KLASSZIKUSOK

Német háborús káté

Kik fenn vannak, mondják:
Az evésről beszélni alantas.
Ez azért van, mert
Ők már ettek.

Az alantas sorsúak e földről úgy
Mennek el, hogy a jó
Húsból falatot se ettek.

Hogy gondolkodjanak arról, honnan
Is jöttek s hova jutnak,
A szép estéken nagyon is
Kimerültek.

A hegyeket s a nagy tengereket
Sohase látták, mikor már
Lejárt az idejük.

Ha az alantas sorsúak
Nem gondolnak alantas
Sorsukra, nem jutnak fel.

Felfalták már az éhezők kenyerét.
Nem látni húst már. Hasztalan
Ömlött a nép verítéke.
A babérligeteket
Kivágták.

A fegyvergyárak kürtőiből egyre száll
A füst.

A mázoló eljövő nagy időkről beszél.
Még nőnek az erdők.
Még termők a földek.
Még állnak a városok.
Még lélegzenek az emberek.

A napot még nem jelölték meg a naptárban.
Minden hónap, minden nap
Szabad még. Egyik napot majd
Kereszttel megjelölik.

Kenyérért kiált a munkás.
Piacokért kiált a kereskedő.
Éhezett a munkanélküli. Most
Éhezik a dolgozó.
Az ölbe tett kezek ismét mozognak:
Gránátot hajítanak

Kik elveszik a húst az asztalokról,
Megelégedést prédikálnak.
Kit elhalmoznak minden jóval,
Lemondást követel.
Kik jóllakásig zabáltak, az eljövendő
Nagy időkről beszélnek az éhezőknek.
Kik romlásba viszik az országot.
Mondják: a kormányzás nehéz
Az egyszerű embernek.

A nagyurak mondják: béke s háború
Egészen más valami.
De békéjük s háborújuk
Olyan, mint szél és vihar.
Háború nő békéjükből,
Mint fiú az anyából.
Szörnyű
Vonásait viseli.

Háborújuk
Megöli, mit
Békéjük még meghagyott.

Míg a mázoló a hangszóróban a békéről beszél,
Az útmunkások az autóutakra néznek:
Térdig ér
A beton, hogy elbírja a nehéz
Tankokat.

A mázoló a békéről beszél.
Fájó hátukat felegyenesítik
S kezüket az ágyúcsöveken tartva
Hallgatják őt az öntők.

A bombázó gép pilótája lefékezi
A motort
S figyel: a mázoló békéről beszél.

A favágók figyelnek a csöndes erdőben,
A parasztok otthagyják az ekét s kezüket fülükhöz tartják,
Az asszonyok, kik a földekre hordják az ételt, megállnak:
A felszántott földön hangszórós kocsi áll. Onnan hallani
A mázolót, amint békét követel.

Ha a nagyurak békéről beszélnek,
Tudja az egyszerű nép,
Hogy háború lesz.

Ha a nagyurak átkozzák a háborút,
Kitöltötték már a behívókat.

A nagyurak
Tanácskozásra gyűltek egy szobában.
Egyszerű ember,
Hagyj fel minden reménnyel.

A kormányok
Megnemtámadási szerződést kötnek.
Kisember
Írd meg végrendeleted.

Te ember, az elnyűtt kabátban:
A textilgyárakban
Neked szövik a posztóruhát,
Melyet nem te tépsz össze.

Te meg, ki órákig loholsz munkába
Elrongyolt cipődben: annak a
Kocsinak, mely teneked készül,
Vasból lesz az oldala.
Hogy egy bögre tejet adhass, te öntő,
Gyermekeidnek, nagy palackot öntesz,
De nem tejnek valót. Ki
Iszik majd belőle?

A falon kréta-felirat:
Háborút akarnak.
Aki odaírta,
Már elesett.

A nagyurak mondják:
Utunk dicsőség.
A kisember mondja:
Utunk a sír.

A háború, mely jön,
Nem az első. Előtte
Is voltak már háborúk.
Mikor a legutóbbi véget ért,
Volt győztes és legyőzött.
A legyőzöttnél éhezett
Az egyszerű nép. A győztesnél is
Éhezett az egyszerű nép.

A nagyurak mondják, a hadseregben
Népközösség van.
Igaz-e – megtudhatjátok
A konyhán.
A szívekben legyen
Egyforma bátorság. De
A tálakban
Kétféle az étel.

Mikor menetelni kell, sokan nem tudják,
Hogy ellenségük ott menetel az élen.
A hang, mely vezényel nekik,
Ellenségük hangja. Ki ott
Az ellenségről beszél,
Maga az ellenség.

Tábornok, a tankod erős kocsi.
Erdőt letarol, szétzúz száz embert is.
De van egy hibája:
Vezető kell hozzá.

Tábornok, a bombázód erős.
Viharnál is gyorsabb, s többet elbír, mint az elefánt.
De van egy hibája:
Szerelő kell hozzá.

Tábornok, nagyon hasznos az ember.
Repülni és gyilkolni tud.
De van egy hibája:
Gondolkodik.

Ha kezdődik a háború,
Testvéreitek tán úgy megváltoznak,
Hogy fel sem ismerhető már az arcuk.
De ti maradjatok ugyanazok.

Nem úgy mennek majd a háborúba,
Mint mészárlásba, hanem
Mint valami komoly munkába.
Elfelejtenek majd mindent.
De ti ne feledjetek semmit.

Torkotokba pálinkát öntenek,
Mint a többinek.
De ti maradjatok józanok.

A mázoló azt mondja majd, országokat hódítottatok.
De ti majd abba a konyhába ültök,
Hol csak répát főznek.

A mázoló azt mondja majd,
Hogy egyetlen lépést se hátrál, ti meg
A papírkabátot vizsgálgatjátok ujjaitok közt.
S ha meg is szólalna a győzelmi harang,
Ti majd kihordjátok a veszteséglistát.

Ha majd háborúját megkezdi a dobos,
Ti folytassátok a saját háborútok.
Ellenséggel áll majd szemben, de ha
Visszanéz, maga mögött
Is ellenséget lásson:
Ha majd megkezdi háborúját,
Amerre néz, csak ellenséget lásson.

Mind, kiket az ő
SS-legényei menetelni hajtanak,
Őellene meneteljenek.

A csizmák rosszak lesznek, ámde
Ha a legjobb bőrből készülnek is,
Az ő ellensége meneteljen benne.
Ételporciótok szűkös lesz, de ha dús is lenne,
Ne egyétek jóízűen

Az SS-nek ne legyen percnyi nyugta se:
Minden puskát meg kelljen vizsgálniuk,
Meg van-e töltve.
S minden vizsgálót Is meg kelljen vizsgálni, vizsgál-e hűen.

Mindent, mi hozzátartozik, tönkre kell tenni,
Mi meg őtőle jön, ellene kell fordítani.

Az lesz a bátor, ki őellene küzd.
Okos csak az, ki meghiúsítja terveit.
Csak ki őt győzi le, menti meg Németországot.

Bertolt Brecht

Hajnal Gábor fordítása

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább