NEHAZUGGY

Nem demagógia, nem balliberális rögeszme

Jó reggelt kívánok, drága emberek! Végre nem hétfő van, hanem szombat, hogy kurva hideg lesz, vagy nem, azt nem tudom megmondani, mert az illetékesek enyhén ellentmondásosan nyilatkoztak erről a kérdésről, de ez legyen a legnagyobb bajunk. Úgy látszik az Magyar Államkincstárból szemlélve, hogy a pofátlan nyugdíjasnak azért  mégis csak van pénze, ha a késlekedő nyugdíja miatt nyüszítve telefonálgat. Mert ez ilyen toleráns, empatikus, vicces hely. Nyolc év alatt hiába költöttek el legalább 70 milliárd forintot rettegtetésre, önfényezésere, sikerpropagandára, amikor nem jön a nyugdíj, akkor bebaszott. Nem írom le újra, amit a kolléga tegnap már kifejtett, csak emlékeztetnék arra, hogy Matolcsy Rómeó cége, a Magyar Nemzeti Bank tavaly augusztusi sikerstatisztikája szerint

már 4 millió 200 ezer forint megtakarítása van átlagosan egy magyarnak.

Ez úgy jön ki, hogy egyeseknek a nyugdíj folyósításának bármilyen minimális késése is hatalmas fennakadást okoz (mondjuk nem tudja kiváltani az életmentő gyógyszereit, vagy befűteni, esetleg élelmet vásárolni hétvégére), Lölö és Tiborcz milliárdjaihoz viszont a puritán miniszterek elnökének semmi köze, hogy az Isten áldja meg minden lépését. Úgyhogy ilyenkor az van, hogy hálát kell adni, amiért nem jönnek a migránsok, és megállapítani, hogy Soros György már a magyar nyugdíjasokat is szívatja, nem csak a demokratikusan felkent kormányt. Nem kell ahhoz jogászdoktornak lenni, hogy egyre nyilvánvaló legyen: a bálvány iránti feltétel nélküli szerelem, a határra felhúzott intelligens csirkehálóba vetett bizodalom, a romlott, mérgező sikerpropaganda fölötti elégedett bólogatás pillanatok alatt semmivé lenne, ha az a fránya nyugdíj nem két napot, hanem mondjuk két hetet késne. Talán még annyi sem kellene.

Miközben az államkincstár random ügyintézője a nyugdíjasokkal gorombáskodott tegnap, a XV. kerület nem fideszes polgármestere, Németh Angéla étkezési utalványok kiosztásáról döntött a nyugdíjak késése miatti nehézségek áthidalására. Lehet populistázni, természetesen, sőt kell is, meg ki kell adni egy rahedli közleményt arról, hogy azok támaggyák és báncsák megint az éjt nappallá téve a magyar emberekért dolgozó kormányt, akik mások mellett a nyugdíjasokat is kizsigerelték, lehet bagatellizálni a kérdést, csak hát a helyzet attól még drámai. Akkor is, ha egy 6000 forintos étkezési utalvány semmit nem old meg, pláne hogy az ország nem egyetlen kerületből áll. Előbb-utóbb úgy is ki fog derülni, hogy a bulvárterrormédiájával agyat mosó és valóságot hajlító, egyik kommunikációs hadviselésből a másikba eső kormány ügyködésének árnyékos oldala nagyon is létezik, nem demagógia és nem balliberális rögeszme. Nagyon kevesek gusztustalan meggazdagodásáért hatalmas árat fizetett az ország. Ahhoz, hogy a fogalmatlan disznószerelő felhasználásával Orbán a leggazdagabb magyar lehet pillanatnyilag, abba sokaknak bele kell(ett) rokkanniuk.

Nem tartozik ezek közé a nyomorultak közé például Hidvéghi Balázs sem, a Fidesz nevű párt egyik csúcskommunikátora, aki 2018-ban sajnálatos módon nem lett parlamenti képviselő, de a párt nem hagyta az út szélén. Az egybites propaganda rivaldafénybe tolt, egyik elsőszámú visszaöklendezője, az állampárt kommunikációs igazgatója néven futó alakról két állami cég gondoskodik azért, hogy hónap végén ne kelljen sakkoznia a sárga csekkekkel. Igazgatósági tag a Nemzeti Útdíjfizetési Zrt-nél havi 400 ezerért és felügyelőbizottsági tag az MMBF Földgáztároló Zrt-nél, ahonnan havi 200 ezret kap. Répássy Róbert egykori igazságügyi államtitkárnak sem megy rosszul a közpénzből megélés, hiába kopott ki a parlamentből és a kormányból. Nem elég, hogy az ügyvédi irodáját a miniszterelnökség foglalkoztatja, a nyár óta pedig havi 170 ezerért a Szerencsejáték Zrt. igazgatósági tagjává avanzsált, most az is kiderült, hogy a MÁV felügyelőbizottságában is megnyert egy széket, ahonnan minden hónapban 210 ezer forintot kapirgál össze. A sors iróniája, hogy a pártkáderek közpénzes pozícióba helyezésének gyakorlatát nem a Fidesz találta ki, ellenzékből köpködte is éjt nappallá téve, ám a kormányra kerülés mindent is megváltoztatott. Ugyanazt csinálják, amiért elődeiket mocskolták. Szép.

Remélem, a nyugdíjukra várakozó fideszes polgártársak annak is szívből örülnek, hogy Semjén Zsolt 50 milliárdos vadászati világkiállítására nem csupán van kidobni való pénz az állami kasszában, de hivatalosan nem is lesz majd világkiállítás az esemény. Akármekkora puccparádét is akarnak kerekíteni a KDNP megszállott keresztény fővadászának rögeszméje köré, a világkiállítások nemzetközi irodája nem vette fel a rendezvényt a világkiállítások hivatalos sorába. De nyugika! Van itt pénz lovéra, úgyhogy csak a kommunikációra egymilliárd forintot, marketingköltségekkel együtt pedig 2,2 milliárd forintot terveznek költeni. Másrészt meg bekaphatják az internacionalista-sorosista-globalista idióták, magyarul úgy is annak nevezik majd az eseményt, aminek akarják, a kormány azt mondta, hogy világkiállítás, akkor az lesz, és pont.

Mindeközben a drága miniszterelnök urat folyamatosan a szárnyán tartja a világhír, olyannyira, hogy tegnap Koppenhágában a magyar-argentín kézilabda meccsen is feltűnt az O1G feliratú magyar zászló, ami sajnálatos módon a közpénzmédia közvetítésébe is becsusszant. Úgy látom, nem elég éberek az elvtársak. Azt vágom – a két nappal ezelőtti két órás miniszterelnöki öntömjénezés után különösképpen -, hogy Orbán szerint változatlanul minden rendben van. Ennek ellenére szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a helyében elsüllyednék szégyenemben, de legalábbis egy sötét sarokba elvonulva egy pillanatra elgondolkodnék azon (és most hagyjuk az ügyeletes talpnyalók szemforogatását, hogy micsoda színvonal ez, micsoda mélységek, micsoda vállalhatatlan stílus), hogy azt a zászlót nem Soros, nem a migránsok, nem Sargentini, és nem is a rosszindulatú balliberális ellenségmédia gyártotta. Ez magyar emberek véleménye az ország miniszterelnökéről, és ez nem a sikerek elismerése, hanem a kudarcé. Úgyhogy nagyjából semmi nem indokolja a nagyarcú, cinikus, arrogáns fellépést, sőt. Most kellene szerénynek lenni, mint az ibolya. Bármennyire késő is. Mert szerintem mindenhez is késő már.

Ehhez képest minden ugyanúgy van, egy rohadt kérdésre nincs egyenes válasz, csak az elkenés. A kérdés az volt: mivel a 2017. október 23-i ünnepi beszédében Orbán Dózsa Lászlót is az ’56-os hősök között említette – noha azóta bebizonyosodott (Schmidt asszony elbukta a Pruck-pert),  hogy nem ő látható azon a bizonyos fotón – még mindig ’56-os hősnek tartja-e? A Havasi Bertalan mindenessel megüzent válasz:

A tudomány – mindenki, így a miniszterelnök által is figyelembe veendő – sajátossága, hogy későbbi kutatások eredményei új, más megvilágításba helyezhetik a múlt egyes történéseit.

Meggyalázták egy ember emlékét, meghurcolták a családját, hazudtak, loptak, arrogánskodtak, történelmet hamisítottak, és ennyire futja a miniszterelnöktől. Akinek rosszul esik és fáj, hogy minden reggel úgy kel fel, hogy ellenszélben kell dolgoznia. Nem, nem és nem. Itt egy egész országnak kell ellenszélben léteznie, élnie, és egyeseknek már csak túlélnie azért, mert a küldetéstudatos felcsúti illetőségű kisember eldöntötte, minden őt ért sérelemért bosszút áll. Nem csak a kultúrharcára érvényes szerintem Péterfy Gergely író megállapítása: az állami pénzekkel kitömött lojális középszer és dilettánsok bosszúja irányítja az országot.

Hát akkor lendüljünk, kedves olvasóink! Nagyon jó hétvégét kívánok mindenkinek, ma is lesz műsor, jöjjenek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább