Július 9,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nemzetileg összetartozni csak nekik van joguk

Emelkedett, nyomdafestéket hősiesen tűrő reggelt kívánok kivétel nélkül mindenkinek! Azért az már majdnem mindennek a perverz legalja lenne (mármint ha a NER-nek lenne legalja, de nincs), hogy már a teniszszövetség élére is egy lefokozott kancelláriaminisztert kell kinevezni, ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön a rezsim. Erőltessük meg magunkat és lássuk be: ideje is volt. Már csak valahogy össze kell vonni a lótenyésztéssel, amihez szintén kiválóan ért a drága Lázár János úr, és akkor nem csak lówellness lesz, hanem lótenisz is. Amúgy valóban nem a legalja ez, hiszen még szóba jöttek olyan nagy nevek is, mint Bánki Erik, a parlament gazdasági bizottságának fideszes elnöke, valamint Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgálatért (édesjóistenem, közszolgálat) felelős államtitkára. Gondolom, aki legalább középiskolás fokon tud teniszezni, az már jó. Mindegy, csak politikus legyen és fideszes. Ahol 3,5 milliárdos adósságot fel lehetett halmozni, márpedig a Magyar Tenisz Szövetségnél fel lehetett, ott mindenképpen és kizárólag egy megbízható állampárti kádert érdemes kinevezni a szemétdombra kakasnak.

Jelentéktelen kis hírecskének tűnik ez az ipari méreteket öltő korrupció és lealjasodás országában, de olyan szempontból nagyon is fontos, hogy szépen megmutatja azt a középszerűségben érdekelt világot, amely feudalisztikus, hierarchikus, nettó politikai kapcsolatokra épül, ahol fideszes politikusok, az ő mindenhez mindenki másnál jobban értő pereputtyuk, a politikai kapcsolatokkal rendelkező dilettánsok hada üldözi el a kiválóságot. Ezért van az például, hogy Bécsben dolgozó magyar orvos végezte az első tüdőátültetést koronavírusos betegen. Mert a magyar orvost Bécsben megbecsülik, de Linzben, Grazban, Heidelbergben is megbecsülik. Magyarországon nem becsülik meg. Magyarországon a Kásler Miklósok keserítik meg az életét, ahogyan a tüdőátültetések magyarországi gyakorlatát kidolgozó Lang Györggyel is történt. Aki közel hatvan tüdőtranszplantációt végzett el itthon, majd rezignáltan belátta: szakmailag annyira vállalhatatlanok a körülmények és ellenségesek a Kásler-féle nagykutyák, hogy inkább elmegy. Úgyhogy Lang György ma Bécsben operál. Számos magyar beteget is, mert őket Magyaroszágon nem tudják megműteni: nincs hozzá elég szakember. A magyar egészségügy így sok százezer eurót fizet olyan külföldi műtétekért, amelyeket korábban itthon végeztek. Mert ahol a (politikai) középszerűség torát üli a szakmai hozzáértés fölött, ahol az egészségügyet huszadrangú kérdésként kezelik, ott a kiválóságnak nincs helye, mert folyamatosan tükröt tart az elvetemülésnek, a semmihez nem értésnek, a rombolásnak, a lepusztuló urambátyám világnak.

Lang György, kiváló magyar orvos Bécsben dolgozik, Kásler Miklós nevű Orbán-cseléd viszont marad. Igaz, hogy állandóan meg kell támasztani, meg kell védeni, propagandaperceket kell alátolni, nehogy eldőljön, mint féldisznó az ólban, de az ilyen alászolgája mentalitású alakokat, akik felfelé nyalnak, szopnak, gombot varrnak, lefelé meg kéjesen taposnak, fennállása óta nagy becsben tartja a rezsim. És Kásler meg is hálálja a törődést. A kormány vállát veregeti, a saját vállát veregeti, elégedett a fényes járványkezeléssel, és nem csak a járványok történelmi távlatairól, de Trianon történelmi távlatairól is van véleménye. Mert a melldöngető magyarkodáshoz az egészségügynél látványosan jobban ért. Az van szerinte, hogy a magyarság hite és különleges viszonya a transzcendentálishoz lehetővé tette, hogy túljusson a nehézségeken. „Sokszor olyan helyzetekből állt fel, amikor erre szinte semmilyen remény nem volt”, ezért hiába tűnt úgy, hogy Trianon életképtelenné tette az országot, a magyarság bizonyította az életképességét, és „egészen brutális szellemi választ adott”. Cinikus, de úgyse tűnik fel az egyenbégetőknek, hogy a tudományt trágyaleves gumicsizmával taposó, baltával szétverő, és a fenti ábra szerint is elüldöző kormány oszlopos tagja éppen a tudomány felfutását emlegeti e tárgykörben. Meg a Nobel-díjakat, meg Bartók, Kodály és Dohnányi zenéjét, a magyar irodalom kibomlását és a kimagasló sportsikereket.

A brutális szellemi válasz tekintetében arról nem esik szó – pedig így Trianon 100. évfordulója előtt egészen sokkoló -, hogy egy friss és fontos kutatás szerint a lakosság mindössze 7 százaléka van tisztában azzal, hogy pontosan mi történt 100 éve, miközben a túlnyomó többség így is azt gondolja, hogy az a magyar, akinek fáj Trianon. Nem tud róla majdnem semmit, de fáj neki. Ez a fantomfájdalom is egy lehangoló tükre az ökölbeszorulásnak, a felszínes nemzetieskedésnek, a félinformációkon vagy teljes információhiányon alapuló nacionalista toporzékolásnak. A Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport beszámolójából idézek:

„A trianoni békeszerződés pontos dátumát, a terület- és lakosságvesztés mértékét, illetve a nem magyar nemzetiségűek arányát a történelmi Magyarország területén csupán a népesség egy százaléka tudta többé-kevésbé helyesen. Ha a területi-, népesség-, és nemzetiségi arányokkal megengedőbbek vagyunk, akkor is a népesség csupán 7 százaléka van tisztában a tényekkel.”

Szerintem ez azért nagyon szomorú, mert közben meg emberek, családok, barátok, szomszédok és ismerősök mennek ölre egymással, olykor nem csak virtuálisan azon, hogy kinek fáj és kinek mennyire fáj Trianon, kinek van  joga egyáltalán bármit is érezni, gondolni Trianonról, és pontosan mit szabad gondolnia. Úgy, hogy gyakorlatilag szinte semmit nem tudnak arról, amivel kapcsolatban az öklüket rázzák Kövér László dallamára. 7% van tisztában a tényekkel, de 54%-nak meggyőződése, hogy Trianon a korabeli baloldali politikusok miatt alakult úgy, ahogy. Közben a megkérdezettek egyharmada hiszi és vallja, hogy a trianoni békeszerződés csak száz évig érvényes, és június negyedike után hatályát veszti. Azt hiszem, ez egy elég pontos magyarázat (Gyurcsányon innen és túl) arra, hogy miért van akkora sikere az anyaföldig lebutított, vérgőzös, populista, vadmagyarkodó politikának. Amellyel a Fidesz (és a KDNP, külön Semjén Zsolt) ezt a traumát is még a maga idején kisajátította. Persze, elsősorban Gyurcsány a hivatkozási alap, de ő lényegében mindenre hivatkozási alap. Még Mészáros Lőrinc zsírosodására is. Fontosabb az, hogy megint eljutottunk a nyilvánvalóig: a tudatlanság akkora erő, hogy az már maga a hatalom. Ebben rejlik a Fidesz hatalma, ennek a sötét tudatlanságnak a meglovagolásában. Amit nyakon lehet önteni a ragacsos uszítással, és az idők végezetéig ebből jól meg lehet élni.

Nyugodtan meg lehet nézni, el lehet olvasni – bár elsősorban a keményebb idegzetűeknek javallott – Kövér László friss trianoni hőzöngését-őrjöngését a pártújságban. Régebb legfeljebb Bayer írásaival és párttévés performanszaival kapcsolatban éreztem ilyen torok- és gyomorszorító hányingert, egy ideje ehhez bőven elég egy Kövér is, még az ábrázatát se kell látnom közben. Úgyhogy itt van a nagyfene nemzeti összetartozás, ami jelen állás szerint úgy néz ki, hogy a fideszes parlament holnapi megemlékező ülésén az ellenzéki pártoknak joguk lesz csendben maradni. Trianon meggyászolása kizárólag a Fidesz kiváltsága. Nem elég, hogy az elvtársak azért nem voltak hajlandóak tárgyalni se Karácsony Gergely Trianon-javaslatáról, mert 2010-ben az akkor még nem is létező Párbeszéd nem támogatta a kettős állampolgárságot (utólag ezt is megmagyarázták: nem is volt napirenden ilyen javaslat), a trianoni centenáriumról megemlékező határozatot sem az összes párt jegyzi, hanem kizárólag kormánypártok. Tehát kimondhatjuk, hogy nemzetileg összetartozni csak nekik van joguk. Nekik, fideszkádéenpéseknek, a többiek nem is magyarok (ezt Kövér már amúgy is eldöntötte saját hatáskörben), tehát a szájukra se vegyék Trianont. Ennek soha nem lesz vége. Ámen.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.