Július 12,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

KLASSZIKUSOK


Reménykedem…

1920-2020

Reménykedem…

(A Balti-tengertől az Adriáig)

 

Én megértek mindent.

A lengyelek bús énekét a Visztulán,

vagy Lublin keletre néző kapuján,

a litván bánatot,

Közép-Kelet-Európa baját,

a nyomort és a hányatott

sorsot mely széjjel feszíti az igát.

Megértem a román parasztot,

az átfújó szelet az eszterna falán,

a szlovákok és csehek dühét,

Prágát és a Kárpátok szavát,

értem, hogy miért nem marasztott

tovább egy-egy ölelő látomás,

s az Adriáról, hogy tör fel az

északra forduló légnyomás.

Értem a szétesett birodalom feletti

sirámokat, a szerbet és a tótokat,

értem a Balkánról feltörő ritka szelet,

a bosnyák nők sírását,

ahogy tegnap  a  fiaik sírjait ásták.

Látom, hogy mindenki sandán figyel,

lesi, hogy a másik mit venne,vinne el,

hol húzódna az új határ…

Milyen értelmetlen ez,

hiszen az egész egy nagy bazár,

közös sorsra ítéltetett,

közös cselekvésre vár.

S megértem a magunk baját,

hogy fáj az elmúlt ifjúság,

s hogy a sokadik lehetőség mint szalad,

hogy ismét megosztanak,

gyűlölni tanít a tanító, s ismét új

történelem  ír az író.

S hogy fáj az elmúlt esély,

könnyeim folynak a tegnapért és

csak reménykedem,

hogy egyszer talán békességet oszt

e népeknek a történelem,

élni fog és nem egymás nyakára hág

egy új, bölcsebb,

e tájakon élő  ifjúság!

Nemeskéri-Orbán István

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.