NEHAZUGGY

Ők vannak felháborodva, ők vannak megsértődve és nekik habzik a szájuk

Jó reggelt kívánunk! Örülünk, hogy újra itt lehetünk, köszönjük a lehetőséget, hogy egy kicsit megrázhattuk magunkat. Úgy tűnik, hogy a kormány és annak vezetője nem erre a húsvétba fulladt hosszú hétvégére időzítette a politikából való visszavonulás nagyszerű pillanatát. Röviden: senki nem mondott le, és nem vonult el szégyenkezve a végekre. Ezért aztán koncentráljunk a mai bűvös számra: 5. Ennyit kell aludni, ameddig kiderül, hogy a választási becslésekből mi válik valóra.

ITT a legújabb: Fidesz 41, Jobbik 21, MSZP-Párbeszéd 19 százalék és – bár igencsak rezeg a léc – elvileg a DK és az LMP is bejut a parlamentbe. Ez a Momentum és az Együtt esetében nem feltétlenül igaz.

Ami az elmúlt három nap történéseit illeti: a zavaros tekintetű nemzetvezető ünnepileg Bayer kebelére borulásától igyekeztem megóvni az idegrendszeremet, nem mondom, hogy maradéktalanul sikerült. Mindazonáltal az ilyen kijelentésekkel, hogy

Úgy nézünk ki, mint egy saját lábon álló, tisztességes, becsületes ország.

A sorosisták mind szavaznak, legyünk ott mi is,

én egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Olyan szomorú, hogy mennyire más filmet nézünk, olyan borzasztóan undorító a legkorruptabb miniszterelnök szájából a tisztesség, becsület szavakat hallani, olyan lesújtó tudomásul venni, hogy Orbán már a legcizelláltabb internetes troll szintjét sem képes megütni, midőn szavazatokért kuncsorog, hogy ehhez képest még mindig kevésbé irritáló, hogy az unokája meglocsolását sem volt képes kihagyni a kampányból.

A saját lábon álló, tisztességes, becsületes ország márpedig nem Magyarország, bármit is hörög a párhuzamos univerzumából ez a magából kivetkőzött emberi roncs. Nem véletlen, hogy a világ valóban tisztességes és becsületes országaiban fényévekkel boldogabbak az emberek, mint a Bibó kollégisták által szétvert eme szegletében a földgolyónak. Ilyen például a világ legboldogabb országa, ahol nem elsősorban azért boldogok az emberek, mert a legmagasabb a jövedelmük, hanem azért, mert a javakat igazságosan osztják el, és mert a legtöbb embernek azonos esélye van a „boldogságra”. Finnországról azért mondható el mindaz, amit Orbán Magyarországról hazudik, mert kiváló az oktatás, mert egészséges a bankrendszer, mert hatékony, stabil és korrupciómentes a kormányzás, mert tiszteletben tartják a politikai, az emberi és a szabadságjogokat, mert független az igazságszolgáltatás és mert a szervezett bűnözés ott a legalacsonyabb.

Ezzel szemben egy olyan országban, ahol a szervezett bűnözés árnyéka a miniszterelnök holdudvaráig és pereputtyáig ér, ott legfeljebb az lehet a kérdés, hogy éppen mely gigantikus disznósággal kerül az ország a világsajtó címlapjaira. Ezekből vagyok kénytelen mutatni párat:

A Fidesz számára a vereség nem opció. A sorozatos botrányok miatt ebben az esetben Orbán több szövetségese, de talán ő maga is hosszú időre börtönbe kerülhet. (Politico)

 A „populista” politikus vezetése alatt az ország „gazdagabb, korruptabb és EU-szkeptikusabb” lett (…) a korrupció és a kliensrendszer miatti elégedetlenség mellett a migrációval kapcsolatos bizonytalanság és félelem is jelen van, így a választások előtti helyzet kormányváltó hangulat nélküli kiábrándultságként írható le. (Süddeutsche Zeitung)

Orbán a foci és az oligarchák királya. Az előnyös megbízásokból Orbán Viktor kormányfő családtagjai és egykori iskolatársai profitálnak. A szerző először Simicska Lajos üzletembert, a Hír TV tulajdonosát említi, aki, mint az írás szerzője fogalmaz, legjobb barátból a legnagyobb ellenség lett. A cikk sorra veszi Andy Vajna filmügyi kormánybiztost; a miniszterelnök vejét, Tiborcz Istvánt; édesapját, Orbán Győzőt; Mészáros Lőrinc felcsúti polgármestert és nagyvállalkozót; valamint a Népszabadság megvásárlásáráról és megszüntetéséről ismertté vált osztrák üzletembert, Heinrich Pecinát és a hozzájuk köthető korrupciós ügyeket. Kiemelik: Orbán Viktor szenvedélye a foci, valójában ekörül forog számára a világ, és ez köti össze őt bizalmasaival és partnereivel. (Kurier)

Orbán a gyűlölet kiáltványával menetel. A bevándorlásellenesség erősítette meg Orbán Viktor pozícióját – és ez tette az európai szélsőjobboldal ikonjává. Ennek viszont egy hisztériához közeli közhangulat az ára. Bár Magyarországon jelenleg mintegy kétezer migráns tartózkodik, a hozzájuk kapcsolódó összeesküvések és terrorista történetek uralják a híreket. Az állami tévécsatornák propagandagépezetként működnek, a legbefolyásosabb újságokat pedig kormányközeli üzletemberek ellenőrzik. Orbán élvezi, hogy Európa fekete báránya, de bírálói szerint az általa nagyra tartott illiberális demokrácia kiépítésével Magyarország az önkényuralom szélére sodródott. (Sunday Times)

Ez a helyzet, Ausztriától Belgiumig, Nagy-Britanniától Németországig, csak a vak nem látja, meg aki nem akarja. Ha ezt a szellemi kútmérgezést, ezt a nagyipari korrupciót büntetlenül meg lehet úszni, és nem a börtönévek várnak erre a bandára, hanem a tovább lubickolás a közösben… nos, az lesz a magyar nemzet saját magáról kiállított igazi erkölcsi bizonyítványa. Mert ez már régen nem róluk szól. Hanem mindazokról, akiknek az erkölcsi gerincferdülésük elhomályosított a látásukat. Képzavar ide, vagy oda, szerintem ez a helyzet.

Térjünk vissza még egy gondolat erejéig a kiindulóponthoz és ahhoz, hogy szinte valamennyi választási elemzés egyetért abban: az érezhető társadalmi elégedetlenség dacára az ellenzéki pártoknak nem sikerül katalizálniuk Orbán ellenében ezt a helyzetet. Erre szerintem a legjobb példa a Belváros, ahol Juhász Péter visszalépése után tegnap Fekete-Győr András is visszalépett. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a közvéleménykutatások adatai szerint V. Naszályi Márta, az MSZP-Párbeszéd jelöltje a legesélyesebb. Mit reagál erre Szél Bernadett? Ő nem szeretné, ha a jelöltjük – aki egyáltalán nem a legesélyesebb ebben a kerületben – visszalépne. Jó, hát akkor ne lépjen vissza. Hollik István triplanulla biztosan lájkolja ezt. Igaz, hogy én nem fogom fel, miért lesz ez jó így, de semmiképpen nem szólok bele az okosok dolgába.

Szintén az elmúlt három nap történéseiből két példa, ami mindennél jobban illusztrálja a gátlástalan, beteg rezsim működését. Hivatalosan megvásárolt jeggyel rendelkező, a felcsúti stadionban a Puskás Akadémia–Videoton NB I-es meccsen fotózó sajtósokat a biztonsági verőemberek kivezetik a stadionból. Nem kussolnak, nem szégyellik magukat, hanem tovább tolják: a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, bizonyos Szöllősi nevű fegyverhordozó – miközben első számú feladata az újságíró kollégák védelme lenne – egyetért a biztonsági emberek példa nélküli cselekedetével. Azt elfelejti hozzátenni és elmagyarázni, hogy a 444 évek óta miért nem kap akkreditációt a Puskás Akadémia meccseire (mert csak!), és arra sem tud válaszolni, hogy hol van az leírva a házirendben, hogy a nézőnek érvényes jegy birtokában tilos fotózni a meccsen. De ő van felháborodva, megsértődve és neki habzik a szája.

A másik, ha már stadionok, meccsek és a politikai úthenger. A 24.hu újságírói szintén szombaton a Tállai András NAV-elnök által vezetett mezőkövesdi klub meccsén jártak, több próbavásárlást is végeztek, de ahogy az RTL Klub kamerája előtt elmondták, blokkot egyszer sem kaptak. Nem az van, hogy utánanézünk, hogyan fordulhatott elő ilyesmi, hanem erőből, bele az arcba: ők vannak megsértődve, felháborodva, nekik habzik a szájuk, ők fognak rágalmazás miatt perelni. Jól van, így is kell.

Azt hiszem, sikerült megadni a hangot a választás előtti utolsó pár naphoz, bár ebben a zajban már az is öröm, ha az ember a saját hangját hallja. Kitartás, emberek, mindjárt túl leszünk rajta. Így vagy úgy. Addig is egy kis muzsika, aztán jövünk vissza.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább