Orbán retteg. Kitől, vagy mitől? A saját népétől. Attól a néptől, amely szerinte és kormánya szerint teljes felhatalmazást adott nekik arra, hogy azt tegyen ezzel az országgal, amit csak akar. Hiába a rezsicsökkentés, a stadionok tucatjainak felhúzás és hiába a családok éve is, a diktátor retteg. Mint ahogy golyóálló mellény nélkül már egy falusi kocsma környékére sem mer merészkedni, úgy a nagy évértékelőjét sem meri megtartani szeretett népe előtt. Kádár de még Horthy sem rettegett ennyire a saját országának állampolgáraitól, pedig mindettejüknek lett volna erre oka. Orbán mégis olyannyira bizonytalan, hogy inkább egy több száz méteres fekete ponyvával elkerített ketrecben tartja meg beszédét, a párt álltal személyesen meghívott elvakult fanatikusok előtt.
Orbán kizárja a való világot, tudomást sem véve azokról, akik esetleg nem értenek egyet vele. Az ellenvéleményekre olyannyira nem kíváncsi, hogy még csak a lehetőségét is kizárja annak, hogy bárki, aki nem az ő táborához tartozik véleményt mondjon a kormányzásáról, esetleg kérdést intézzen hozzá. Hát hol az a nagy bátorság, amelyről hetente beszél a pártvezér? Hol a nemzeti büszkeség, amellyel kiállva beszámolhatna a tavalyi év sikereiről? Diktátorokhoz illő beszariság lengi körül a mai napot, kommunikálja ezt bárhogy is a közpénzen vásárolt újságjainak, rádióinak vagy tv csatornáinak bármelyikén.
A Várkert Bazár köré felhúzott paraván tökéletesen szimbolizálja Orbán hatalmát. Egy csoport politikai maffiózó, a közvéleményt kizárva beszéli meg az ország dolgait, hogy aztán az emberek megkérdezése nélkül (a nemzeti konzultációs monológot hagyjuk, az nem párbeszéd) hozzon meg olyan döntéseket, amelyek mindenki életét befolyásolják. Falak és kerítések mögött szónokolnak a saját fanatikusaik előtt, akik úgy érezhetik, egy elit klub részesei, miközben ők csak eszközök a hatalom kezében. Pár tucat bűnöző dönt egy közel 10 milliós ország sorsáról, miközben mi lehajtott fejjel, szó nélkül fogadjuk ezt el.
A kerítések és falak azonban azért épültek, hogy egy napon azokat ledöntsék. A repedések már jól látszanak, csak sokan még nem vették észre. Orbán retteg, mert tudja, hogy a hatalom végső soron a miénk. Amennyiben erre vágre rájövünk, úgy már nem lesz az a fal, kerítés vagy kordon, ami mögé bújva még biztonságban érzhetné magát. Az óra ketyeg Viktor, már csak idő kérdése, hogy mikor jön el az ítélet órája.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.