Május 24,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Senkik között, senkiként

Jó reggelt mindenkinek! Azoknak is, akik a szánalmas nevetségesség és antidemokrácia torát, valamint Soros őrjöngő híveit emlegetik a tegnapi tüntetés kapcsán. Meg azoknak is, akiknek hiányérzetük van, és azt kérdezik, hogy és most akkor mi lesz? Fogalmam nincs, hogy mi lesz, mert én is csak egy közönséges senkiként voltam ott tegnap a nemtudomhánytízezer ember között. Azt viszont tudom, hogy ennyi embert nem lehet buszoztatni, nem lehet kényszeríteni, és nem lehet lefizetni azért, hogy megmozduljon. Meg azt is tudom, hogy én ennyi fiatalt és nagyon fiatalt még soha nem láttam egy helyen. Minél inkább betonbiztosnak látszik az a kétharmad, minél hangosabban hörög a közpénzből fenntartott propagandamédia a minden várakozást felülmúló fideszes választási szereplésen, ez az ország végletesen ketté van szakadva. Az Arany János utcát a Kossuth térrel összekötő négyzetméterektől az utolsó borsodi zsákfaluban a mindennapi túlélésért küzdők által lakott négyzetméterekig.

És igen, lehet jönni a kordonrángatással meg az oktogoni technopartyval, Soros örjöngőnek titulált hívei, akiket Orbán médiája előre beledöngölt a földbe azzal, hogy a főváros feldúlására készülnek, békésen és méltósággal vonultak utcára és békésen is távoztak. Nem ismerem a számokat, és talán nem is az a lényeg, hogy mennyien voltak. Rengetegen. Egy összekínlódott békemenetnyi ember biztosan volt. Márpedig egy olyan országban, ahol egy állítólag tiszta és demokratikus választás után egy héttel ennyi ember utcára vonul, ott a hatalomnak nem sok oka lehetne az önfeledt melldöngetésre. Feltéve, hogy a kétharmados hatalom pártja hajlandó szembenézni azzal, hogy legalább annyian nem választották meg őket, mint amennyien igen. Ahogy elnézem a fideszes média főcímeit, ez a hatalom nem csak hogy nem ilyen, de valószínűleg nem is hajlandó semmiféle önreflexióra, önkorrekcióra: onnan folytatják, ahol abbahagyták. Vagy ahol abba sem hagyták.

Fogalmam nincs, meddig kell elszaladnia Orbánnak ahhoz, hogy semmit ne kelljen tudomásul vennie abból, ami tegnap történt Budapesten. Azt is el tudom képzelni, hogy az alattvalói nem akarják összezavarni a tényekkel, majd hétfő reggel oda teszik a frissen vasalt Nemzeti Sport mellé a fél oldalas beszámolót arról, hogy pánikra semmi ok, nem történt semmi, mindössze néhány Soros-zsoldos hőbörgött a Kossuth-téren. Úgyhogy főnök, bár minden a legnagyobb rendben van, a biztonság kedvéért tekerhetünk  még egyet az elmebaj kerekén.

Pedig ez a tüntetés nem elsősorban arról szólt, hogy Orbán takarodj. Ez a tüntetés legalább annyira kormányellenes volt, mint amennyire az ellenzék felelősségéről szólt. Most először történt meg az – és történetesen minden idők legnagyobb tüntetésén fordult elő ez -, hogy konkrét üzenetek is elhangzottak. És ez akkor is fontos, ha én személy szerint tisztában vagyok azzal, hogy egy új választás kiírásának nincs sok realitása. Akkor is fontos, ha arról is vannak sejtéseim, hogy a Bayer-kommandó csapdosta a térdét a röhögéstől a teljes ellenzéki együttműködéssel kapcsolatos követelések hallatán, és pont magasról leszarják, hogy jövő szombatra új tüntetést hirdettek a szervezők. Mit akarnak ezek a barmok egy héttel azután, hogy megmutattuk nekik: a Fidesz nem lehet ellenzékben?

Meglehetősen nehéz, mondhatni csapdahelyzetben van az a kisebbségbe szorított magyar nyilvánosság, amelyik annak dacára is hisz az erőszakmentes konszolidációban, hogy nyolc év alatt erre semmilyen esély nem kínálkozott. Akkor mi lesz most? Mert eddig mindig egyetlen dolog történt: elfáradtak, hazamentek, a lelkesedés kialudt, a korrupcióba fulladt szürke hétköznapok pedig felőröltek minden reményt, ami arra utalna, hogy itt azokat is emberszámba veszik, akik nem értenek egyet a hatalmaskodókkal. Ha eddig ez így történt, és minden alkalommal így történt, miért lenne most másképp?

Ha nem egy senki lennék a senkik között, akkor most tudnék jövőbemutató okosságokat mondani. Ha tenyérjós lennék, akkor most azt mondanám, hogy jövő szombaton legalább ennyien, vagy még többen lesznek, és az a hatalom, amelyik minden útjába állót eddig sikerrel eltaposott, most megmutatja, hogy másképp is lehet élni. Ilyeneket azonban nem tudok mondani, mert egyszerűen nem hiszek ebben. Senkiként a senkik között abban hiszek, hogy úgy nem érdemes élni, ahogy ezek élnek. A tüntetés huszonegynéhány éves szervezőjével egyetértve úgy érdemes élni, hogy az ember nyugodtan tudjon aludni, mert ugyan gázszerelőként, vagy miniszterelnöki vőként nem milliárádosodott meg a csodával határos módon, de a tisztesség akkor is fontosabb. Ez az okádék hatalom, ezek az erkölcsileg lenullázódott emberek, akik elfelejtették, hogy honnan jöttek, és a saját képükre alakították ezt az országot, soha nem fognak már nyugodtan aludni. Ha meg nyugodtan alszanak, akkor még annál is nagyobb gazemberek, mint amennyire ezt szavakba lehetne önteni.

Nem akartam semmi mást mondani, mint hogy jó volt senkinek lenni a senkik között tegnap este. A világító telefonok árnyékában. Fiatal és nagyon fiatal emberek gyűrűjében. Akiket most teli szájjal napokig mocskolni fognak a hatalom betanított szalagmunkásai. Aki mélységesen csalódott (és rengeteg ilyen embert ismerek, rengeteg ilyen emberrel beszéltem az elmúlt héten) és egyedül érezte magát az értetlenségével és az elkeseredésével múlt vasárnap éjfél előtt, az most talán kapott egy kis megerősítést arra nézve, hogy egyáltalán nincs egyedül. És bár jó eséllyel a Fidesz rinocéroszbőréről minden bizonnyal lepereg, hogy egy hét alatt magától is megmozdul egy akkora tömeg, amit ők csak kurva nagy vergődések árán tudnak összetapsolni a vezér dicsőítésére, szerintem végzetes hiba lenne figyelmen kívül hagyni azt, hogy április 14-én, hat nappal a választás után ennyi ember nem találja a helyét ebben a szép, új világban. Annál is inkább, hogy nem ennyien vannak, sokkal többen vannak. Akiket senkinek lehet nézni, de nem érdemes.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.