágom, hogy miért nem cáfolják rendre az ilyen öblös hazugságokat, és ennek az ordenáré migránssimogatásnak a vádját) – Dániában újságíróknak azt mondta:
Orbán és Salvini jól teszi, ha engem tart közös ellenfélnek.
Hozzátette azt is, ő semmilyen lehetőséget nem ad a nacionalistáknak, hogy saját gyűlöltbeszédüket terjesszék. Szerintem ezzel már egy kicsit elkésett, a szélsőjobb által Chemnitzben tartott hajtóvadászat szerintem pontosan megmutatja, hogy kurvára elszabadultak az indulatok. Még mindig bízom benne, hogy én már nem fogom megérni milyen lesz, amikor a dühöngő, tomboló, újnáci-fasisztoid maszlaggal zabáltatott magasabbrendű fehér ember újra vérbe borítja Európát.
Addig is a Duna-menti régióban, csordogál a NER a maga posványos medrében. A kismillió helyreigazítási pert elbukott propagandagépezet tolja tovább a következmények nélküli hazugságok roskadásig megpakolt talicskáját. A lopott pénzből működő Magyar Idők például most azt hazudta címlapon, hogy Vona Gábor a Jobbik színeiben indulna az EP-választáson. Miután a hvg.hu vette a fáradságot, hogy első kézből ellenőrizze a féknyúzgyár értésülését, az érintett elmondta:
Nagyon érdekel Európa jövője, és foglalkozni is fogok a kérdéssel, de nem készülök az EP-be.
Nem teljesen világos, hogy mi értelme van az effajta hazudozásnak, mi a tétje? Vona visszavonult, a Jobbik darabjaira hullva, a Toroczkai-Dúró-féle radikális alakulat látványosan beállt az állampárt szekerét tolni (gondolom, ők is úgy vannak vele, mint Ungár Péter, hogy nem szégyen az), mi a cél az ilyen átlátszó hazugságokkal? Valószínűleg úgy jártak az elvtársak, mint a gorilla, amelyik felemelt egy akkora követ, hogy nem tudta letenni. A hazugság triciklije is ilyen. Ha az ember nyeregben van, már képtelen leszállni róla.
Ezzel szemben a Bencsik testvérpár (az András meg a Gábor nevű két ember), akik a rezsim öntudatos kiszolgálóiként (majdnem azt írtam, hogy minden rezsim) ismertek a magyar ugaron, beperelték az azonnali.hu-t, amiért egy véleménycikkükben lekommunistázták őket. A két Bencsik azt állítja a keresetlevélben, hogy nem voltak tagjai a kommunista pártnak, nem vettek részt annak tevékenységében, és az eszméivel sem vállaltak értékközösséget. Elbűvölő, hogy konkrétan az a Bencsik Gábor érvel ezzel a magasztos dumával, akiről éppen a fideszes pártsajtó írta azt, hogy megfordult az MSZMP-ben. Egyszerűen fantasztikus, hogy az a Bencsik András áll a sosem volt kommunisták erdeje felől, aki a nyolcvanas években a Népszabadság pártélet rovatában publikált, és ódákat zengett a Szovjetunióhoz fűződő érzelmi kötődésről. Szép is ez. Amikor a gumigerincű, megfeneklett erkölcsi zászlóshajók megsértődve kérik ki maguknak, hogy ők nem is azok voltak, akik.
Remélem, Puzsér Róbertet azért nem érte olyan nagy meglepetésként, hogy az egy nappal korábbi vezetőségi lebegtetés ellenére végül szó nélkül kirúgták a HírTv-től. Én inkább azon csodálkozom, hogy egyáltalán felmerült benne és komoly lehetőségként tekintett arra, hogy ad absurdum akár még az is előfordulhat, hogy megtarthatja Sznobjektív című műsorát, hogy nem ugatnak bele, hogy hagyják dolgozni csak azért, mert ő minden irányban kritikus. Remélem, hogy ezt nem gondolta komolyan, mert az elég nagy kiábrándulás lenne egy olyan közgondolkodótól, aki ebben az országban élt az elmúlt nyolc évben.
Egyébként pedig nagy a felhajtás az állampárti médiabirodalom háza táján. A Népszava úgy tudja, a kormánypárti bulvárfertő egyik lapja, a Ripost jövője is bizonytalanná válhat a következő hetek átszervezései nyomán, az Echo Tv profilváltása pedig már el is kezdődött. Ezt úgy kell érteni, hogy az eddig alapvetően közéleti tartalmakat sugárzó Mészáros tévé képernyőjére fokozatosan sport-, és szórakoztató műsorok kerülnek majd egyre nagyobb számban. A Magyar Nemzet újraindulásával párhuzamosan (ami nagyjából kész ténynek tekinthető) megszűnik a Magyar Idők (bár Gajdics Ottó elvtárs, a lap főszerkesztője azt mondta, erről ő nem tud), és a Ripost sorsa is komolyan megkérdőjeleződik. Mégpedig azért, mert miután a Bors is elfideszesedett és 60 ezer példány körül fogy el stabilan, nemigen van értelme egy ennek legfeljebb töredék-olvasottságát hozó másik bulvárszart is fenntartani. Szép lesz, jó lesz, a szalagmunkásokat addig teszik-veszik-csereberélik a sakktáblán, ameddig a nagyfőnök is elégedett lesz.
Nem rendőrállam, nem diktatúra kirobbanó demokrácia, vigyázzunk, hogy ne infláljuk el a szavainkat, mert ha tényleg az lesz, ami, akkor nem fogunk szavakat találni rá. Akkor mondom az eltartott kisujjal fintorgóknak:
1. Szakmai felmérésnek álcázott nemzeti konzultációval bombáznák a tanárokat szeptemberben. Az óraszámok mellett a tanárok hírlevél-feliratkozásaira, szakszervezeti és más szervezeti tagságaira, de még a Facebook-csoporttagságaira is kíváncsi a kormány abban a kérdőívben, amit idén szeptemberben terveznek szétküldeni az ország minden egyes pedagógusa számára. A kutatást eredetileg a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) kezdeményezte és a tanárok munkaterhelését vizsgálná, de az érdekvédelmi szervezet kedden sajtótájékoztatón jelezte: a munka nem az ő eredeti elképzeléseik szerint halad. Olyannyira nem, hogy a kitöltőnek meg kell adnia az oktatási azonosítóját, amivel már az anonimitás sem biztosított. Vagyis az elvtársak kérdőívben nyomoznak a tanárok után. Királyság.
2. Az előmenetel szempontjából előnynek számít a besúgás és a feljelentés – ez is állhatna mostantól Handó Tünde bíróságoknak kiküldött kalauzában. Az Országos Bírósági Hivatal elnöke ugyanis újabb frontot nyitott az Országos Bírói Tanács elleni harcában: az általa kinevezett elnökök feladatává tette, hogy törvénysértésen érjék az OBT-t. Legalább három törvénytelenséget kell találnia a címzett ítélőtáblai és törvényszéki elnököknek az Országos Bírói Tanács működésében – a hvg.hu birtokába jutott levél szerint ezt kéri Handó Tünde azoktól a bírósági vezetőktől, akiknek a kinevezése az ő hatáskörébe tartozik.
Hirtelen nincs több mondanivalóm, ez is már megint több, mint amennyi feltétlenül szükséges lenne az akkut hányinger kialakulásához. Szép napot mindenkinek!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.