December 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Nőnapi sárm

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nőnap. Amúgy igen, szerintem kéne férfinap is, ha létezik nőnap… de ezt most inkább nem is fejtegetem tovább, amikor az a boldogság érhetett, hogy megtekinthettem a szívmelengető kis videót, amiben országunk fényességes Viktátora leballagott a jobb sorsra érdemes Parlament jobb sorsra érdemes konyhai dolgozóinak produkálni magát. Vitte a nárciszokat is, elmaradhatatlanul. És vigyorgott, egyem a kis szívecskéjét neki, meg tiszteletét küldte a kétmillió nőnek, aki ebben az országban nem csak szül és gyereket nevel, hanem ráadásul még dolgozik is.

Viktorka, mondd szépen, azokkal mi lesz, akik azért nem szülnek, mert hiába dolgoznak, akkor sem tudnak méltó életet biztosítani egy, vagy több gyereknek?

És azokkal mi lesz, akik azért nem szülnek, mert úgy döntöttek, hogy saját maguk szeretnék eldönteni „női princípiumuk” mikéntjét és mikorját?

És azokkal mi lesz, akik szültek és dolgoznak is, de nem a te megbecsülésed hiányzik nekik, hanem a létbiztonság, az élhető közhangulat, a gyerekeiknek pedig a normális oktatás és az európai életszínvonal?

 „Van –e valami panaszuk rám nézve?” – kérdezed, Viktorka, ahogy ott bóklászol a parlamenti étkezdében, mint valami elégedett napközis. Légyszi, légyszi kérdezd ezt meg tőlem is úgy, hogy egy egész ország olvashassa utána a választ kék plakátokon minden buszmegállóban! Lenne egy elég hosszú lista, de most nőnap alkalmából csak párat említek: például azt, ahogy ti önkényesen újradefiniáltátok az egyenjogúság és a család fogalmát (kulcsszó: „genderőrület” á lá Kövér László), ahogy a nőket a közszférában konkrétan kiröhögitek (lásd még: az amerikai nagykövetasszony, avagy „nőügyekkel nem foglalkozom”), ahogy anyagilag végleg ellehetetlenednek a kormányzásotok alatt a hagyományosan „női szakmák” (kövezzenek meg, de akkor is vannak még ilyenek, pl. óvodapedagógus, nővérke, stb, lásd még: közalkalmazotti bértábla). És akkor az Isztambuli Egyezményt nem is említettem… Ehhez azért annyit segítek, hogy nincs köze migráncsokhoz, azért nem is foglalkoztok vele.

De hová is tettem a jómodort? Hiszen meg vannak becsülve itt a hölgyek, látható a kormányfői kézcsókokból, meg persze eleve csókolommal köszönni még a konyhásnéninek is, micsoda úriember, én meg itt tapló módon letegeztem… Mea culpa.

Szóval szerintem a nárciszt, a dolgozó és gyereket nevelő kétmillió honfitársnőm nevében (és gyanítom, sok másik honfitárs és honfitársnő nevében) is kijelenthetem, hogy tegye a… vázába, jó hideg vízbe, és nyelje félre hozzá a borsóleveskét, miniszterelnök úr! A Lázár meg a tulipánját… szintúgy.

Goitein Vera

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.