NEHAZUGGY

Soros-adó, csirkeháló, nemzeti elhülyülés

Hogy én mennyire utálom a hétfőket. Érdekel valakit? Senkit. Ennek ellenére megint hétfő van, júliust tartunk még mindig, úgyhogy boldog-vidám júliusi hétfő reggelt mindenkinek! Kezdődik egy újabb hét a vakációs hangulatban fetrengő politikai posványban is. Vagy tusványban, vagy amiben.

Úgy tűnik, nemigen sikerült mellényúlni az ellenzéki ellenállást illetően és még tudományos fokozattal sem kell rendelkezni ahhoz, hogy belássuk: itt minden vergődés átmeneti, két nap alatt minden fellángolás megfullad, itt minden csoda két napig se tart. Varga-Damm is megunta és hazament. Ennek ellenére sem értek egyet azzal az ócska médiagúnnyal, ami az Orbán dolgozószobája előtti letáborozás ötletét első pillanattól övezte. Akkor sem, ha ez az innováció is megfeneklett, méghozzá rendkívül irritáló módon, amennyiben a jobbikos honanya szerint

nincs értelme olyan szituációkat fenntartani, amiből azt látjuk, hogy nincs eredmény.

Mert majd az fog eredményt hozni, hogy hazamegyünk és kidolgozunk két törvényjavaslatot. Amiből az egyik arról szólna, hogy Kövér hívjon össze rendkívüli parlamenti ülést, ahol a képviselők megszavazzák a végrehajtási törvény módosításával a kilakoltatások felfüggesztését, a másik pedig az ápolási díjak ügyében országgyűlési határozat meghozatalát kezdeményezi. Fasza, de azért elmondom: ennek is kábé pont ugyanaz lesz az eredménye, mint a várakozásnak, csak mondjuk ez utóbbinak egy kicsivel több kitartással és hírveréssel még értelme is lett volna. Pláne, ha a megfeneklett cukipárt is odaállt volna az ügy mögé. Pláne, ha más, ellenzékiként futó pártok is odaálltak volna az ügy mellé. De ha nem, hát nem. Akkor remélhetőleg ezt a kérdést is egy életre tisztáztuk, és többé nem fog egyetlen kedves olvasó sem olyan aberrációkat elvárni tőlünk, hogy az ellenzék pozitív, értékelhető erőfeszítéseit méltányoljuk ahelyett, hogy az állampárt napi disznóságaira világítsunk rá. Ami nem létezik, arra nem lehet rávilágítani, ugye.

És hogy mi a tanulság? Varga-Damm Andreának bundagyűjteménye van. Megírta a fideszes bulvárfertő, onnan hullámzott szanaszét a hír. És ebből a sztoriból körülbelül ennyi jut el a kéményen bambuló magyar kisemberig. Nem az, hogy Mészáros Lőrinc egy nap alatt 60 milliárdos közbeszerzést hasít, hanem hogy micsoda képmutatás a nyomorultak kiállni úgy, hogy valakinek esetleg bundakollekciója van otthon. Pfejj.

Közben kicsit sem vicces interjút adott a merce.hu-nek Judith Sargentini zöldpárti EP-képviselő (=Soros embere), a róla elnevezett, a magyarországi jogállamiságról szóló jelentés felelőse. Nem akarom fikázni, nem akarom lehurrogni, érdekes és tanulságos dolgokat mesél a hölgy arról, hogy miként működik a zUnió, és milyen érdekek feszülnek egymásnak, de azért idézni vagyok kénytelen:

Évek óta abban reménykedünk, hogy a helyzet kevésbé problémássá válik, ám ennek pont az ellenkezője történik. (…) A fő problémám a magyar kormánnyal szemben nem az, ahogyan a migránsokat kezeli, hanem az, ahogyan a saját állampolgáraival bánik. Korlátozza a polgárokat a pluralista médiához való hozzáférésben, korlátozza a civil szervezetek működését, kriminalizálja a hajléktalanságot. Hiba lenne azt hinni, hogy ez a vita a menekültügyről és a migrációról szól. Ez a magyarokról szól. Minden más valaki más narratívája. 

Drága hölgyem, önök évek óta reménykednek? Ez igazán lenyűgöző. És nem hogy javult, de legalább romlott a helyzet? Hát a reménykedés nagyon ritkán szokta megoldani a problémákat, bár én azt hittem, hogy ez mindenki számára világos. Az a baj viszont, hogy Európa belement az orbáni játszmába, és a menekültügyet (szolidaritás hiánya) sokkal többször hányták a felcsúti szemére, mint hogy a saját állampolgárait szopatja. De sőt: ebből a felsorolásból megint hiányzik valami, ami láthatóan senkit nem érdekel. Az ipari korrupció, a mészároslőrincek, az adófizetők hátán zsírosodó orbáni dinasztia és az éhes slepp, amely foglyul ejtette az országot. Szóval a képviselőasszonynak sok mindenben igaza van, de kicsit olyan, mintha még mindig nem értené a lényeget. Pedig ő pont azon kevesek közé tartozik, akik elvileg értik.

Úgyhogy szerintem hagyjuk a reménykedést: a saját állampolgárok választást eldönteni képes részét egyáltalán nem zavarja, ahogyan bánnak velük, és egyáltalán nem igénylik, hogy beleverjék az orrukat a fekáliába. Ez a vonat elment. Pontosan úgy, ahogy a tényalapú, vidéki magyar média támogatását sem oldja meg nekünk az Egyesült Államok. No, nem mintha vékony 200 millió forintból fel lehetne venni a versenyt a mészároshabonyvajna birodalommal, de igen tanulságosnak nevezhető, ahogyan a vidéki magyar független sajtó megerősítését célzó, az Objektív média támogatása Magyarországon címen futó pályázatot a State Department új, már Donald Trump elnöksége alatt kinevezett vezetése elkaszálta. Ja, hogy ez az a Trump nevű pojáca, akinek korábbi külpolitikai tanácsadója nagy valószínűséggel orosz kém volt. Bocsánat: informális tanácsadója volt az orosz kormánynak. Ennél bonyolultabb persze a kérdés, de nem sokkal.

Nem kell független vidéki sajtó, tökéletesen megfelel a rasszista közpénzszolgálat. Ahol azon csámcsogtak a minap – egy lopott videó kíséretében – a rezsimet felszopó remek médiamunkások, hogy az LMP parlamenti frakciója miért alkalmaz egy afgán származású magyar állampolgárt, mert Magyarországon – amely a zsidók számára a világ legbiztonságosabb országa (via Döbrögi) – ez belefér a pártpropagandát nyomató közmédiába: hogy emberek származását és bőrszínét feszegeti. És még mindig ott éktelenkedne a hirado.hu oldalán a büdöstalpú rasszista mocsok, ha nem merültek volna fel úgynevezett jogi problémák. Értsd: ha nem a hvg.hu-tól lopott anyaggal hergelték volna a népet.

Menő hely ez, a keresztény civilizáció fellegvára. Ahol még mindig tiltott kutyaviadalokat szerveznek, vagy ahol egy random budapesti buszon azért szúrják meg késsel a trolibusz vezetőjét, mert szólni merészel az utasnak, hogy legyen oly kedves nem dohányozni, hanem leszállni a járműről. Ez mind senkit nem érdekel, hát hiszen idegen származású, gyanús bőrszínű hordák veszélyeztetik a mi szuverén barbárságunkat. Annyira undorító már ez az egész, hogy perpillanat még a kommunista Kuba is felvilágosultabb helynek tűnik ehhez az 1456-ban ragadt, a Fidesz által valami semmihez nem hasonlítható trágyadombbá züllesztett 93 ezer négyzetkilométerhez képest.

Igen, Kuba elég messze van, de az új kubai alkotmány tervezetét elnézve nem csupán földrajzi értelemben. A dokumentumba egyebek közt belefoglalták a magántulajdon elismerését, az államfői és miniszterelnöki intézményrendszer kiépítését, a magasabb kormányzati tisztségek mandátumának korlátozását legfeljebb két ötéves ciklusra, valamint az azonos neműek közti házasság elismerésének lehetőségét. Ez botrányos, veszélyes és felháborító!

Ezzel szemben itt Soros-adóval és csirkehálóval védik a nemzeti elhülyülést és az azt távirányító korrupt rezsimet. A dolog jó úton halad, ha csak a rendőrhiány oldaláról közelítünk, akkor is. Ásnak az elvtársak rendületlenül, és ismerve a módszereiket valóban lesznek akkora barmok, hogy ezt is megcselekszik: januártól nem fizetnek túlórát a rend őreinek. Akkor legalább már nem csak a közbiztonság biztosítása lesz nehezebb, hanem a határkerítés őrzése is. Alig várom, hogy Döbrögi maga álljon be határt őrizni esőben-hóban-sárban, hogy tettekkel is bizonyítsa azt, amiről pofázni szokott. Najó, vicceltem, nem volt vicces. Induljon a hét, csapjunk bele a posványba!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább