NEHAZUGGY

Nem lesz ez így jó

Napsugaras szép reggelt! Tényleg lezárhatta a kormány a határokat, mert mintha Szijjártó Péter itt ragadt volna. Rohangál egyik településtől a másikig és osztja az állami támogatásokat pékségeknek, étolajgyártóknak. Holott szerintem semmi szükség nincs az ő személyes megjelenésére, már ha nem vesszük alapul, hogy a Fidesz megkezdte a választási kampányt, természetesen szokása szerint közpénzből.

Szijjártó Péter a járvány kiújulása miatt elkerülhetetlennek nevezte a korlátozásokat. Az elmúlt hetekben bizonyossá vált, hogy a járvány második hulláma elérte az országot, de a termelés nem eshet vissza ismét – hangsúlyozta.

A miniszter megerősítette, hogy a kormány továbbra sem a munkanélküliség következményeit, hanem az elkerülését akarja finanszírozni. (MTI)

Ezt Kiskunfélegyházán mondta a berendelés- és toporzékolásügyi miniszter. Értelmezzük – ha tudjuk – ezt a nagyszerű, az ország egésze szempontjából igen fontos kijelentést! Ha jól fordítom magyarra Szijjártó mondandóját, akkor az Orbán-kormány bejelentette: azok, akik elveszítették a megélhetésüket, ne számítsanak segítségre, mert egy megveszekedett petákot sem fognak kapni. Eddig sem, de ezután sem. Bátran dögöljenek éhen, ha olyan hülyék, hogy nem találnak munkát a járvány közepén, amikor sorra dőlnek be a vállalkozások. Mert hát normális ésszel persze nem finanszírozni kellene és nem a munkanélküliség következményeit (ez így nagyjából azt jelenti, naplopókat nem fizetünk), mert nem arról van szó, hogy lustaságból nem dolgoznak emberek, hanem arról, hogy nem találnak munkát. Ahogy az autógyártás belassul – ez már tapasztalható egy ideje -, a helyzet sokkal rosszabb lesz. Szóval nem finanszírozni kell a munkanélküliség következményeit, hanem segíteni azokat az embereket, akik a válság következtében jövedelem nélkül maradtak. Ennek elkerülése nem lehetséges, nincs akkora pékség, sem olajütő, amelyik képes lenne munkát adni azoknak, akik munka nélkül maradtak. A kormánynak nem az a dolga, hogy még bele is rúgjon az amúgy is bajban lévőkbe, hanem az, hogy a mindannyiunk befizetett adóiból, járulékaiból és egyéb jogcímen elvont pénzeiből kisegítse a legnehezebb időkben a bajban lévőket. Ha nem teszi, annak több súlyos következménye is lesz.

Aki ilyen helyzetbe kerül, először még reménykedik. Küldi a jelentkezéseket, várja, hogy hívják interjúra. Közben feléli a tartalékait. A következő fázisban segítséget kér a környezetétől (tehát eladósodik), közben elkezd mentálisan leépülni. A reménytelenség, a kilátástalanság olyan egészségrombolást képes véghezvinni, amihez képest a vírus a fasorban sincs. Tehát fizikai tünetei is lesznek. Magas vérnyomás, szívproblémák. A nem megfelelő minőségű táplálkozás hozza magával a többit: elhízás, emésztési problémák, cukorbetegség. Mindehhez nem kell sok, elég néhány hónap. Mire a munkaerőpiac elkezd működni, és már kellene a tudása, munkaereje, olyan állapotba kerül, hogy nem lesz vonzó a munkáltató számára, inkább keres helyette egészségesebbet, fiatalabbat. Aztán már arra sem marad pénz, hogy interjúra menjen, internet már nincs, a telefont nem tudja fizetni. Nagyjából itt a vége a történetnek.

Közben hiányzik a gazdaságból a vásárlóereje. Akinek nincs pénze, az nem vásárolgat, nem megy fodrászhoz, étterembe, színházba, nem vesz buszjegyet, nem tankol, nem fizet elő tévére, telefonra, internetre. Ez mind kiesés a bevételi oldalon, ahogy a jövedelméből fizetett adók és járulékok is hiányoznak. Elvész a szakértelme, a tapasztalata. Elvész az ember. Örökre. Mindezt azért, mert a kormánynak fontosabb volt kitömni a holdudvart, mint tenni a dolgát. Ez a kormány nem egyszerűen aljas és szar, hanem kártékony is. Nem egyszerűen lop, hanem pusztít is. Nemhogy nem nemzeti, hanem magyarellenes. Ezen nem változtat az a néhány milliárd forint, amit hangosan üvöltve szétosztanak néhány vállalkozás között. Ez az, amit most Szijjártó csinál. És pontosan ezt jelenti, ilyen következményekkel jár az a mondat:

a kormány továbbra sem a munkanélküliség következményeit, hanem az elkerülését akarja finanszírozni.

Azok a kormányhű NER-huszárok, akik hozzáférnek a húsosfazékhoz, azt fogják tapasztalni, hogy egyre szűkebb a nekik jutó adag. Azok pedig, akik eddig is éppen olyan szarul éltek, mint a nem-fideszesek, még szarabbul fognak élni. A nyugdíjasok most még viszonylag biztonságban vannak. Addig, ameddig elég bevétel folyik be a nyugdíjkasszába. Aztán baj lesz. El sem tudom képzelni, hogy mit gondolnak, Mészáros Lőrinc (és itt még bárki hozzá tud tenni néhány nevet) mennyi nyugdíjjárulékot fizet? Az hány nyugdíjas ellátását fedezi? Többet, mint amit az a sok százezer ember fizetne be, akik most és a közeljövőben bámulják otthon a falat, és fogalmuk sincs róla, mi lesz velük? Elárulom: nem. Rengeteg embert veszítünk. Akinek szerencséje van és teheti, elhúz külföldre – ha nem ő, akkor a gyerekei -, és vissza sem néz. Aki itt marad és tönkremegy, az kap néhány tízezer forint ellátást (ha kap egyáltalán), de az ő életének vége. Elveszett a maga számára, és elveszett az ország számára. Hamarosan nagyon, de nagyon fognak hiányozni ezek a cserben hagyott emberek.

Nem lesz ez így jó. Nagyon nem. Jó ébredezést!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább