Október 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Pedig azt hittük, hogy orvosok nélkül is lehet gyógyítani. Meg prédikációval. Meg ostobasággal. Meg Balog Zoltánnal

Most, hogy Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter hat évnyi áldásos hozzá nem értést követően, éppen készül eltűnni a feledés jótékony homályában és a süllyesztőben, idepakolom az alábbi hírt, jó? Jó.

Magyar Kórházszövetség: az orvoshiány a legégetőbb probléma 

Az orvoshiányt nevezte az egészségügyi ágazat egyik legégetőbb problémájának a Magyar Kórházszövetség elnöke a szervezet 30. kongresszusának keddi nyitónapján Egerben.

Svébis Mihály a legfontosabb feladatok egyikeként jelölte meg az egészségügyből jelenleg hiányzó szakemberek pótlását és arra hívta fel a figyelmet: míg az elvándorlók aránya a teljes hazai orvostársadalom 12 százalékát teszi ki, addig 16 százalék felett van a belföldi pályaelhagyók aránya.   

Nagy Ferenc, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára kiemelte: az elmúlt években tapasztalt, jelentős arányú orvoskivándorlás mára csökkenő, illetve stagnáló tendenciát mutat. A hiányzók pótlása ugyanakkor még “nagyon hosszú és kemény feladat lesz”, ezt a fiatalok képzésével és a külföldön dolgozók hazacsábításával lehet és kell megoldani. (via MTI)

Nocsak. Hát pedig én azt hittem, hogy orvosok nélkül is lehet gyógyítani. Meg prédikációval. Meg ostoba, ájtatos szlogenek puffogtatásával. Most meg kiderül, hogy az orvoshiány mégiscsak égető problémája az ágazatnak. És következésképpen az abban kurvára érintett magyar társadalomnak.

Belátom töredelmesen, hogy sokat tanultam Balog Zoltántól. Soha nem felejtem, amit a betanított esztergályosból lett papból lett miniszter –  aki az egészségügyért is felelős vízfejű tárca élén bólogatott hat évig – az egészségüggyel kapcsolatos nemhírekkel, álhírekkel és rosszindulatú, lejáratási célzattal született, demagóg sajtóhírekkel összefüggésben előadott.

Most, amikor Lölö kartárssal vállvetve éppen készülnek lelépni a közvélemény és az ellenzéki sajtó által irányukba kifejtett nemtelen nyomásgyakorlás elől, idézzük fel a hozzáértő humánminiszter témába vágó megállapításait az egészségüggyel kapcsolatban:

Minőségi emberi erőforrás nélkül nem működhetnek a nagy rendszerek, és minőségi munkát csak minőségi emberek tudnak végezni.

Lélek nélkül nincs együttérzés, nincs gondoskodás, nincs törődés, valódi gyógyulás és gyógyítás sem. Magyarország nem gazdag természeti kincsekben, azonban emberi erőforrásban erős, és szerencsések vagyunk, hogy mindig voltak és vannak olyan kivételes emberek, akik a nehézségek ellenére bizonyítanak, és szakterületükön kiemelkedőt alkotnak.

Egy országban nem a pénzbeni veszteség a legnagyobb, hanem a bizalom elvesztése, ezt a bizalmat erősíteni kell a magyar egészségügyön belül.

Az irgalom és az emberi minőség sokszor képes kipótolni a pénzhiányt és a rendszer hiányosságait az egészségügyi és a szociális ellátórendszerben.

Lássuk be, Balog kollégának sikerült, ami csak nagyon keveseknek. Addig erősítette a bizalmat a magyar egészségügyön belül, hogy most, amikor hat évnyi ámokfutás után (amely idő alatt a kormányzati dilettantizmus közvetett módon nem kevés emberi életet követelt), eltűnik a picsába (egyébiránt éljen a kétharmad!), kiderül, hogy a szakma szerint baszottul súlyos az orvoshiány. Amikor ez a kérdés előkerült az elmúlt hat évben, akkor kivétel nélkül az elmúltnyolcévezés volt a válasz, meg hogy az a bukott baloldal, meg az a bezzeggyurcsány beszél, akik elvettek, elüldöztek, levágtak, megszorítottak, tönkretettek.

Ha az egészségügyi rendszer egyéb strukturális kérdéseit nem is citáljuk ide, és csak az orvoshiányról beszélünk, akkor is érdemes visszaemlékezni, mit is mondott Balog, amikor ez szóba került? Ezt mondta:

A gazdag országok nem válogatnak a módszerekben, amikor a képzett munkaerőt csábítják magukhoz. Az agyelszívás nagy nemzetközi üzlet, adott esetben akár maffiamódszerekkel is egyébként.

Gazdag országok maffiamódszerei, mi? Lélek, mi? Kivételes emberek, mi? Bizalom, mi? Hat évig zsibbasztotta az ország agyát ezekkel az üres, pofátlan szólamokkal, most meg lelép. Büntetlenül lelép. Az örökölt szar pedig, amihez hozzá sem nyúlt, meg sem piszkálta, meg sem próbált javítani rajta (hát hogyan is tehette volna egy dilettáns végrehajtó?), az marad. És akkor a közoktatásban, a felsőoktatásban, a szociális rendszerben – az ő asszisztálásával! – elkövetett kvázi merényletekről nem is beszéltünk.

És most jön az, hogy haza kéne csábítani a külföldre szakadt orvosainkat? Hogy kéne valamit kezdeni a pályaelhagyókkal? Hogy az imádság mégsem segít? Hogy a bizalom önmagában nem gyógyít? Hogy a lélekkel és az együttérzéssel semmire nem megyünk, amikor emberi életekről van szó, és nincs fertőtlenítőszer, vagy altatóorvos? Mondhatjuk azt megkönnyebbülve, harsányan röhögve, hogy de jó, hogy eltakarodik ez a szolgalelkű, gyáva, gerinctelen, szexista senki, mert legalább többen leszünk a szobában? Örülhetünk annak, hogy Farkas Flórián enyves kezének egyik leghűségesebb szorongatója legalább lelép? És akkor mi van? Jön Novák Katalin, a Fidesz kirakatként üzemeltetett egyszemélyes női tagozata és ő majd pótolja a hiányzó szakembereket, akiknek el sem kellett volna menniük, ha a humánerőforrás bármit is jelentene ennek a kormánynak? Vagy majd kiadnak 63 közleményt, miszerint a Magyar Kórházszövetség Soros-bérencek gyülekezete és tulajdonképpen minden rendben van? Esetleg Németh Öngyógyító Szilárdra bízzák az egészségügyet?

Nem állítom, hogy ha ennek a gyalázatosan káros mammut-minisztériumnak az élén történetesen nem Balog áll, hanem X, Y, vagy Z, akkor nem itt tartanánk. De botrányosnak tartom, hogy ez az ájtatos lelkész, aki konkrétan mostanra fáradt bele abba, hogy állandóan futnia kell a sajtó elől, mert egyik botrányt halmozza a másikra; aki állítólag most döbbent rá arra, hogy kurvára nincs rendben egy rakás nemzetstratégiai szakterületet egy átláthatatlan intézmény alá beterelni, amelyekért mind ő felel (ő, aki még azt sem vágja, mit jelent a funkcionális analfabetizmus), minden következmény nélkül leléphet a balfenéken. Márpedig ez történik.

Az orvoshiányt meg oldja meg, aki akarja. Nem sürgős. A következő negyven évben ráérünk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.