NEHAZUGGY

Pöcegödörszerű képződmény

És igen, már megint eljött az én időm (kösz, Edgar!) Optimista jó reggelt kívánok mindenkinek! Magamnak is, bár szerda van, vagyis pont hétfő. Mindenek előtt szeretném megköszönni azoknak az olvasóinknak, akiknek fontosak vagyunk. Nem egyszerűen a virtuális vállveregetések szintjén, hanem tényleg. Tőlük elnézést kérek az elmúlt napok kellemetlenségeiért. Egyáltalán nem biztos, hogy túl vagyunk a nehezén, de lehetőségeinkhez mérten küzdünk. Most úgy néz ki, hogy elhárult a technikai összefosás (Gergely nélkül nem ment volna, neki külön köszönjük). Az persze változatlanul igaz, hogy minden irányból vesztésre állunk a milliárdokból dőzsölő hazugsággyárral szemben, de ameddig van remény az aggodalomra, addig még toljuk a talicskát.

Másodsorban öles léptekkel száguldunk a túlcsorduló szeretetnek az ő karácsonyba mártott ünnepe felé. Dühöng is a politikai értelemben vett keresztényi szeretet, mint a kurvaélet. Jó, hogy mostanig azt se tudtam, ki az a Szirmay Tamás, és pont jól is volt így. Most sem tudom, ki ő, csak annyit, hogy a KDNP külügyi szakbizottságának oszlopos tagja (elég baj, hogy azt viszont pontosan tudjuk, kik a KDNP egyéb illusztris tagjai), akit az ádventi elcsöndesedés szentsége homlokon csókolt és Tordai Bencét juttatta eszébe. Akinek – a CPg együttes után szabadon – szeretné a szemét kinyomni, a belét kitépni és egyéb kereszténydemokrata erkölcsökre utaló dolgokat cselekedni vele. A töke levágásával bezárólag. Hát igen, van az a mocsok, amitől az ember lefagy, és még felháborodni sincs kedve. A tegnap esti posztban erről volt szó, úgyhogy én csak azért szánok rá rá pár sort, mert az igazi mocsok ebben nem az, hogy valaki vállalhatatlanul seggfejként viselkedik, hanem hogy ő van megsértődve, amiért számonkérik rajta. És valahogy mindig úgy alakul, hogy az igazi seggfejek az újságíróba szoktak belerúgni, aki a munkáját végzi. Őt sértegetik, vele személyeskednek (Ön antiszemita? Rasszista?; Az ön humorérzéke hihetetlenül alacsony szintű; Ön nem újságíróskodik, hanem mindenféle vádaskodásokkal vagdalkozik, ráadásul a legalacsonyabb színvonalon.)

Ugyanez a helyzet áll fenn akkor is, ha hét vezető sebészből hat felmond egy kórházban. Nem az a baj, hogy rohad az egészségügy, hogy túl nagy a terhelés és arcpirítóan nincsenek megbecsülve az orvosok, hanem hogy a munkáját végző média rémhíreket terjeszt. Ugyanez a baj évek óta. Hogy a (kormányzati) szarnak, mulasztásnak soha nincs gazdája, tehát a balliberális sajtó tehet róla. Jó, az mondjuk nem rémhír, hanem a rideg valóság, hogy költségvetési csalás és más bűncselekmények miatt vád alá helyezett Simonka György (Fidesz) nem szégyenében bujkál a nyilvánosság elől, hanem a betlehemi lángot hurcolja, a templomi szószékről prédikál és ajándék mécsest osztogat a híveknek. Nincs szó, ami leírhatná azt, amit erről gondolok, úgyhogy nálam menőbb emberek véleményére támaszkodom.

Pöcegödörszerű képződmény a magyar politikai élet – mondja Nagy Ervin színész, és bár nem Simonkára, hanem a Kocsis Máté-szerű képződményre, félnótás országgyűlési seggnyalóra gondol, aki azért, hogy a főmérnöknek fölfelé nyaljon, emberekről bármit ki mer jelenteni (zaklatószínházak), én nem tudom megcáfolni, de még elméleti szinten kétségbe vonni sem ezt az állítást. Jajaja, ez az a Kocsis, aki a fideszes városvezetés idején személyesen instruálta a Józsefváros című önkormányzati lap szerkesztőjét, és még azt is ő mondta meg, hogy nézzen ki egy grafikon. Ahogy egy pártállamban azt illik, nem? De.

