Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem is tudtam, pedig nem is érdekelt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

És igen! Nyomorult az idő, egy hete nem kelt fel a Nap, szottyosság van, itt ez a rohadék járvány is, szóval szar minden. Vagy ha minden nem is, azért eléggé sok dolog ahhoz, hogy az embernek ne érjen fülig a szája a fene nagy boldogságtól. Ez egészen mostanáig volt igaz, mert szembe jött velem ez:

A felső, pirossal kiemelt cím az érdekes. A kormányzati hirdetést csak azért hagytam ott, mert azt a mi adónkból fizeti a kormány az Origónak, tehát köztulajdon. Ha már pénzünkbe kerül, legalább nézegessük. Annyira szép amúgy is.

Na tehát. Írjam meg, hogyan éltem meg itthon a magyar válogatott fantasztikus sikerét. Semmi akadálya, ezer örömmel megírom. Először is felkeltem hajnali ötkor, mert időre készen kell lenni a jóreggelt-puszinak. Megírtam, aztán dolgoztam este hétig. Boltba szerencsére nem kellett mennem, mert időm sem lett volna, aztán meg bolt nem lett volna nyitva. Örvendeztem egy kicsit, amikor megláttam, hogy a kormány korlátozó intézkedései azon nyomban átütő sikert mutatnak, az áldozatok száma egyik napról a másikra megzuhant. Megtudtam azt is, hogy nem ám a vírusba halnak bele a népek, hanem elve van nekik valami alapbetegségük, egyébként is tervben volt, hogy jobblétre szenderülnek, de a magyar statisztika (vagy micsoda) olyan, hogy aki igazoltan fertőzött és még meg is hal, azt a vírus számlájára írjuk. Nem így van ám ez mindenhol, de nálunk igen, mert ennyire jófejek vagyunk. Ezért tűnik magasnak a magyar áldozatok száma, pedig dehogy.

Ebből én egyből leszűrtem, hogy A) a vírusba eleve nem is lehet belehalni, B) pontosabban bele lehet, de csak más országban, C) hogy ne lógjunk ki a sorból, mi oda könyvelünk mindenkit, akit csak lehet.

Aztán annak is nagyon megörültem, hogy Országos néni odaszólt a kórházaknak: azokhoz a haldoklókhoz, akik covid-fertőzöttek is, be kell engedni a legközelebbi hozzátartozót, hogy el tudjon búcsúzni. Ezt mondjuk nem ártott volna már tavasszal, az első intézkedések között rendezni, mert igen sok ember nem tudott elbúcsúzni a szeretteitől akkor sem, ha történetesen nem voltak fertőzöttek, de a kórházak lezárása miatt nem engedtek be senkit.

Megnéztem Orbán és Szijjártó viháncolását a Facebookon, mert nem vagyok normális. Leírva láttam, aztán meg a fülemmel is hallottam, amit eddig is tudott mindenki, hogy a közpénztévé a Fidesz szócsöve, köze nincs a közszolgálathoz, pártszolga, kurvasok közpénzből az. Tehát megtudtam, amit eddig is tudtam: a kormány lop, csal, hazudik, aki erről mást gondol, az valami más filmet néz. De szerencsére mindig van elég gerincroggyant puhatestű, akinek elég magyarázat az, hogy neki fizetnie kell a számláit és cipőt venni a gyereknek, tehát szolgál akár a saját elvei (vagy micsodája van az ilyennek) ellenére is. Bele sem gondol, hogy az ő számláinak ellenértékét egy ország fizeti, emberéletekben, tönkretett sorsokban mérhető. Igaz, a haláltáborok őrei is úgy voltak vele, az is csak egy meló, valakinek meg kell csinálnia, a fizetés meg kell, mert nő a gyerek. Ennek a másik verziója: parancsra tettem. Aha, meg nem is tudott róla, mi a fasz történik a valóságban.

Elkalandoztam. Szóval én úgy életem meg a világraszóló győzelmet, hogy reggel olvastam róla, és reggel sem érdekelt semennyire. Pont ennyire nem érdekelt volna, ha már tegnap tudok róla. Azt látom, hogy most éppen kormányprogram lett az örülés, de ez sajnos nem fog a választásokig, de még a jövő hétig sem kitartani. Itt szakad a fejünkre néhány dolog, ezzel kell foglalkozni. Mégpedig sebesen.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.