Július 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Sírjunk vagy nevessünk? Csak a vak nem látja

Tádámm! Hétfő után kedd, ugye-ugye. A viták ideje lejárt ugyan, de a dakota bölcsességeké nem. Háh. Jó reggelt mindenkinek! Az egyélőistenről nem szóltunk tegnap, pedig megint migráns-kampánykörúton volt ő. Ezúttal Tiszaújvárosban szónokolt. Mármint normális helyeken egy szintetikus gumit gyártó üzem ünnepélyes avatásán a felszólaló miniszterelnök valószínűleg nem áll neki fröcsögni a migránsokról. Akkor sem, ha az ország migrációs célpont, de pláne ha nem az. Itt ilyen nem fordulhat elő, itt Móricka nyugodtan összetéphetné a diplomáját. Igen, van akinek a szintetikus gumiról is az jut eszébe. Szóval az van, hogy Magyarország azért fejlődik, mert biztonságos. Márpedig Magyarország fejlődik, ezt még a vak is látja. Ezeket mondta a dakota vezér, majd Szerencsen kisebb tömeg előtt elmondta azt a pár jól ismert, rongyosra amortizált mondatot, aminél megakadt nála a lemez, és testőrökkel a háttérben hagyta magát lefotózni is. Király.

És ugye megmondtam tegnap reggel, hogy már Hollandia is elesett?  Jó. Rosszul fogalmaztam, így lett volna helyes:

Hollandia, Franciaország, Brüsszel és Németország már elveszett, ezért bizonyos értelemben az ő véleményük nem érdekes számunkra, de mi még élhetünk magyar életet. (…) ha egy kritikus mennyiséget elér a migránstömeg, akkor kvázi felmerül egy polgárháború lehetősége is.

Köszönöm Semjén fővadásznak a korrektúrát, örülök, hogy ők már itt tartanak fejben. A polgárháborúnál. Igaz, hogy Brüsszel nem egy ország, és Svédországot is be kellett volna venni a felsorolásba, de mindegy. Belgiumot mondani értelmetlen lett volna, attól nem szorul ökölbe a hívők keze. Mindenkinek ajánlom közben tanulmányozásra ezt az oldalt, nézzék meg hányan ostromolták ebben a hónapban, az elmúlt egy hónapban, vagy az elmúlt három hónapban a határainkat.

A kormányzati ránk akarják erőszakolni, de mi nem hagyjuk, nem engedjük, megvédjük, szuverenitás, ellenállás típusú hazug propaganda nyivákolás szánalmassága eddig is köztudott volt, annak fényében még inkább annak tekinthető, amit az ENSZ-főtitkár nemzetközi migrációért felelős különleges képviselője tegnap világossá tett. Brüsszelben, hogy Semjén és Deutsch is fossa le a bokáját. Az van, hogy semmit nem akarnak ráerőltetni az ENSZ készülő migrációs csomagjával a világszervezet országaira, a tervezett globális megállapodás jogilag nem kötelező érvényű dokumentum lesz. Semmilyen bevándorláspolitikát, se kvóták, se kurvára semmit nem akarnak ráerőszakolni az országokra. Louise Arbour hangosan és érthetően elmondta, hogy még Szijjártó Péter is megértse: mindössze több opciót és alternatívát kínálnak a veszélyes, szabálytalan migráció visszaszorítására, tiszteletben tartva az állami szuverenitást. Az államok felelőssége a határaik védelme, illetve annak eldöntése, hogy ki lépheti át azokat, és milyen feltételekkel tartózkodhat az országban. A migráció biztonságos, rendezett és törvényes módjait kell támogatni, visszaszorítva az illegális bevándorlást. Nem, dehogy számítok arra, hogy abbahagyják a vergődést, csak legalább itt egy újabb bizonyíték arra, hogy hazudnak, hazudnak, hazudnak.

És akkor beszéljünk a lényeges dolgokról is. Szintén valamelyik nap esett szó arról, hogy Schmidt Mária – a  TASZ lejáratására és saját korruptsága elfedésére irányuló – szánalommal teljes erőlködéseit remélhetőleg újabb jutifalatokkal díjazzák a főnökei. És tényleg, bejött (csak a kurva ötösöm nem jön be soha a lottón): összesen 2,06 milliárd forintot ad a kormány a Schmidt Mária által vezetett Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványnak: 2000 milliót a budapesti Benczúr utcában tervezett Kertész Imre Intézet kialakítására, további 60 milliót a Terror Háza felújítására. Szép volt, Mária! Majd ezzel se tessék elszámolni, mert ez se közpénz, hanem hangosan tessék óbégatni, hogy a sorosisták lejáratják önt.

És ha már a két milliárdok vannak terítéken: a sajtó elől hosszú, kínos perceken át némán menekülő Kósa Lajos (Szita Károlyt is üdvözöljük) alá is ott nyúl a kormány, ahol tud. Igaz, hogy március 15-én nem mert kiállni Debrecenben megtartani ünnepi beszédét, a debreceni strandfejlesztésre viszont jut zseton, nehogy Lajosunk töretlen népszerűsége sárba hulljon. Az történt, hogy elszámolták az elvtik a költségeket, és mivel hiányzik 2 milliárd (az összesen hatból), a kormány gavellért játszik a szemétdombon. Jólvanakkor.

Mindeközben néhány tanulságos adattal is szolgálnék, csak a vak nem látja alapon:

– Március közepéig 192-en fagytak halálra Magyarországon, a szám egyre csak növekszik. Igaz, hogy tavaly télen ez a szám 203 volt, de még nincs vége a télnek, ugye. Ez az így is magas szám köszönhető egyebek mellett annak is, hogy a kilakoltatásokat továbbra sem akadályozza meg az állam, a kilakoltatott családokat nem juttatja hozzá olcsón elérhető szociális bérlakásokhoz, és azért sem lép fel, hogy a nyomorban élőknek ne kelljen választaniuk aközött, hogy egyenek vagy fűtsenek.

– 82 ezer gyermeket, a közoktatásban tanulók 11 százalékát fenyegeti a lemorzsolódás veszélye az iskolákban az Oktatási Hivatal legutóbbi kutatása szerint. A probléma Nógrádban, Szabolcsban és Borsodban az átlagnál jóval komolyabb, itt 17-19 százalék között van ez az arány. Az NGM irányítása alatt álló szakközépiskolákban a legnagyobb a veszélye annak, hogy a tanulók korán elhagyják az iskolát: országos átlagban a diákok 21 százaléka,  de Szabolcsban és Zalában közel 30 százaléka lemorzsolódással veszélyeztetett.

– Több mint 9 ezer orvos vándorolt ki külföldre az elmúlt 14 évben a Magyar Orvosi Kamara kimutatása szerint. Igaz, hogy ebből hat az elmúlt nyolc év előtti elmúlt nyolc év alatt volt, de a szám elborzasztó is lehetne, ha nem a szájbatekert migránsokkal lennének elfoglalva a zurak.

Ahhoz képest, hogy Lázár tegnap milyen aljadék módon adta elő a hattyú halálát Márki-Zay Péter hadüzenetével kapcsolatban és mekkorát hazudott megint azzal kapcsolatban, hogy ők támogatják, és nem kell a háború és a hódmezővásárhelyi polgárok érdekei mindenek előtt, már el is indult az új polgármester lassú szívatása, erről a hódmezővásárhelyi első rendes közgyűlés szolgáltat bizonyítékokat. Azt szavaznak meg, amit akarnak. Mert a bosszú az mindennél édesebb, ugye. Az elégtétel, ha úgy tetszik. Mindenkinek legyen nagyon világos: Orbán ünnepi fenyegetése a médiának is szól. Mondjuk, nekem efelől semmi kétségem nem volt eddig se. De most, hogy már nem hivatalosan fideszes politikusok is erről beszélnek, minden világos.

Tegnap véletlenül az MTI hírfolyamába bekerült Tiborcz Nemközszereplő István neve, ráadásul zavaros ügyei kapcsán. Remélem, már megtorolták a pártközpontból ezt az ordas figyelmetlenséget.

A kedvencem azonban mégiscsak az, hogy a lengyel miniszterelnök nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen Orbán Viktor Magyarországán. Apropó V4-ek, lengyel-magyar barátság, kölcsönös egymás vállára borulás. Hááááááát… Nem minden az, aminek látszik. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök a német NTV-nek adott februári interjújában így fogalmazott:

Lengyelországban nagyon messze vagyunk a jogállamiság szabályainak komoly megsértésétől. Jól jövünk ki abból, ha összehasonlítjuk a lengyel helyzetet, ahol alacsony szintű a korrupció és virágzik a demokrácia, a bolgár, a román a vagy cseh állapotokkal, ahol kiterjedt a korrupció és magyar barátainkkal, ahol… sírjak vagy nevessek?

Én azt nem tudom, hogy a lengyel miniszterelnök mit tegyen, de hogy nekünk kábé semmi okunk a nevetésre, az egészen biztos. Úgyhogy gondoltam, a végére egy igazi ínyencséggel kedveskedek a drága olvasóknak. Mert ami szép, az szép. Szép napot kívánok mindenkinek, kolbásszal és főleg szalonnával!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.