És ez az a pöcegödör, ahol például a fideszkádéenpés, kétharmados parlamenti szavazógépezet azt sem tudja, hogy miről szavaz. Honnan is tudná? Ezért miután múlt héten 29-en félrenyomtak, tegnap újra nekifutottak a bírák és ügyészek fizetésemelésének. De sikerült? Ja, ezúttal sikerült. Ami ennél súlyosabb, hogy az intézkedést az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtéséről szóló törvényben rejtették el. Amiben nem csak az a hír, hogy az állampárti droidok által elkúrt törvényt a köztársasági elnöknek csúfolt intézmény (aki nyilván alá fogja írni az emberek tömegeinek halálos ítéletével felérő tb-törvényt) példás gyorsasággal visszaküldte korrigálás végett a törvénygyárba. Ahol korrigálták az elvtársak, dupla haszonnal. Egyrészt fedősztoriként lehet óbégatni, hogy a hazaáruló ellenzék nem szavazta meg a béremelést, másrészt ami ennél sokkal fontosabb: nem kellett a közigazgatási bíróságokról szóló gyalázatot se átverni ahhoz, hogy az Orbán-rezsim tovább erodálja az igazságszolgáltatás függetlenségét. Ez úgy fog kinézni, hogy a kormánypárt saját embereivel töltheti fel a Kúriát, a Kúria döntéseit pedig kötelező lesz követnie minden alsóbb szintű bíróságnak.

Ez azért is jó lesz, mert többé nem fordulhat elő olyasmi, hogy a 8 millió választópolgárt pofán hazudó kormánynak (szevasz, Rogán!) a hivatalos oldalán 30 napon keresztül kell kifüggesztenie, hogy bocsánatot kér, amiért hazudott és mások jó hírét sértegette. Ez valóban tarthatatlan, hogy az ordenáré módon hazudó, uszító propagandaminisztérium ellen jogerős ítéletek szülessenek, amelyeket aztán azonnal végre is kell hajtani.

Mert egyébként ez az a pöcegödör, ahol nem állami gigahitelekkel támogatják meg az üzleti ügyekkel nem foglalkozó miniszterelnök vejének luxushotel-fejlesztését. Ezt úgy kell érteni, hogy a 100 százalékban állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank 8,4 milliárd forintos kölcsönt vágott hozzá Tiborczhoz és köréhez. Konkrétan az esztergomi székhelyű Dorottya Investment Zrt.-hez, amely szavazati jogainak többségét a BDPST Ingatlanforgalmazó és Beruházó Zrt. birtokolja. A Dorottya Investment Zrt.-t egyébiránt az elmúlt években a részben a milliárdos sertésszerelő tulajdonában álló Takarékbank hitelezte, ehhez képest most már úgy áll a dolog, hogy Mészárosék és az állami MFB közösen finanszírozzák Tiborcz ingatlanbizniszét. Mondhatni sokszorosan körbeértek nemzetikeresztény oligarchastrómanék. Gondolom, igazi hazafiak, dúlt keblű nemzeti érzelműek ebben sem találnak semmi kivetnivalót.

Pláne mióta kiderült, hogy Mészáros közelébe is került a kultúrtao-pénzekből, tényleg mit akarunk mi itt? Mit ugrálunk? Mennyire vagyunk már naivak? Röviden: adott a Pompa-Dur Kft. nevű cég, amelynek 2013 óta semmilyen bevétele nincs. Azelőtt ruhakereskedelemmel foglalkozott, majd idén augusztusban egy személyi edzőként dolgozó férfi tulajdonába került. Ugyanazéba, aki január óta a felszámolás alatt álló egykori Mészáros Lőrinc-érdekeltség, a Bakony Hús tulajdonosa is. A cég most 30 millió forint állami támogatást kapott az előadó-művészeti keretből.

Najó, de hagyjuk az apróságokat, van itt egyéb is. Azt tudják, hogy az orosz hátterű bank úgy vásárolja meg a Lánchíd Palotát (vételár: 26,8 millió euró), hogy nemzetikeresztény magyar kormány már 10 millió euróval megtámogatta a putyinista pénzintézet magyarországi székhelyének létesítésével kapcsolatban végrehajtott tőkeemelést? Mert ez pontosan azt jelenti, aminek látszik: magyar adófizetők 40%-kal járulnak hozzá ahhoz, hogy az oroszoknak legyen bankjuk Budapesten. A Türk Tanácsnak is van már Ybl-villája, ahova beputyerkázhatnak, és semmi köze senkinek ahhoz, hogy mit művelnek ott, de legalább szintén magyar adófizetői pénzekből tartatják el magukat. Vagyis a főváros nem tudja megvásárolni a Lánchíd Palotát, mert egyszerűen nincs ennyi pénze, ezért a Fidesz-kormány inkább abba tol pénzt, hogy az oroszoké legyen.

Nem tudok erre mit mondani, de gyanítom, hogy még mindig én vagyok a hazaáruló. Akkor dőljek is hátra, mert ez jobb már nemigen lesz, ellenben még van bőven hova süllyedni. Köszönöm a figyelmet, minden jót!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább