Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Tanmese a rútságról

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

(Az alábbi történetnek semmi köze a valósághoz, bármilyen hasonlóság vagy párhuzam, pusztán a véletlen műve.)

Volt egyszer egy kis falu, ahol igen békés, szorgalmas emberek éltek, idilli természeti környezetben. Akik csak arra jártak, mind irigykedve gondoltak az itt élőkre, a csend, a nyugalom, a természet szépséges harmóniája miatt. Kevesen gondoltak arra, hogy távol a nagyvárostól, közel sem könnyű az élet, mindenkinek igen keményen kell dolgoznia.

A falu évtizedek alatt is megőrizte egyszerűségét, vagy ha úgy tetszik, nem igazán kapott pénzt fejlesztésekre. Míg nem egy szép napon arra járt egy baromarcú országgyűlési képviselő, aki csak ennyit mondott:

Hozzátok a szavazókat, én meg hozom a pénzt!

Terveihez igen gyorsan talált egy kisstílű polgármestert, aki nagyon értett a nép nyelvén, hiszen közöttük „nőtt fel”. Ő azonnal tudta, hogy hogyan kell közvetíteni a baromarcú és a nép között, úgy hogy neki mindig csak a mosolygós arcát lássák. Szervezett nagyon jó kis főzős falunapokat, ahol ha a baromarcú megjelent, az egyszerű emberek azonnal érezték, hogy évtizedek óta először, végre figyel valaki rájuk.

Közben az élelmes polgármester, felvásárolta a falu „értéktelen” telkeit, ingatlanjait. (Akarom mondani nem Ő, hanem természetesen a cimborái, hiszen Ő továbbra is a kis közösség nagytiszteletű előljárója akart maradni.) Aztán tényleg beindultak a fejlesztések, dőlt a pénz, munkahelyek teremtődtek. Mindenki elégedett volt, még a természet védelméért elkötelezett hivatal is büszkén állt az „eszme” mellé.

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Képünk illusztráció (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

Jönnek is a szavazatok bőven. A falu 95%-a a baromarcú gengszterpártját támogatja. Az ország problémáitól végtelen erdőségek és hegyvonulatok választják el őket, a közszolgálati tv csatornák „nagy szakértelemmel” szolgáltatják a „hiteles” információkat és szerencsére a migránsok se találnak oda az eldugott kis völgybe.

Lehet ezeket az egyszerű embereket bármiért hibáztatni? Hiszen ők csak boldogulni akarnak… Még lehet, hogy egy stadiont is kapnak, csak nehéz lesz vízszintes telket találni. Amúgy meg mit számít, ha lejt az egyik kapu felé. Az élet már csak ilyen: mindig vannak vesztesek.

Ja, hogy közben a polgármester kocsmát és fűrésztelepet üzemeltet feketén? Most mi ezzel a baj? A kocsmáért hálásak az emberek, így olcsóbb a pia és arra minden korban szükség volt és van. A fűrészteleppel meg munkahelyet teremt, nem igaz? A felvásárolt „értéktelen” telkeket legalább végre használni fogja valaki, szükség lehet panziókra, szálláshelyekre, hiszen hamarosan világszenzáció fog épülni ezen a helyen. Iparűzési adót meg minek fizessen, hiszen a baromarcú nagyságrendekkel több pénzt hoz a falunak, és még azt is elintézi, hogy eszébe se jusson senkinek az elszámolásokban turkálni.

Így múlik el egy nemzet… Büszkén és elégedetten süllyed a bűzös mocsárba…

Csiky Zsolt

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.