Tovább, tovább, az alkony már erőtlen,
a partot sima hó fedi ragyogva,
s a láb alatt puhán ropog: előttem
sóhajom gőzöl ködbe gomolyodva.
rohan a hold a nagy, hólepte csöndben
dermedt felhők között, és egy mogorva
fenyő tört ágait a levegőben
torz árnyakat rajzolva szertedobja
csupa halálra vágyó gondolatként.
Végy körül, ó, tél, megdermesztve végre
kínjaim, melyek itt benn háborognak:
és mint hajótörött a mélyből, akként
merülj föl, gondolat, s kiálts az égre:
ó, éj, ó, tél, mit tesznek lenn a holtak?
Giosué Carducci
(Sárközi György fordítása)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.