Az én nevem Pista gyerek,
Már a földön ülni merek.
Meg is ülök egyenesen,
Vigyázok, hogy el ne essem.
Egyszer volt, hogy nem vigyáztam,
A helyemről tovább másztam;
Meg is ijesztém mamácskámat:
Betörtem a fitoskámat.
Jaj, csak immár nagyobb volnék,
Hogy a földön ne guggolnék.
Ülnék vesszőparipára,
S úgy szaladnék a pusztára.
Ülni, ülni, mindig ülni,
Mindig egy helyben csücsülni,
Kopasz földön, lágy szőnyegen:
Így sem, úgy sem tetszik nekem.
Ha kezét adja mamácskám,
Csak úgy tapogat lábacskám.
Tipi-topi… kettőt… hármat…
A bátyáim nem így járnak!
Tipi-topi… kettő… három…
Szaladok én még a nyáron!
Ha nyáron nem, majd későbben,
Majd mikor nagyra nőttem!
Benedek Elek
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.