Jó reggelt! Állítólag ma már nem lesz akkora hőség, mint tegnap volt. Ha mégis, akkor bocsika. Igyatok sok pálinkát, csak egyetek mellé szalonnát, akkor nem lesz baj. Olyan szépek lesztek, mint országunk büszkeségei.
Ha a kánikula enyhül is, a kálmánolgázás marad. Most éppen Apáti Bence egészen sajátságos óbégatásába futottam bele.
Kálmán Olga folyik most minden csapból. És Kálmán Olga ezt élvezi. Igen, Kálmán Olga élvezi a rivaldafényt, a mikrofonerdőt, a kamerákat, a rá kíváncsi újságírók hadának kérdéseit és a hosszú hónapokig nélkülözött figyelmet. Jómagam azóta figyelem a munkásságát, amióta az ATV-hez került, és az Egyenes beszéd című műsorban teljesített szolgálatot. Pártszolgálatot. Ezt az korszakát nevezzük vörös korszaknak. Ő volt a szocialista párt leghűségesebb propagandistája. (Magyar Nemzet)
Hát izé. Lehet nem szeretni Kálmán Olgát, semmi baj nincs azzal. De valami kicsit kevésbé átlátszó óbégatás nem ártana. Aki látta már Apáti vergődését a valamelyik fideszes tévé valamilyen című fideszes műsorában (nem jut eszembe a címe. Talán Beltenyészet?), az egészen komoly ízelítőt kaphatott abból, milyen az, amikor valaki vért izzad egy csipetnyi népszerűségért. Tényleg szánalmas.
Közben ezerrel zajlik Orbán Viktor felszopása is. Nagy Imre temetésén elmondott beszédét el is lehet olvasni. Szép is volt, amikor a koporsókra felmászva eszkábált magának politikai emelvényt. Azóta már Nagy Imrét sikerült lecserélni Horthy Miklósra, de illiberáliséknál már csak így mennek a dolgok. A zorigo egyenesen azt boncolgatja (janem, a 24. hu), miért csak Orbán Viktor beszédére emlékszünk az újratemetésből és semmi másra. Ha a propagandaoldalakat nézem, hamar kiderül, hogy Orbán Viktor csinálta az egész rendszerváltást. Egyedül. Sőt, ha akkor őt koronázza meg a nép, ma már tejjel és mézzel folyó boldogság lenne itt. Derékig legalább. Arra még nem leltem választ, hogy akkor miért nem volt elég az eltelt kilenc év a bizonyításra. Hiszen éppen fénylő csillagunk uralkodására esik az a szakasza a magyar történelemnek, amikor a világválság már lecsengett, a gazdasági hangulat igazán remek, olcsó pénz kering a piacon, soha nem látott bőségben zúdul az országba az uniós támogatás – ne feledjük, hogy a támogatások elsöprően nagy része az Orbán-kormányok alatt érkezett az országba – és általában pozitív a gazdasági környezet. Én legalábbis nem érzékelek óriási fejlődést, bár lehetséges, hogy bennem van a hiba. A felszabadult öröm és általános elégedettség helyett én fokozódó paranoiát, erősödő idegengyűlöletet és belső társadalmi feszültséget, egyre durvábban lemaradó gazdaságot látok. Majd biztosan megmagyarázzák az ebből élők, hogy én vagyok a hülye.
Végül semmiképpen nem maradhat ki a reggeli kukorékból az elképesztően bölcs emberminiszter legfrissebb megszólalása sem, hátha valaki nem találkozott még vele. Ebben aztán a világon minden benne van. Külön kiemelném Kásler doktorprofesszorminiszterúr egy zseniális gondolatát a sokból:
Mi sem jellemzi jobban az ősi magyarok végtelen, egyszersmind határtalan toleranciáját az önmegvalósító agyhalottak és a gyakorló elmebetegek iránt. Itt az egész szónoklat, van még benne csemege bőséggel.
Meg kell őrizni a magyar identitást, a nyelvet, az egységet, a szuverenitást, a hagyományokat, a nemzeti és keresztény gyökereket, az életszemléletet, a magyar észjárást, valamint mindennek az alapját, a családot és a közösséget – jelentette ki az emberi erőforrások minisztere a Lakitelek Népfőiskolán.
Kásler Miklós a Nemzeti nagyvizit – nemzetközi nagyvizit című előadásában úgy fogalmazott, az Emberi Erőforrások Minisztériumának tevékenységi körébe minden beletartozik, „ami az emberrel, az ember testével és lelkével, összességében a magyar nemzettel foglalkozik”.
Szerinte mára a nyugati országokban, az euroatlanti világban identitászavar alakult ki. Azokat a klasszikus értékeket, amelyeket az emberiség évezredek alatt alakított ki, és amelyek meghatározták Európa sorsát, fejlődését – és részben más kontinensekét is -, azok ma már nem motiválják az embereket, nem irányítják a gondolataikat és cselekedeteiket.
A nyugati államokban az identitás- és értékvesztés, valamint relativizmus hatására minden bizonytalanná vált – tette hozzá.
A balliberális értékrend elhiteltelenedett, de lecsapódik Európán a gyarmatosítás számos következménye is, miközben a hagyományos kereszténység jelentős teret veszített. Mindezek eredménye a bizonytalanság, a szélsőségek megerősödése, ezért a nyugati világ próbálja megtalálni a megfelelő utat, hogy ebből mielőbb kilábaljon – tette hozzá.
A miniszter szerint napjainkban a „napnyugat alkonya mellett keleten kel fel nap”, vagyis a keleti nemzetek gazdasági, tudományos és kulturális téren egyaránt emelkedőben vannak. Úgy vélte, ennek oka az, hogy nincs identitászavaruk, céltudatosak, emlékeznek őseik tetteire és azok következményeire, vannak elképzeléseik a világról, és biztosak cselekedeteikben.
Kásler Miklós hangsúlyozta a feltartóztathatatlannak tűnő migrációnak nemcsak demográfiai, hanem gazdasági okai is vannak, de jelentős tényező még a klímaváltozás is.
A miniszter szerint megindult a küzdelem a gazdasági pozíciókért, ami áttevődik az élet minden területére. Mindez egy újabb ipari forradalom, a digitalizáció idején kezdődött el, ami alapvetően megváltoztatja a gazdaságot, de befolyásolja a későbbiekben az emberi gondolkodást is.
Hangsúlyozta, az emberiség útját illetően kialakult párbeszéd nagyon sokirányú: vonatkozik a jövő politikájára, a különböző szövetségek típusára, a jövő társadalmára, a gazdaságra és a pénzügyi viszonyokra is, és általában a rendező elvekre. A magyar álláspont ebben egyértelmű, és érezhetően egyre többen elgondolkodnak „a magyarok igazságán”, aminek két forrása van: az ősi magyar kultúra és hagyomány, valamint a keresztény hagyomány, amely mintegy kiegészítette, más dimenzióba emelte az ősi hagyományt.
Szerinte az utóbbi tíz évben az ország ki tudta terjeszteni a politikai szuverenitását, a gazdasági teljesítménye rendkívüli gyorsan nőtt, ezért eljött az ideje a társadalmi és kulturális szuverenitás kiterjesztésnek is.
Kásler Miklós azt hangsúlyozta, hogy a minisztérium tevékenységét a magyarság ősi erényeire, az államalkotó és nemzetépítő képességére lehet felépíteni. Ebben a munkában támaszkodni lehet az ősi és újabb kori magyar hagyományokra. Lehet bízni a nemzet lelki és testi egészségében és harmóniájában, akárcsak a keresztény hitben, a jellegzetes magyar életszemléletben, tehetségben és alkotókészségben, de a magyarságot az emberi méltóság tisztelete is mindig jellemezte. Az oktató és nevelő munka során ezeket a gondolatokat kell átadni, ezt a szemléletet kell közvetíteni – mondta.
Kásler Miklós előadását megelőzően nyílt meg a Lakitelek Népfőiskolán Megyer Márta, Samu Géza-díjas szobrászművész és a 70. születésnapját ünneplő Kis-Tóth Ferenc Munkácsy-díjas festőművész A magyar parasztság emlékére című kiállítása.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Lakitelek Népfőiskola vezetője megnyitójában elmondta: „ütötte, verte őket a sors, de ők külön-külön is, aztán együvé sodorva váltak ütésállókká lélekben is és gondolkodásban is”. A tárlat műveiknek kicsi, de jellemző töredékét mutatja be – tette hozzá. (MTI)
Hát így vagyunk 2019 júniusának az ő idusán. Ébredezzünk esetleg, ameddig örök álomra nem szenderedünk össznépileg. A mai zeneválasztást bizonyára nem kell indokolni, sokan tudják, hogy szegényebbek lettünk. Megint.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.