Melyhez hasonló szép kedd reggelt kívánok mindenkinek! Mihez hasonlót? Mittudomén. Kapaszkodom rendületlenül a józan eszembe, de egyre nehezebben megy. Mert bár igyekszem távol tartani magam mindentől, ami mérgez, hülyít, és fröcsköli rám a szart, nem sikerül.
Most akkor azt kéne megemészteni, hogy mindig is a türk népekkel álltunk rokonságban nyelvileg, már akkor is, amikor a finn és a magyar nyelv rokonsága történelmi tény volt. Mert gazdaságilag bizonyára megéri nekünk olyan országokkal kereskedni, amelyeknek vezetőivel még befogott orral is ciki egy színpadon állni. Tisztázzuk: az, hogy bárki Törökországgal vagy Azerbajdzsánnal üzletel, nem azonos azzal, hogy kötelezően csontig be is nyal nekik, hogy a fantasztikus politikai, gazdasági, társadalmi rendszerükről áradozik. Ha Orbán Viktor gazdasági okokból beszél szuperlatívuszokban muszlim diktatúrákról és az ő példás identitásmegőrző képességükről, akkor az nem azért téma, mert a világ más országai nem üzletelnek ezekkel a rezsimekkel, hanem mert itt kormányideológiát gyártottak a végvári kereszténységből, amelynek történelmi küldetése megakadályozni az iszlám hordák terjeszkedését. Ha egy kormányfő abból él három éve, hogy gyűlölendő ellenséget kreál a muszlimokból (azelőtt jellemzően szintén PÉNZES muszlimok előtt hajolt földig), akkor bármilyen fantasztikus üzleti haszna származna is – nem neki személyesen, hanem az országnak! – abból, hogy egyszerre öleli a kebelére Erdogant és Alijevet, az visszataszító és undorító lesz.
Pontosan annyira visszataszító, mint menekülteket azért éheztetni, mert nem is menekültek. Vagyis ha éheztetnénk is őket, az is rendben lenne, mert szerintünk kurvára nem is menekültek. Pontosan annyira undorító, mint márciusig meghosszabbítani a tömeges bevándorlás okozta (v)álsághelyzetet, amikor havonta legfeljebb tucatnyi kecskebaszó migráns ostromolja a sok nyelven beszélő, intelligens, milliárdos magyar csirkehálót.
Valaki szólhatna egyébként a propaganda tehetséges csinálóinak, hogy már az össsze-vissza hazudozás sem megy olyan kifinomultan és flottul, mint régebb. Tegnap például a visszafideszesített HírTv büszkén adta hírül:
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint egyre több migráns hal meg a Földközi-tengeren. A világszervezet képviselője szerint minden 18. migráns vízbe fullad, annak ellenére, hogy kevesebben vágnak neki az európai útnak.
Hoppácska! Egyfelől az ENSZ-re hivatkozni egy olyan kormány propagandájának, amelyik kormány az ENSZ ellenes is háborút indított és a magyarországi választásokba való beavatkozással vádolta a senki által meg nem választott szerevezetet, önmagában is szánalmas. Ami még szánalmasabb, hogy így véletlenül azt is beismerik, hogy a naponta teli pofával üvöltött százazres, milliós, de mindenesetre egyre növekvő tömegek útnak indulásáról szóló paráztató rigmusaik hazugságok. Jó, azért beláthatjuk, hogy a Kormányzati Félretájékoztatási Központól Bakondi elvtársig mindenki jobban tudja az ENSZ-nél, hogy mi a helyzet, de pont azért oda kéne figyelni, hogy lehetőleg összhangban legyen a tegnapi moslékadag a maival. Kösz.
Ezt csak zárójelben és részletesebb kommentár nélkül teszem ide, mert a maga idején, azaz szombaton kimaradt: az LMP nem támogatja majd az Európai Parlamentben a Sargentini-jelentés elfogadását – ezt a párt országgyűlési képviselője mondta a Hír TV kérdésére. Demeter Márta úgy véli, hogy a jelentés nem old meg semmit és bár a feltárt problémák a párt szerint valósak, de ezeket itthon kell megoldani. Zsír. Jó hír, mert ha valakinek módja, lehetősége és képessége van megoldani ezeket a problémákat (az ügyészség, a média, az alkotmánybíróság felszabadítását, vagy éppen a kormánypárti korrupt gecik lopásának megakadályozását), az valóban az LMP.
Zárójel bezárva, haladjunk. Szintén a lakájmocsár összevissza hazudozásának illusztrálására mutatom az alábbi példát. A hír tegnapi, és az iskolakezdés körüli vélt/valós közlekedési káoszra vonatkozik.
Vagyis az egyik letagadja, hogy egyáltalán bármilyen fennakadás lett volna, a másik pedig egy ócska fikacsokor kíséretében ecseteli, hogy micsoda arcátlanság a Fideszt és Tarlóst felelőssé tenni a Hűvösvölgyben, Csepelen, az M0-áson és a Belvárosban megtapasztalt közlekedési dugók miatt (rohadjon is meg Gy. Németh Erzsébet, aki gyurcsányista és bezzeg a Böszme idejében), miközben – a költő szerint – arról van szó, hogy a kibaszott dugók úgy kerülhetők el, ha kevesebb ember ül autóba, és helyette tömegközlekedést használ. Hát így. Nem is volt fennakadás, de bezzeg Gyurcsány, meg bezzeg a sok kretén magyar, aki az autóját használja, ahelyett, hogy.
A tegnapi nap kommentjét határozottan a Nagy István nevű agrárminiszter szállította, aki a csongrádi Bársony István mezőgazdasági szakiskolában tartott tanévnyitón mondott ünnepi beszédét, amelynek gerince az alábbi volt:
Le kell számolni azzal tévképzettel, hogy a mezőgazdaság egyenlő a sáros gumicsizmával.
Kissé leegyszerűsítem a mondanivalómat. Én úgy gondolom, hogy ezzel a tévképzettel már leszámoltak az elvtársak. Kábé akkor, amikor válogatott műkörmösöknek, és úgy általában a semmihez nem értő, dilettáns, de annál nagyobb étvágyú holdudvarnak kezdték szétosztogatni a magyar földet. Olyanoknak, akikről tudható volt, hogy a büdös életben nem fognak sáros gumicsizmában földet művelni. Úgyhogy hagyjuk már a hülye dumákat az agrárium stratégiai ágazat-jellegéről, meg arról, hogy a fiatalok számára vonzóvá kell tenni a mezőgazdasági képzést, amely határozottan piacképes. Hát persze, amikor életvitelszerűen mezőgazdaságból élő embereket tettek tönkre azért, hogy az L. Simon Lászlók nejei is földhöz jussanak, akkor kurvára leszarták a sáros gumicsizma elméletet.
Szóra sem érdeme, de azért megemlítem: az egyházaknak áll a zászló, miközben minden más rohad. Az elmúlt nyolc évben 34 ingatlan tulajdonjogát adta át teljesen ingyen valamelyik vallási közösségnek a narancsos magyar állam, az épületek összesen több mint 13,2 milliárd forintot érnek. Gyakorlatilag egy baromi jó kívánságműsor az élet számukra, csak kérniük kell és megadatik. Hogy is mondta a minap Gulyás Gergely csúcsjogász és sztárminiszter?
Egyház és állam egymás természetes szövetségese, az együttműködés szükségessége éppen a különvált működés következménye.
Vagyis azért zabálnak egymás tenyeréből, mert gyakorlatilag különváltak. Remélem, ezek a nagyvonalú ingatlanátruházások (egy kormányhatározat megteszi, és már lehet is vinni a cuccot), nem az ingatlanbiznisz fellendítését szolgálják majd a pereputty számára. Külön hangsúlyozni szeretném méltatlankodó, túlmozgásos keresztények számára: a felekezetek rendszerváltás utáni kárpótlása rég lezárult, ezek nem azok az ingatlanok, amelyeket visszakaptak, mert jogos tulajdonukat képezte valamikor, ezek ajándékok. Szóval tényleg remélem, hogy nem az lesz, ami a Fidesz-székházzal történt anno, és mekkora buli volt. Remélem, Orbán nem tér vissza a Térdre, csuhások! időszakához, mert akkor – hogy is fogalmazzak – b@szhatják a mélyen tisztelt egyházak.
Addig is érdemes csak a fontos dolgokkal foglalkozni. Miközben az egyház köszöni, jól van, az orvosok 42%-a külföldre menne dolgozni (a Honvéd Kórház éppen most omlik össze a szemünk láttára), a diákokról már az este beszéltünk, már a kormány tanári szervezete is kongatja a vészharangokat, de kit érdekel, amikor Orbán Viktor belebolondult a migránsokba?
Itt tartunk, kedd van, előttünk az élet, csak győzzük idegrendszerrel. Úgy legyen, szép napot mindenkinek!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.