NEHAZUGGY

Pitiánerség, bosszúszomj, tudatlanság, rövidlátás, feneketlen ostobaság, önbecsapás

Napsugaras jó reggelt! Örömhír van, ezután már az üldözött nyugati keresztényeket is fel fogja karolni ártunk és ormányunk. Éppen legszebb ideje volt.

Nem szabad bagatellizálni a keresztényellenes támadásokat, ezt tapasztalhatjuk a napokban felgyújtott nantes-i székesegyházról szóló balliberális kommentárokban is, itt az ideje, hogy megálljt parancsoljunk a nyugati keresztényellenességnek – minderről Azbej Tristan beszélt az Origónak adott interjújában. Az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár elmondta, ahogy Magyarországon is látjuk: a nyíltan politikai tevékenységet folytató szervezetek egyre nagyobb beleszólást és hatalmat akarnak a politikában, mindenféle demokratikus felhatalmazás és legitimáció nélkül. (Origo)

Mennyire cuki már, hogy teljesen függetlenül az adott témától, az összes propagandalap és az összes udvaronc mindig, mindenbe beleszövi a balliberálisokat. Ezek a sunyi célozgatások, amitől a hívek akár azt is gondolhatják: lám csak, a liberálisok gyújtották fel a nantes-i székesegyházat! Sőt, tovább is lehet menni, hiszen már Magyrországon is bele akarnak szólni a politikába. A gazok! Kétsége ne legyen senkinek, ez a sunyi uszítás nem véletlen. Soha nem az. A senki által soha meg nem választott Azbej Tristan politizál akkor, amikor politizálással vádol másokat. Az ellenséget. A liberálisokat.

Az a nagy büdös helyzet, hogy a politika nem a kormány magánügye. Mindannyiunk ügye, mert mindenkit érint. Bárkinek joga van politizálni, akár magánember, akár szervezet. És bárki bátran vállalhatja, hogy liberális. Ezt jó lenne tudomásul venni, ahogy azt is, hogy szabadnak lenni jobb, mint szélsőjobbosnak lenni. Mindezekkel együtt halálosan teli van az összes hócipőm azzal, hogy egy egész maffiahálózat foglalkozik azok mocskolásával, akik nem állnak be a birkamenetbe.

Ha már itt tartok, Orbán állandó acsarkodásával is telítődött a szervezetem. Kitoszott (a cseléd) egy fotót a Facebookra, Több Balaton, kevesebb Brüsszel! felirattal. Megint az van, hogy egyszerre hullik ki a don szájából a kapa is, Freud is. Értelmezzük a dolgot! Ott vigyorog a tó előtt az az ember, aki a veje és a szomszédja birodalmában válogathat a szállodák között. Ugyanaz a figura, aki néhány napja még azt harsogta, mennyi sok pénzt alkudott ki Brüsszelben. És ugyanaz, aki egy uniós tagország miniszterelnöke, tehát maga is brüsszeli bürokrataként bohóckodott ott. Tehát a felirat azt jelenti, hogy miközben pénzért kuncsorog Brüsszelben, megveti őket vagy azt jelenti, hogy a Balaton nagy része már zsebben van, de Brüsszelben még nincsen elég érdekeltsége a pereputtynak? Édesjóistenem, annyira elegem van ebből a láb- és szájszagú szittyamagyarkodásból, hogy az valami elmondhatatlan. A pofámról ég le a bőr, amiért az ország vezetője képtelen európai módon viselkedni.

Sajtóhírek szerint már toborozzák az Index új gárdáját. Jól is teszik. Mindenképpen érdemes lesz létrehozni egy szociális melegedőt azoknak a tehetséges, és persze kellőképpen szervilis propagandamunkásoknak, akik valamiért nem férnek be a síkegyforma, akár Orbán Viktor emberes böfögéséről is beszámoló, igény esetén azt dalba is foglaló pártmédiába.

Mára már azt is tudhatjuk – már persze az tudhatja, aki olvassa a fideszes portálokat, és én olvasom -, hogy direkt Dull Szabolcs robbantotta szét a szerkesztőséget. Ebben mindössze az a kedves kis üzenet rejtőzik, hogy abban a szerkesztőségben csupa szellemi árvízkárosult ült, akik nem látták át a helyzetet, könnyedén befolyásolta őket bárki néhány ügyes hazugsággal. Ennek némileg ellentmond az a tény, hogy az Index nem azért volt az ország legolvasottabb lapja, mert ott csupa gondolkodni képtelen droid verte a billentyűket, hanem azért, mert ott újságírók dolgoztak. Zömében tehetséges, elhivatott újságírók.

Egy csomó betűvető nem újságíró. Én sem vagyok az, de legalább soha nem is állítottam magamról, sőt, még otthon, titokban sem gondoltam ezt. Azért szerencsés, ha tudja magáról az ember, hogy kicsoda, mert el tudja kerülni azt a megkeseredett vergődést, ami igen sok propagandista életét jellemzi. Innen már csak egyetlen lépés annak felismerése, hogy felesleges a lakájmédiában ünnepelni az Index halálát, attól még nem lesz olvasottabb egyik pártlap sem. Az ország legnagyobb hírportálját nem fogja pótolni semmi, a többmillió olvasó nem fogja az illatosított műanyag szart fogyasztani és nem fog beállni a szekértáborba. Ebben az esetben is ugyanazok a szavak jutnak eszembe, melyek annyira jellemzik ezt a rezsimet és a rezsimszolgákat: pitiánerség, bosszúszomj, tudatlanság, rövidlátás, feneketlen ostobaság, önbecsapás.

Remélhetjük, hogy ez még nem a történet vége. Ha sikerül létrehozni egy hírportált a szerkesztőség volt munkatársainak, az nagyon jót tenne a magyar közéletnek. De ahhoz kevés a szolidaritás, a tehetség, a szakmai kiválóság, az akarat. Magyarok lévén nem szeretjük ezt hallani, de attól még tény: rengeteg pénz kell hozzá. A magyar olvasók általában nem szeretnek fizetni az online tartalomért, mert az nekik ingyen jár, jussuk van hozzá. Pedig nincs. Azonban még ha sikerül is elég támogatót találni, az eseti támogatásokból egy hozzánk hasonló véleményportál elvegetál valameddig, egy országos hírportál azonban nem. Kell befektető, kellenek reklámbevételek és talán szerencsés lenne fizetőssé tenni a tartalmak legalább egy részét. A függetlenséget kizárólag ez tudja garantálni. Ha ez nincs, akkor bármelyik portál ki van és ki is lesz szolgáltatva annak, hogy fenntarthatatlan lesz jobb esetben, és megszűnik, rosszabb esetben megvásárolja egy oligarcha vagy stróman és addig jár kézről kézre, ameddig oda nem kerül, ahová az Origo és ahová most az Index. Nekünk, olvasóknak kell változnunk, változtatni a szemléletünkön ahhoz, hogy a dolgok is változzanak. Most a nem kormánypárti lapok és portálok nem, vagy alig jutnak reklámbevételhez, márpedig az újságírás éppen úgy pénzes műfaj, mint például a színház. Érdekes, hogy viszonylag ritkán jut eszébe bárkinek jegy nélkül elmenni egy előadásra és követelni, hogy engedjék be, mert ez neki jár. Nem jár. Ingyen leves nincs. Ezt most is megtapasztalhattuk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább