Szép és jó, friss és üde reggelt kívánok mindenkinek! Különösebb barokk bevezető nélkül bele is vágnék a közepébe, bár olyan okosakat, mint Orbán kétharmaddal ki- és meghallgatott, újonnan felkent miniszterei, egészen biztosan nem fogok tudni mondani. Arra a magaslatra ugyanis, hogy az afrikai sertéspestis vendégmunkások vagy migránsok által eldobált szendvicsek útján terjed, nehéz felemelkedni. Igaz, hogy az effajta szakmai szentenciákat puffogtató jómunkásembereknek pontosan ez a szint elegendő is a miniszteri szék elfoglalásához. Ennyi pont elég, a több már sok lenne.
És akkor az még mindig ott lóg a levegőben, hogy Kásler sokoldalúan pallérozott humánerőforrás tegnapi szócséplésében alapértékként jelölte meg a munkaalapú társadalom építését. Ez kissé meglepő, bár egyáltalán nem mulatságos. Merthogy én azt hittem, ezen már túl vagyunk, a munkaalap már régen kiépült és végre a tudásalapú társadalom kiépítésébe lehet becsatornázni azt az istentelen tehetséget, ami ezekben a neves emberekben túlbugyog. Tartok tőle, hogy ahol a kor kihívásait a német összeszerelőüzemek működtetése jelenti, ott valóban a munkaalap az első, nem a tudásalap. Ha jól látom, négy év már tényleg bőven elegendő lesz ahhoz, hogy ezt az országot az atyaúristen se tudja kikapirgálni abból a sötét veremből, amibe oly kitartó munkával belerugdosták a régivágásúak.
Nincs három napja, hogy szerkesztőségileg azon vinnyogtunk: Lázár János kényszerű/önkéntes (?) visszavonulása a nagypolitikából, utat nyithat Schmidt Mária teljeskörű kibontakozásának, és eddig dédelgetett álmai valóra váltásának. És mit kell látnom? Hogy rövidesen megnyílhat a több mint három éve elkészült, azóta is üresen álló Sorsok Háza, ami a Lázár-Schmidt konfliktus okán eddig nem valósulhatott meg. A NER milliárdos ideológusának álma, a 7,5 milliárd forintból létrehozott múzeum elvileg a holokauszt áldozatainak és az embermentők bátorságának állít emléket. Schmidt asszonyság, aki élen jár abban, hogy a történelmet a Fidesz aktuálpolitikai érdekei szerint hajlítgatja, hamisítgatja és bármikor derűsen félre is magyarázza, egy olyan könnyen befogadható, látványos, az érzelmekre ható, különösen a fiatalokat megszólítani képes kiállítást tervezett, amely azonban nem nyugtatott meg mindenkit (pl. Mazsihisz), sokan joggal tartottak attól, hogy a történészből milliárdos oligarchává avanzsált NER-tartóoszlop egy, a magyar hatóságok felelősségét mentegető kiállítást tervez összedobni. Persze a dolgot már 2013-2014-ben is rövidre lehetett volna zárni azzal, hogy Mária főpropagandász kiteszi a lapjait a nyilvánosság asztalára, és szakmai vitára bocsátja nagyívű terveit, de nem, nem és nem ez mai napig nem történt meg. A Mazsihisz tiltakozására ezért Lázár 2015-ben lefújta a bulit, és világossá tette: a Sorsok Háza akkor fog megvalósulni – az mindegy, hogy azóta mintegy 82 millió forintot költött el az állam csak az épület állagmegóvására – amikor annak tartalmát a magyarországi zsidó közösségek támogatni tudják. Nos, Lázár eltűnt a süllyesztőben, Schmidt Mária pedig rengeteg vállalhatatlan húzása ellenére újabb és újabb megbízásokat kap (az 1956-os, halszagú, Dózsa Lászlóval körített emlékévtől az első világháborús megemlékezések koordinálásáért felelős kormánybiztosi pozícióig). Annyira szép ez a történet, hogy majd egyszer mindenképpen érdemes lesz megénekelni.
Hogy tovább feszítsem a húrokat, feltétlenül elmondanám, hogy a Lázár Jánost váltó Gulyás Gergely – akiről fent nem ejtettem szót – tegnapi meghallgatásán egyebek mellett arról mesélt, hogy most nem látszik az esélye annak, hogy a következő tíz évben kormányváltás lenne. Mivel nem látok bele az ifjú sztárjogász és leendő népszórakoztató művész fejébe, ezért nem tudom megmondani, mire gondolhatott a költő. Á, biztosan nem azt akarta ezzel közölni, hogy az Orbán-rezsim demokratikus úton aligha leváltható, ezért bármiféle változás itt akkor fog bekövetkezni, ha megunják a dicsőséget. Az viszont kétségtelen, hogy a kisebbség szavazataival kétharmados többséget szerzés gyakorlata és április 8-án újfent élőben tesztelt módszere kiválóan teljesít, tehát igen, mindenki készüljön nyugodtan a legrosszabbra.
Jó, akkor tovább emelem a tétet: arról volt fogalma bárkinek (mert nekem nem), hogy a német nyugdíjasok a magyar állam (értsd: a magyar adófizetők) nagylelkű támogatásával üdülhetnek Hévízen? Bizony, ennyire nagyvonalúak vagyunk mi. Hogy ugyan ne jöjjön ide a kutya se elvenni a munkánkat, a kultúránkat, a régivágású hagyományainkat és kereszténységünket, de azért jól szituált német nyugdíjasok nyaralásáért bármit. Történik ugyanis, hogy hat éve üzemelteti a becsődölt magánvállalkozó helyett a hévízi önkormányzat cége a sármelléki repteret. Az utasforgalom folyamatosan csökken, miközben az állami támogatás csak nő. Minden egyes vendég 25 ezer forintjába került az adófizetőknek, ennek ellenére 6,6 milliárdért tovább fejlesztenék a repteret. Tessék szíves lenni elolvasni az erről szóló teljes írást ITT, igazi sikertörténet. Amolyan kesernyés, savanykás, igen magyar sikertörténet.
Igen friss, meleg és hivatalos információ: a Soros-ellenes háborút sikerre vitte az alantas ösztönök és a feneketlen, megélhetési gyűlölet nemzeti kormánya. 34 év után elhagyja Magyarországot Soros György alapítványa. A Nyílt Társadalom Alapítványok nemzetközi irodája beszünteti működését Budapesten és Berlinbe költözik. A szervezet közleményében azt írja, az egyre nyomasztóbb magyar politikai és jogi környezet miatt helyezik át nemzetközi tevékenységüket Berlinbe, és a munkatársakat is átköltöztetik a német fővárosba. Hozzáteszik, hogy ennek ellenére továbbra is támogatni fogják a civil szervezeteket Magyarországon az olyan fontos területeken, mint az emberi jogok, a művészet és a kultúra, a sajtószabadság és az átláthatóság, valamint az oktatás és egészségügyi ellátás biztosítása minden magyar állampolgár számára. Nem tudok erre mást mondani, mint valami igen hasonlót ahhoz, amit Patrick Gaspard, a Nyílt Társadalom Alapítványok elnöke mondott a Stop Soros nevű kreálmánnyal kapcsolatban. Erre a politikai előnyszerzés céljából történő taktikai lealjasodásra nem volt még példa az Európai Unió történetében. A legszörnyűbb az, hogy ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezután nem lesz rá példa.
Ezzel szorosan összefügg Rogán Bűnöző Antal tegnapi megszólalása, akit arról kérdeztek a miniszteri meghallgatása után, nem tartja kínosnak, hogy bírósági ítélet mondja ki, az Orbán-kormány hazudott a Helsinki Bizottságról a tavalyi nemzeti konzultációban. No, nem mintha Rogán Antalnak (bőven elegendő a luxushelikopterezés kapcsán 24 óra leforgása alatt előadott hazugságáradatára gondolni) bármilyen hitele lenne az igazmondás témakörében, de azért beszélt a szájával, mégpedig ilyeneket: nem ért egyet a jogerős ítélettel, szerinte nekik volt igaza az ügyben. Ezért fenntartja, hogy a nemzeti konzultáció ötödik pontjában foglalt állítások megfelelnek a valóságnak, vagyis a Magyar Helsinki Bizottság Soros György pénzéből igenis segíti azt a folyamatot, hogy bevándorlók érkezzenek Magyarországra és Európába. Egyébként pedig a bíróság Magyarországon sokszor ténykérdéseket is sajátos módon ítél meg. Vagy úgy. Tehát ha elveszítünk pereket, mert hazudunk rezzenéstelen pofával, akkor a bíróság tehet róla, mert sajátosan ítélkezik. Hát igen, ilyen sajátos hely ez az ország, és a mai nappal sem lett jobb hely.
Ennek ellenére szép napot mindenkinek, később folytatjuk!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.