NEHAZUGGY

Örülünk? Jajdenagyon

Jó reggelt! Mondanám a verőfényt is, de tegnap sem jött be. Most egy hosszasabb idézet következik, nem mániám ezt a reggeli posztban csinálni, de jelenleg elkerülhetetlennek érzem. Érdemes végigolvasni. Aki még emlékszik az előző diktatúra kommunikációs paneljeire, abban garantáltan virágot bont a nosztalgia. Aki nem élt még akkor – vagy túl fiatal volt -, most betömködheti a tudása hézagjait:

Fiatal, lelkes, a gyógyításban motivált, a betegekért tenni akaró fiatalok bizalommal mondták el a kormány képviselőinek – a meghívott orvostanhallgató, szakorvos jelölt, szakdolgozók, diplomás szakdolgozók- gyakorlati tapasztalataikat, elvárásaikat és javaslataikat, hogy a hivatásukat a betegek szolgálatában magas színvonalon gyakorolhassák.
Felhívták arra is a figyelmet, hogy családbarát munkahelyekre van szükség az egészségügyben is, és a pályakezdő fiatalok megfelelő bérezésére, hogy ők is családot tudjanak alapítani.
A bérfelzárkóztatással kapcsolatos sztrájktárgyalás idei harmadik fordulója Dr. Latorcai Csaba az Emberi Erőforrások Minisztériuma közigazgatási államtitkár vezetésével és Dr. Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár részvételével zajlott a Magyarországi Munkavállalók, Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, a Mentődolgozók Önálló Szakszervezete és stratégiai partnerei: a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Gyógyszerészi Kamara képviselői között.
Cser Ágnes az MSZ EDDSZ elnöke napirend előtti javaslatával kezdeményezte a koronavírussal összefüggésben, hogy az egészségügyi és a szociális ágazatban dolgozók a munkavégzésük során az esetleges karanténbe kerülésük idejére ne táppénzt, hanem teljes bérüket kapják meg, az erre vonatkozó Kollektív Szerződés kiegészítő javaslatot vállalják megküldeni. Ezen kérését Horváth Ildikó államtitkár asszony támogatta.

Kiadó: Emberi Erőforrások Minisztériuma (MTI-OS)

Aki elsiklott volna a lényeg felett: ez a hír a szakszervezetek és a minisztérium között zajló SZTRÁJKTÁGYALÁSRÓL szól. És Cser Ágnes szakszervezeti vezető fő problémája, hogy mennyit fizessenek a karanténba (pláne karanténbe) kerülő egészségügyi dolgozóknak. Örülünk? Jajdenagyon.

Fiatal, lelkes, a gyógyításban motivált boldog egészségügyiek csacsogtak az emberivel. Meg az erőforrással. Azt hiszem, én most adom fel ezt az egészet. Ilyen nemhogy Európában, az Univerzumban sincs. Sehol. Az egészségügyi dolgozók – állítólag – itt ülnek nyakig a szarban. Iszonyatos sok és brutál nehéz munkáért annyi bért sem kapnak, amiből normálisan meg tudnának élni, főleg amiből családot vállalhatnának. Nem az orvosbárókról és nem azokról beszélek, akiknek becsúszik zsebbe a boríték. Mindenki másról, a többségről beszélek.

A SZTRÁJKTÁRGYALÁS miről szólt? A BÉRFELZÁRKÓZTATÁSRÓL. És ez már az idei harmadik forduló volt. Én csak azt remélem, volt friss vagy kevéssé szottyadt pogácsa, zizi, bambi, kakasos nyalóka és mindenki remekül mulatott. Szorongatták egymás végtagjait a résztvevők, az államtitkárok és a fiatal, lelkes, gyógyításban motivált delegáció boldogan mosolygott Cser Ágnes megértő szemeibe és a jól végzett munka biztos tudatában hajtották álomra a fejüket a nap végén.

Esküszöm, én vagyok a hülyebarom amikor úgy gondolom, méltatlan az a fizetés, amit az egészségügyben dolgozók kapnak és méltatlanok azok a körülmények, melyek között a többség – és persze a betegek – kénytelenek létezni. Rosszul tudok mindent. Az egészségügyi dolgozók gennyesre keresik magukat, minden fasza és hurráéljen. Annyira jó ápolónak, mentősnek, kezdő orvosnak lenni, hogy egymást tapossák le a jobbnál jobban képzett szakemberek a kórházak és rendelőintézetek kapujában, hogy megkaphassanak egy állást. Az összes településen van elérhető távolságban – a száz kilométer is elérhető persze, de nem erről beszélek – körzeti orvos, van gyerekorvos, szemész, fogorvos, bába, banya, sámán, füvesasszony, mágus. Az esztéká – hirtelen nem tudom, mi az aktuális neve, nem járok oda – folyosói konganak az ürességtől, mert a túlfizetett, lelkes, gyógyításban rohadtul motivált szakorvosok, szakápolók, gyógytornászok csoportosan üldözik őket egy kis CT vagy ultrahang elvégzése céljából. Egymás kezéből tépik ki a betegeket. Sőt, már olyanról is hallottam, hogy az orvos pénzzel bélelt borítékot csúsztat a beteg zsebébe, hogy hozzá menjen, ne a konkurenciához.

A büdös francot fogok én ezek után egy fillért is adni bárkinek az egészségügyben. Meg vannak, sőt, túl vannak fizetve. A szakszervezetek kávézni járnak a minisztériumba. A büdös francot fogok én cikkeket írni szegény egészségügyi dolgozókról. Az egész szájbatekert egészségügyben egyetlen ember volt, akinek szar volt, akit alulfizettek, akinek másodállással kellett kiegészítenie a jövedelmét. Az az egy ember Sándor Mária volt. Őt szerencsésen, példás összefogással eltaposták, tönkretették, kinyírták. Azóta csak öröm és boldogság, jólét és szeretet van. Fasza.

Na, akkor én veszem a kalapomat, majd mindjárt beszólunk. Puszika.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább