Október 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Súlyos másnap

Akkor honnan is folytassam? Azon kívül, hogy jóreggelt-jóreggelt, a hosszú hétvége legsúlyosabb részén állítólag már túl vagyunk. A sanyarú része viszont csak most következik. Nem a hétvégének, hanem úgy általában mindennek. És nem az időjárásra gondolok, bár úgy néz ki, jön a hóvihar és mindmeghalunk. De még azelőtt átülhetünk egy másik autóba, ezt soha ne feledjük. Arra az esetre, ha nem jár arra egy spontán miniszterelnök, aki fenenagy jóságában spontán módon megmenti az életünket.

Kósalajosnak is az lehet az érzése, hogy március 15-e felfokozottsága és erődemonstrációba-fenyegetésbe fulladt keserve kimosta az ő szennyesét is, mert egy dakota közmondás szerint kampánylyukból kampányszél fúj. Azért az több mint jelzésértékű, hogy Debrecenben nem volt bátorsága kiállni szónokolni, inkább huszárosan megfutamodott békemenetelni. Abból nagy baj nem lehetett. Ugyanitt nagyon remélem, hogy Pataky Attilától Dózsa Lászlóig, de elsősorban az összes Bayerbencsikig lehiggadtak az urak: megtekintették a nyájat és az számbelileg mindent rendben találtak ahhoz, hogy most egy darabig ne akarjanak megmutatni semmit. Láttuk, értettük, hogy ez van:

Ahogy eddig is sejthető volt, ezeket az embereket már nincs hova hergelni, uszítani, ők már nem uszulnak tovább. Már be vannak fosatva kellőképpen ahhoz, hogy tudják, mit kell tenniük április 8-án. A kérdés az, hogy ezeken az embereken kívül miért nem volt senki más számára üzenete a miniszterelnök úrnak. Azt leszámítva, hogy politikailag, jogilag és erkölcsileg (???+!!!!) elégtételt vesz velük szemben (mindenki nyugodtan magára veheti, akinek nem fideszes a szíve) a választás után. Az egész nyomorúságos, abszurd, migránsozással, gyuribácsizással beszennyezett nemzeti ünnep groteszksége egyetlen felvételen:

Mielőtt az ellenzék tegnapi performanszáról beszélnénk (az egy kicsivel fontosabb pillanatnyilag) még ejtsünk egy pár szót Kósalajosról. A jelenleg tárca nélküli miniszterként futó legokosabb Lajos – a sokszámjegyű mesés vagyon örökösének közeli hozzátartozója szerint – ő maga ragaszkodott ahhoz, hogy készüljön egy olyan közokirat, melynek megfelelően édesanyjának 800 millió forintnak megfelelő eurót ajándékoz egy csengeri asszony. Annak fényében, hogy Kósa első felindulásaiban azt állította, hogy ő természetesen csak a közjó érdekében, önzetlenségből és hazaszeretetből segített az állítólag mesés vagyont öröklő nőnek, hogy őt a világon semmiféle személyes haszonzerés nem motiválta, hogy esze ágában nem volt nyerészkedni az ügyleten… ez módfelett súlyos. Ahhoz képest, hogy szintén első felindulásaiban azzal hárított-védekezett, hogy alig ismeri a nőt, aki az 1300 milliárd forintos vagyont rábízta, ha jól értem most arról van szó: amennyiben ez a pénz valóban létezne, akkor Lajos édesanyjának már megütötte volna a markát. Tehát az önzetlen Lajos önzetlenségből zsebre rakott volna 800 milliót, ha úgy alakul. Hogy mi ezzel a probléma? Hát Soros meg Gyurcsány, nyilván.

És akkor az ellenzék jelen állapotáról. Gyurcsány elég nagyot dobott azzal, hogy kiállt a tárgyalás és az összefogás mellett, és minden korábbi kijelentésével szembemenve azt mondta, le kell ülni tárgyalni a Jobbikkal is. Ennek érdekében vasárnapra tárgyalásra hívta az MSZP-P, az LMP és a Jobbik képviselőit. Miközben azt is bejelentette, hogy egyoldalú lépéssel a DK visszavonja saját jelöltjét Szél Bernadett körzetében az ő javára. Ez mindenképpen jó húzás volt ez olyan szempontból, hogy azt már ezek után nehezen lehet a nyakába varrni, hogy a Fidesz legyőzéséhez pillanatnyilag szükséges összefogás (egy ellenzéki jelölt a Fidesz jelöltjével szemben) kerékkötője ő lenne.

Vona Gábor már bejelentette – azon kívül, hogy Orbán bukni fog és azon kívül, hogy neki is van 12 pontja – a Hír TV-ben, hogy nem vesz részt a Gyurcsány kezdeményzete tárgyaláson, sőt, a DK-val semmilyen együttműködésre nem hajlandó. Sem választás előtt, sem választás után. Az egyedüli párt, amelyikkel hajlandó egyeztetni, az az LMP. Ha jobban belegondolunk (és itt bőven elég Morvai Krisztinára és az elmúlt időszakban fideszes hitre tért sértődött, elpártolt jobbikosokra gondolni), nem túlságosan meglepő ez a lépés. Véleményem szerint Vona konkrétan pengeélen táncol, és ha nem jön be a néppártosodási projekt, akkor elég nagy bajban lesz. Ráadásul azt is gondolom – a tévedés ódiumát felvállalva -, hogy a demokratikus ellenzéki szavazók inkább átszavaznak egy jobbikos jelöltre, mint fordítva: egy jobbikosnak szerintem nehezebb beadni, hogy Gyurcsányra kell szavazni, mert akkor jó lesz.

Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje a jobbikos témát úgy árnyalta, hogy le kell dönteni Orbán bálványát, ehhez pedig akár az ördöggel is össze kell fogni, de úgy, hogy ne váljunk magunk is ördöggé. Ha van nehéz projekt, akkor ez az, bár a leglényegesebb az ez:

Ha Orbánt úgy váltjuk le, hogy nem tudjuk, mi jön utána, hogy mindegy, mert ennél csak jobb lehet, akkor lehet, hogy ugyanott találjuk magunkat.

És akkor még nem esett szó az LMP-ről, amely párt tegnap külön ünnepelt, de amelynek Szél Bernadett nevű társelnöke és miniszterelnök-jelöltje azt üzente a többi ellenzéki pártnak: csak akkor fognak győzni, ha a lehető legszélesebb körben együttműködnek. Nem lett volna értelmesebb akkor egy helyen ünnepelni a többiekkel és azt üzenni, hogy itt valóban van remény, tényleg komolyan gondoljuk ezt az összefogást? Szerintem a fideszes erődemonstrációval szemben sokkal hasznosabb lett volna, de jó, ők tudják. Szóval Szél Bernadett most azt mondta: aki nemet mond a legszélesebb körű együttműködésre, az a kormányváltásra mond nemet, és csupán a saját mandátumát félti. Megjegyezte, pártját sokan bírálják majd, mondván, rajtuk múlik a kormányváltás. „Elég abból, hogy furkósbotnak használják az együttműködést” – hangsúlyozta, hozzátéve: nem fenyegetőzni kell, hanem mindenkinek le kell ülnie ahhoz a tárgyalóasztalhoz, amelynél az LMP már ott van. Én nem tudom, hogy ezzel konkrétan kinek üzent Szél, de pillanatnyilag úgy tűnik, hogy ahhoz az asztalhoz egyedül a Jobbik nem hajlandó leülni. Nagyon messziről indultunk (az LMP különös tekintettel, de ebbe most nem megyek bele), és most sem vagyunk sokkal beljebb. Az idő pedig vészesen fogy.

Hogy ne keseredjünk el túlságosan, egy igazán jó hírrel zárnám szerény reggeli posztomat: a Reuters hírügynökség révén a világhír újra vállaira kapta a virágzó Magyarországot. Elmentek Keszthelyre bemutatni, hogy Mészáros-Tiborcz&Co. – Ráhel kisasszonyt is beleértve – hogyan teszi rá a kezét a Balatonra, hogy a legértékesebb ingatlanok zöme hogyan került ezeknek a derék embereknek a nevére, és hogy a „közbeszerzéseken felhízlalt” nemzeti tőkések hogyan foglaltak/foglalnak le egy olyan területet, ahová hamarosan rengeteg állami és uniós pénz érkezik. Vagyis az európai emberek elég szép képet kapnak arról, hogy az ő pénzükből hogyan zsírosodik az Orbán-klán. Az külön öröm, hogy se Tiborcz, se Orbán Ráhel, se Mészáros, se Orbán nem válaszolt a Reutersnek. Minek is? A reménytelen helyzetben és Soros zsebében tenyésző Reuters elkeseredett kampányfogásáról van szó, nem igaz? De.

Akkor hát szép napokat mindenkinek, boldogságos hosszú hétvégét, vigyázzatok magatokra, ha netán a természet haragja is lecsapna ránk. Ja, egyúttal remélem, Orbán Viktor felfogta, hogy a vele sok tekintetben egy csónakban evező, állami maffiával összefüggésbe hozott Robert Fico lemondott. A V4-es erkölcsi tartás távolról sem oly sziklaszilárd, mint amilyennek hazudják. És igen, vannak kormányfők, akik ennek ellenére is tudják, hogy van egy pont, ahonnan nincs tovább. Később jövünk, sziasztok!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.