NEHAZUGGY

Önmagából kifordult, perverz világ

Jó reggelt kívánok mindenkinek! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének sokadik évfordulója van ma. Nagy nap ez a  nemzetikereszténynek álcázott kormány életében is, hiszen újra egy tetőtől talpig háborús gyilkos érkezik ma Budapestre, a diplomáciai fennforgás miatt pedig nem csak a (tömeg)közlekedés áll a feje tetejére, de a Széchényi Könyvtár is zárva tart. Egész nap. Putyin elvtárs helyében én módfelett meg lennék sértődve. Szerintem jól emlékszem: ilyen totálbrutál felhajtást még az ő kedvéért sem csapott az állampárt múlt héten. Meg máskor sem.

Szóval jön a török szultán, a világ egyik legjobban őrzött, egyik legparanoiásabb autokratája, a látogatást pedig nem csak az útlezárások, parkolási tiltások, terelt vagy rövidített járatok sora nyomja bele a pofánkba, hanem az ország egy részének szégyenkezése is (Oktogon – 14 óra). Ugyanakkor a hatalom, az ideológiai agy- és pénzmosó intézetek, a propaganda szerint ez a helyes hozzáállás. Aki szégyenkezik, dühös vagy felhábordott, az hozzá nem értő hülye, aki fontos dolgokba szól bele. Itt az egyik miheztartás:

… a politika nem becsület, meg szimpátia, hanem érdek (hazánk esetében túlélés) dolga. Törökország globálisan egy középhatalom, regionálisan pedig nagyhatalom, szerepe felértékelődött a migrációs válság miatt. Az USA megteheti, hogy kekeckedjen velük, mi viszont nem. Pont.

Amikor Európa dübörgő gazdasági motorja, keresztény bástyája (ha már itt tartunk: egy muszlim hatalommániás elmebeteg lúdtalpai előtt térdre borulva) előadja, hogy ő valójában egy parányi légyszar a térképen, az mindig szép. Ja, és az örményeket is zömmel a kurdok nyírták ki, úgyhogy nem ám itt picsogni, és könnyeket hullajtani olyan népek sorsa iránt, akikről mi, hülyék azt sem tudtuk pár hónapja, hogy léteznek. Az ellenzéki pártok pedig szintén megrohadhatnak, hiszen tiltakozásukkal szembemennek a magyar érdekekkel. Holott Törökország bármikor ránk szabadíthatja a menekülteket, aztán megnézhetjük magunkat. Tehát (via XXI. Század Intézet) a magyar külpolitika 2010 óta világos álláspontot képvisel: igyekszik nem beavatkozni olyan konfliktusokba, amelyekre nincsen érdemi ráhatása, illetve minden nagyhatalommal igyekszik kiegyensúlyozott, jó kapcsolatra törekedni. Törökországgal felesleges nyílt konfliktusokba belemenni, a kurdok meg különben is terroristák.

Értem, a kurdok terroristák, az Iszlám Állam török agresszió nyomán szabadlábra került terroristái viszont nem terroristák, ők meg is ígérték, hogy nem jönnek Magyarországra, a nemzeti érdekbe pedig belefér a kegyetlenség, a népirtás, a gyilkolás támogatása is, mert ez lenne a kiegyensúlyozott, jó kapcsolat a nagyhatalmakkal. Ha úgy tetszik, Orbán nemzeti gazdasági érdeke. Amely nagyhatalmak a kezükbe nyomott pénz ellenére is zsarolnak, úgyhogy mi ne kekeckedjünk velük. Mi a láthatatlan ellenségekkel szoktunk kekeckedni, akik nem tudnak visszaütni. Undorító és szégyenteljes. Pedig arról még szót sem ejtettünk, hogy ha Várhelyi megkapja a bővítési portfóliót (úgy néz ki, hogy megkapja), azt Orbán már korábban tálcán kínálta a félázsiai diktátornak Törökország évtizedek óta sehova nem vezető uniós csatlakozási tárgyalásainak előmozdítására. Bel sem sem merek gondolni, hogy Recep Tayyip Törökországának mi a büdös franc keresnivalója lenne az Európai Unióban, és milyen utolsó gazemberek azok, akik komolyan is gondolják, hogy keresnivalója van ott.

Más dimenzióban, pont ugyanennyire szégyenteljes az is – tudom, hogy nem fontos, pedig nagyon is az -, amit Borkai Zsolt előadott abban a bátor nyílt levelében, amit állítólag a győrieknek címzett (úgy, hogy mindenki más is megkapja), amelyben az elmúlt másfél hónapot, saját fideszes morális hulladékságát szembeköpve, bejelentette lemondását a polgármesteri tisztségről. Sem lingvisztikai, sem erkölcsi, sem egyetlen más szempontból sem vagyok egy hullámhosszon a nemzetikeresztény oldallal, úgyhogy a Heurékát nem sikerült tegnap óta feldolgoznom. Annak dacára sem, hogy Gulyás Gergely időközben elnézést kért az Autisták Országos Szövetségének tagjaival való találkozón, ha bárkit megbántott volna, amikor Greta Thunberget beteg kisgyereknek nevezte. Érdekes fordulat ez azok után, hogy korábban Orbán Balázs államtitkár a főnöke nevében tette világossá, hogy bocsánatot nem Gulyásnak, hanem azoknak kellene kérniük, akik politikai haszonszerzésre használják a lányt.

Visszakanyarodva. Lehet, hogy én vagyok a hülye, de ez a Heuréka! (=megtaláltam) számomra értelmezhetetlen Borkai szívszaggatóan hazug, mártírkodó, áldozati bárány szerepében tetszelgő bejelentésével összefüggésben. Szerintem Arkhimédész se nagyon értené, és nem azért, mert fogalmatlan volt, mint egy tegnapról mára megmilliárdosodott közönséges gázszerelő. Persze azt érteni vélem, hogy valamiféle megkönnyebbülést próbált mímelni a kancelláriaminiszter úr, szerintem a Halleluja! lett volna a szó, amit nem sikerült megtalálni, bár a lényegen az sem változtatna. Gyalázat, ahogyan Orbán minden elemében elkúrt, önkényes döntésével a Fidesz ilyen ordenáré helyzetbe hozta saját választóit. Nem azért, mert én a győri fideszes rajongótábor helyett meg szeretnék sértődni, eszem ágában sincs. De ahhoz képest, hogy Novák Katalin (és számos mélyen keresztény párttársa) pár hete még azt sem értette, hogy miért is kellene kizárni a szektából ezt a nagyszerű embert egy jelentéktelen magánügy miatt, szép ív volt odáig eljutni, hogy már független polgármesterként is vállalhatatlan a Fidesz számára. Tehát Borkai Zsoltot a választás előtt azért nem lehetett lemondatni, mert akkor a győrieknek nem lett volna kiből választani. Miután a győriek a fideszes Borkait választották, kiderült, hogy a Fidesznek nem kell őkorrupt, romlott kurvapecérsége, de sőt: immár a választói akarat sem számít nekik, megírták a lemondólevelét. De bármennyire hülyének is nézik a sajátjaikat, azt azért mindenki másról csak nem feltételezik, hogy benyelik: ezt a könnyesbús, drámai önsajnáltató litániát (egy sportember nem drogozik és nem korrupt) saját kútfejéből és önszántából írta meg a nemzet büszkesége? Nem tudom, hogy sikerült-e eltakarítani a nyomokat Borkai után (azért mindent talán nem lehet), azt sem tudom, hogy ki a következő megbecsült, köztiszteletben álló celeb/helyi góré, akit Borkai potenciális utódjaként kinézett magának a Fidesz (Pálinger Katalin nagy csalódás lenne), de szerintem az elintézési mód, a nyilvános önkritika helyett a gagyi heurékázás, a bocsánatkérés helyett a másfél hónapon keresztül összevissza hazudozás, a sportemberség helyett a gyáva menekülés és megsértődés remélhetőleg ráégett a Fideszre annyira, hogy már az istenük sem mossa le róluk. Az egyházban honoló bántó, síri csendről és félrenézésről pedig külön könyvet lehetne írni.

A kormány partnernek tekinti a főváros új vezetését – ezt mondta Gulyás Gergely Karácsony Gergellyel közösen tartott sajtótájékoztatóján, miután véget ért a kormányülés, amelyre az új főpolgármester meghívást kapott a miniszterek elnökétől. Aki ebből azt olvassa ki, hogy lám-lám, az önkényuralom mégis képes a konszolidációra, az lapozza fel a szolgamédiát az egyik végétől a másikig. Tartalmi kérdésekről (Budapest-törvény, Liget projekt, atlétikai stadion, közösségi közlekedés finanszírozása, egységes parkolás, stb.) értelmes eszmefuttatást alig találni, ellenben szenzációs leleplezést igen. Állítólag megint csúnyán lebukott Karácsony Gergely. Miután a Ripost nevű civilizáció zsákutca és propagandafertő kioknyomozta, hogy bár azt állítja, hogy kerékpárral közlekedik és tömegközlekedést használ, valójában szolgálati sofőr furikázza, aki minden reggel ott várja a lakásánál. Tehát piszkos színjátékot játszik az ellenzéki főpolgármester. Csak akkor vált kerékpárra, amikor megérkezik a propagandafotós vagy a baráti stáb. Így volt ez szerdán is, ami után Karácsony aztán látványosan busszal indult a kormányülésre, a Karmelita kolostorba. Itt tartanak a szolgák, Karácsony lakása előtt szobroznak minden reggel, és lelepleznek. Most ennyire futotta.

Viszont jó hír, hogy az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottságában (LIBE), ahol meghallgatást tartottak a média- és a szólásszabadság állásáról, Hidvéghi Balázs, akinek a LIBE alelnöki posztjáráról szóló szavazást már háromszor elhalasztották, jól megvédte a magyar sajtószabadságot. Ezúttal a 444 munkatársától, aki arról beszélt – nagyon konkrét példákkal (!) alátámasztva mondanivalóját -, hogy Magyarországon az utóbbi években rendkívül beszűkült a független sajtó mozgástere, és az újságírókat bizonyos esetekben a szó szoros értelmében is fenyegetik, ráadásul a hatóságok részéről is előfordulnak megfélemlítési kísérletek. A Fidesz egyik legélesebb kommunikációs kése jól megmondta a magáét (felmosta a padlót, ha úgy tetszik):

Lehet valaki politikai aktivista, de akkor ne nevezze magát objektív újságírónak!

Értjük. Az külön pikáns, hogy a pártmédia tapsikol és örömködik, hogy a sajtót köpködi a derék fideszes. Önmagából kifordult, beteg, perverz világ ez (és kivétel nélkül mindenből következik, amiről fent szó volt), de talán nem lesz mindig így. Köszönöm ismét a megtisztelő figyelmet. Minden jót!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább