NEHAZUGGY

Tessék mondani, velük most mi lesz?

Jó reggelt! Nem tudom, kinek mit kívánjak, mármint jó dolgozást vagy jó otthonmaradást. Azt hiszem, a jó egészség a leginkább megfelelő a jelen helyzetben. Tavasz egészen biztosan lesz, de hogy ennek mennyire fogunk tudni örülni, az most eléggé kérdéses. Remélem, mindenkinek van annyi esze, hogy amennyire lehetséges, vigyáz önmagára és szeretteire, különösen idősebb szeretteire.

Mesélek valamit. Az idősotthonokat már régebben, talán egy hete lezárták, látogatási tilalom van, nagyon helyesen. Tegnap tátottam el a számat, amikor hívtak az idősotthonból, hogy mostantól csomagot sem lehet beküldeni. Kérdem miért, eddig lehetett? Aha, lehetett. Az ember leadta a portán a batyut és valaki a dolgozók körül bevitte a papának-mamának. Most jött a központi utasítás, hogy ezt sem lehet. Nem akartam elhinni, de miután beszéltem olyanokkal, akik még vasárnap is vittek ilyen módon csomagot és azt minden gond nélkül sikerült célba juttatni, kénytelen vagyok elhinni. Ezek szerint ennyi idő kellett ahhoz, hogy Illetékes elvtárs rájöjjön: nem annyira jó ötlet ez.

Kevés szó esik egy másik, szintén erősen veszélyeztetett csoportról, pedig megkerülhetetlenül beszélni kell róluk. Mi van a hajléktalanokkal, a legnagyobb nyomorban élőkkel? Ők eleve rossz egészségi állapotban vannak és bár Orbán Viktorral és Kovács Zoltánnal ellentétben én nem vagyok sem virológus, sem járványügyi szakember, bátorkodom azt feltételezni, hogy ezek az egyébként is kiszolgáltatott emberek remek táptalajt szolgáltatnak a fertőző gócok kialakulásának. Az ő ellátásukkal mi a helyzet? Azokkal, akiknek nincs bejelentett lakcímük, nincs egészségbiztosításuk, nincs pénzük sem gyógyszerre, sem megfelelő táplálékra?

Egyrészt az egészségügy őket ellátja? Hogy fogják megtalálni közöttük a betegeket? Másrészt mi lesz ezekkel az emberekkel? Akár a lakhatással rendelkező, de nagyon nehéz körülmények között élő idősekkel is mi lesz? A veszélyhelyzet kihirdetése azzal is jár, hogy nem szabad bizonyos fő fölötti rendezvényeket tartani. Ez nem csak a tüntetésekre érvényes, hanem az ételosztásokra is. Az egyik segélyszervezettől már jött is a szerkesztőségbe a sajtótájékoztató, hogy a hét végére tervezett és a következő hetekre tervezett ételosztásokat nem tudják megtartani. Az Ételt az Életért Alapítvány (közismertebb néven: krisnások) a hagyományos húsvéti melegétel és tartós élelmiszercsomag osztást nem tudja megtartani, a kisebb napi ételosztásokat még igen, de kérdés, meddig.

A Budapest Bike Maffia is leállította az ételosztást (ők szendvicseket készítettek a rászorulóknak), mostantól vitaminkészítményeket, tisztálkodó- és fertőtlenítőszereket visznek a nehéz sorban élőknek.

Ez csak három szervezet azoknak a sorában, akik eddig is átvették az állam feladatainak jókora részét. De ők ezt a kialakult helyzetet nem tudják, nem is tudhatják megoldani. A kérdés az, ki fogja?

Spanyolországban most jelentették be: a katonaság segítséget nyújt a hajléktalan emberek higiéniai ellátásában és az élelmiszert tartalmazó készletek kiosztása során is, a leveskonyhák pedig nyitva lesznek, hogy elvihető ételeket biztosítsanak a rászorulók számára. Az egyházak – ahogy eddig is -, most is közreműködnek a rászorulók ellátásában. Mármint Spanyolországban.

Ahogy látom, Magyarországon még nem nagyon jutott eszébe senkinek az, hogy ez mennyire súlyos probléma forrása. Ha másért nem (mert bizonyos körökben semmi mással nem lehet meggyőzni az embereket, csupán a saját tyúkszaros érdekeik veszélyeztetésének rémével), már csak azért is fontos kérdés ez, mert ha valahol meg tud maradni a vírus akkor is, amikor már túl leszünk a járvány nehezén, az éppen a hajléktalanok, mélyszegénységben élők, lepusztult egészségi állapotban lévő, gyenge immunrendszerű emberek csoportja. Ahonnan aztán újra és újra járvány indulhat ki.

De ha nem indulna, akkor is mi lesz ezekkel az emberekkel? Ételosztás, élelmiszercsomagok nélkül hogyan fogják túlélni a következő heteket, talán hónapokat? Meg kell nézni a tál meleg ételért, tartós élelmiszercsomagokért sorban állókat. Legalább a rászorulók fele (de lehet, hogy a többsége) nem hajléktalan. Idős emberek, nyugdíjasok, rokkantak. Olyanok, akiknek van hol lakniuk és valamennyi ellátást kapnak, de ételre már nem futja. Velük mi fog történni?

Hogy ne csak kérdéseim legyenek, elmondom, szerintem mit kellene tenni. Az államnak (tehát a kormánynak) azonnal fel kell vállalnia azt a feladatot, amit egészen idáig előzékenyen átengedtek a civileknek. Ezt a civilek már nem tudják megoldani. Akár tábori konyhákat kell létrehozni, tisztálkodási lehetőséget, élelmet kell biztosítani a rászorulóknak. Gondoskodni kell az egészségügyi ellátásukról. Az egyházaknak meg kell nyitniuk a szívüket – úgy értem, az épületeiket, élelmiszer raktáraikat, konyháikat -, ha már a zsebük olyan régóta sarkig nyitva van. Nem majd valamikor, nem hónapok múlva, hanem azonnal. Ha ez nem történik meg, sokkal nagyobb baj lesz, mint amilyen már így is van.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább