NEHAZUGGY

Nem, egyáltalán nem kötelesség együttműködni a hatalommal

Jó reggelt kívánok a sötétségből, ahol már nem csak a ma és a holnap teljesen bizonytalan, de mint kiderült, a tegnapelőtt sem úgy volt, ahogy tudtuk. Ez akkor vált világossá, amikor Schmidt Mária önkéntes politikai prostituált és elsőszámú koronázatlan NER-ideológus a minap befáradt a Hír TV-be és szíveskedett megosztani a lelkes közönséggel néhány tudományos-fantasztikus, de leginkább fantasztikus gondolatot abból a sokból, ami a fejében foglalja a helyet:

Például az, hogy ki nyerte meg az első világháborút, és ki nyerte meg a második világháborút egyáltalán nem biztos, hogy úgy van, ahogy azt mi tanultuk, ahogy azt a győztesek velünk elhitetni igyekeznek.

Az, hogy egészen pontosan akkor hogy volt, és pontosan miért is győztünk mi, ha veszítettünk, ezúttal nem/sem derült ki (Horthy Miklóst azért sikerült körbenyaldosnia), ám várjunk türelemmel: amikor az első történelem tankönyvek megjelennek a nagyságos történelemhamisító asszony gondozásában, mindenre fény derül. Sőt, talán nem is kell addig várni. Ha arra gondolunk, hogy nemrégiben arról delirált a szerinte kívánatos történelemoktatás kapcsán, hogy a cél öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése, amennyiben a diákokat jogos önbizalommal kell felvérteznünk, és azzal a tudattal, hogy nem kell senkivel szemben kisebbségi érzést táplálniuk, mindenkivel szemmagasságból beszélhetnek, akkor szerintem tökéletesen rímelnek egymásra ezek a gondolatok. Más szavakkal: addig szükséges hajlítgatni a történelmet, ameddig kiderül, hogy már Mohácsnál is győztünk, a két világháborúban meg pláne. Egyébiránt – bár én nem vagyok Schmidt Mári szakértője – úgy vélem, ezt a bizonyítottan történelmet hamisító, azért bocsánatot soha nem kérő, felfuvalkodott, arrogáns nőszemélyt érdemes a helyén kezelni. Például így:

Ezzel együtt sem a legjobb jó hír, hogy Schmidt Máriát már így is szárnyára kapta a világhír: a CNN címlapjára került, hogy Magyarország torzítja a múltat. Igen, a Sorsok Házáról van szó, amelyről azt írják: milliárdokba került, három éve készen van, mégsem nyitott még meg , de nem is ez aggasztja igazán a történészeket. Hanem az, hogy ugyan a múzeum a holokauszt áldozatainak és az embermentőknek állítana emléket, ám többen, köztük a Mazsihisz is aggódott amiatt, hogy Schmidt Mária irányításával a magyar hatóságok felelősségét mentegető kiállítás jön létre, a tanácsadó testületből pedig kiváltak nemzetközi tekintélyű szervezetek. A kiállítás tervét mostanáig nem mutatták be. Ha a nagyságos asszony eddigi dicsőséges pályafutására és brilliáns elméjére gondolok, akkor engem is kiráz a hideg.

Nem úgy Köves Slomót, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbiját, aki a lap megkeresésére arról beszélt, korai ítélkezni, mert a kiállításnak még csak a tervein dolgoznak. Hát persze, hogy korai, majd ráérünk leszakadt pofával tudomásul venni, hogy ez van. Mármint az, amit az ideológusasszony főzött nekünk az ő boszorkánykonyhájában, hogy mi vagy győztünk, vagy ott sem voltunk, de legalábbis a náci elnyomás passzív áldozatai voltunk és semmi közünk a holokauszthoz.

Másrészt nem ez az én legnagyobb bajom Kövessel, hanem ez:

Orbán Viktor kormányával egy egyházi szervezet számára kötelesség együttműködni.

Hát nem, és a körítés és a rizsa, amivel körbepakolta a mondanivalóját, csak további súlyosbító körülmény. Nem, egyáltalán nem kötelesség együttműködni a mindenkori hatalommal. Különösen egy olyan országban, zsidő vezetőként gyalázatos ezt tenni, ahol a kormány által meghirdetett, antiszemitizmus elleni zéró tolerancia ellenére európai csúcson dühöng az antiszemitizmus. Nem, az egyháznak a híveivel kötelessége együttműködni, és tiltakoznia lenne kötelező az ordas eszméket, idegengyűlöletet, intoleranciát, agresszivitást hirdető kormánnyal szemben. A rabbi úr ezt nyilván nem érheti, hiszen mit számítanak az erkölcsök, amikor dől a pénz. Nem igaz?

És akkor beszéljünk Szávay Istán jobbikos képviselő ordenáré megnyilvánulásáról (azzal dicsekedett párttársainak, hogy leütött egy zsidó nőt egy szórakozóhelyen, mert az beszólt neki) amin úgy csüng szemet forgatva a szélsőjobbos kormány szélsőjobbos propagandamédiája – Köves Slomóval az élen -, mint gyümölcs a fán. Nem fogok köntörfalazni, és nem is szükséges, hiszen a Jobbikkal kapcsolatos mindenkori meggyőződésemet igazolta vissza az, ami történt. Egyfelől igen, szóra érdemesnek tartom, hogy lemondott a Jobbik frakcióvezető-helyettesi tisztségéről és az Országgyűlés jegyzői pozíciójáról Szávay István, akkor is, ha a közéletben ezek után nem lehetne keresnivalója. Akkor lehetne arról beszélni, hogy Szávay valóban vállalja otromba szavai következményeit, ha eltűnik a süllyesztőben. Ez így semmi. Másfelől viszont az a borzasztó, hogy ez a szimbolikus lemondás még így is, önmagában is több, mint amit a Fidesz-KDNP bármelyik tesztoszterontól bűzlő, a nőket lenéző, a parlamentben őket teli pofával sértegető, egyébként vak komondorokat és Soros-disznók szenes hulláját simogató, szellemi ökölbe szorulással küzdő tagja valaha is tett azért, hogy ez ne lehessen egy következmények nélküli ország. De, az. Ahol a miniszterek elnöke büszkén meséli, hogy neki viszket a tenyere, és a rajongóinak is viszket a tenyere, és rendjén van, ha a viszkető tenyerű véleményüket hangosan és érthetően kifejezik, ott bármi lehetséges.

Ott a parlamenti ülés levezető elnöke, aki korábban egy éjszakába nyúló vitán, annak a vitának önkényesen és valószínűleg házszabályellenesen véget vetve hallgattatta el az ellenzéket, arr az újságírói kérdésre – miszerint miért rekesztette be előző éjszaka a parlamentben az úgynevezett rabszolgatörvény vitáját – gyomrot forgató arroganciával azt válaszolja, hogy nem kérdezheti meg. Őket nem csupán nem lehet, de kifejezetten tilos kérdezni. Ők arra válaszolnak, amire akarnak, ha akarnak, különben lehet tenni nekik egy szívességet. Őszintén nem értem. A harmadik kétharmad birtokában ilyen gyáván futva menekülni… végtelenül szánalmas.

És most persze előkaparhatnám Lezsák Sándor esetében a propagandamocsár által előszeretettel használt, elegáns érvet, hogy az időskori elhülyülés már csak ilyen, de nem fogom ezt tenni. Sőt, Schöpflin György fideszes EP-képviselő esetében sem tartom megengedhetőnek, hogy az életkorával sértegessem. Nem az életkora tehet arról, hogy hülyeségeket beszél. Azt bírta kipréselni magából, hogy a kormánynak nem kell törődnie az EP döntésével a Gruevszki-ügyben, hát hiszen az csak egy határozat, senkit nem kötelez semmire, ő viszont utasításra szavazott nemmel arra a határozatra, amely tartalmazza sok más mellett azt is, hogy a magyar kormánynak lépnie kell a Gruevszki-ügyben – újra kell értékelnie a számára nyújtott menedékjogot, el kell indítania a kiadását Szkopjének. Szeretném felhívni a hazug propagandisták figyelmét arra, hogy ezt a határozatot nem csak a liberálisok, zöldek és egyéb baloldali ellenségek szavazták meg, hanem Orbán és Schöpflin elvtársai is az Európai Néppártban.

Nos, attól, hogy a Kovács nevű nemzetközi kommunikátor kettős mércézik a nagy többséggel elfogadott dokumentum kapcsán, és azt hazudja, hogy az Európai Parlamentnek semmi keresnivalója a Gruevszki-ügyben; attól, hogy Schöpflin gyakorlatilag azt mondja a szájával, hogy ő tök feleslegesen szívja a levegőt és veszi fel a fizetését egy olyan helyről, aminek a döntéseit nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni, Magyarország tényleg az Európai Unió fekete lyukává vált azzal, hogy elítélt bűnözőket menteget. Meglesz ennek a böjtje sokkal hamarabb, mint hogy Kásler doktor rendbe tenné a magyar egészségügyet.

Amire nem jutott idő, az később lesz. Szép napot mindeninek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább