Tovább, tovább, az alkony már erőtlen,
a partot sima hó fedi ragyogva,
s a láb alatt puhán ropog: előttem
sóhajom gőzöl ködbe gomolyodva.
rohan a hold a nagy, hólepte csöndben
dermedt felhők között, és egy mogorva
fenyő tört ágait a levegőben
torz árnyakat rajzolva szertedobja
csupa halálra vágyó gondolatként.
Végy körül, ó, tél, megdermesztve végre
kínjaim, melyek itt benn háborognak:
és mint hajótörött a mélyből, akként
merülj föl, gondolat, s kiálts az égre:
ó, éj, ó, tél, mit tesznek lenn a holtak?
Giosué Carducci
(Sárközi György fordítása)
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.