November 11,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem botlás, nem hiba, hanem egy szerteágazó, büdös korrupciós ügy

Hahó, kedves barátaim! Friss, üde jó reggelt és erős gyomrot kívánok mindenkinek! Ha van valami, amire mostanság igen nagy szükség van, akkor az ez. Erős gyomor, és repedésálló tudat. Véres és zivataros idők járnak, alvásügyileg már csak ötöt kell teljesíteni, és meg is érkezünk. Hogy hova, arról sok mindent nem tudok mondani, arról igen, hogy miből lehet választani. Jó, Felcsúton például (és az összes település csaknem egyharmadában, ahol egyetlen jelölt pályázik a polgármesteri címre) nem lehet választani. Miskolc, Szeged, Győr vagy Budapest polgárai viszont elvileg választhatnak.

Olvasom a jobboldali morális fölényben lubickoló pártújságban, hogy Teljesen lenullázta magát az ellenzék, azaz minden az ellopott százmilliókról szól, illetve a folyamatos és intézményesített korrupcióról. Jajó. Végül is csak tizedik éve szorongatja a kormánykereket a Fidesz, csak tizedik éve döntenek életről-halálról éppen ideje, hogy ráeszméljünk arra, hogy

az ellenzék hatalmas károkat okoz az ország közállapotaiban mind politikai, mind mentális értelemben egyaránt. Közel olyanokat, mint amilyeneket Gyurcsány Ferenc okozott 2006-ban. Éppen ezért előrebocsátom a végkövetkeztetésem: nem is egyszerűen pártérdek, hanem alapvetően nemzeti érdek, hogy az önkormányzati választásokon a választópolgárok leváltsák ezt az ellenzéket, amely méltatlanná vált szerepkörére.

Ööö… oké. Végül is nem mindenkinek adatott meg a repedésálló tudat, jó pénzért meg bármikor, bárkirő bármit. És ez még mindig sehol nincs ahhoz képest, hogy  a jobboldali morális fölényben lucbickoló párttévék egyikében már odáig jutottak az elvtársak, hogy – idézemlegyen nemzeti minimum, hogy magyar ember Gyurcsányékra nem szavaz. Hát még nem tartunk ott, de jó úton haladunk afelé, hogy törvényben rögzítsék, magyar ember kire szavazhat és kire nem. Egyelőre még nem tartunk ott. Egyelőre még csak a jól bevált fenyegetőzéseknél tartunk.

Most, hogy a kampány utolsó napjaiban a felcsúti morális fölényt is kiengedték a karmelita kolostorból és egyenesen Miskolcig szaladt, meg is van a magyarázat arra, hogy miért bujkált eddig. Azért, drága véreim, mert neki akkor kell egy kampányban részt vennie, ha országos kérdésekre akarják a figyelmet irányítani. „Itt most nem ez a helyzet”, hanem arra akarják ráirányítani az emberek figyelmét, hogy „fontos, hogy alkalmas jelölteket találjanak a városi testületekbe, és alkalmas polgármestert válasszanak”. „Nincs igény arra, hogy országjárásban legyek” – mondta Orbán, aki állítása szerint azért ment el mégis, mert Miskolc fontos, „becsületbeli ügy”, hogy ott legyen. Mintha már hallottam volna ezt a becsületbeli ügyezést, akkor is pont ugyanolyan kínos volt, mint most. Neki a jogállamiság is becsületbeli ügy, meg az is becsületbeli ügy, hogy Miskolcon a helyi párttévében (még ahhoz is gyáva és lusta volt, hogy legalább élő emberek közé menjen) megfenyegesse a választókat, hogy hagyják a faszba az ellenzékieskedést, inkább maradjanak a nyerő oldalon. Mert ha ott maradnak, lesz pénz lóvéra, ha renitenskednének, akkor viszont megnézhetik magukat. Vagyis mivel még mindig nem lehet törvényileg megszabni, hogy a DK-ra például ne lehessen szavazni, akkor marad ez: a miniszterelnök nevű közjogi méltatlanság, a kétharmados kormányzása tizedik évében a saját szájával zsarolja és fenyegeti az ország lakóit, hogy fogják be az orrukat, ne nézzenek oda, és az esetleges más meggyőződésük ellenére is csak a Fideszre szavazzanak.

Mióta az Alkotmánybíróság kimondta, hogy választási kampányban megengedhető a nettó hazudozás is, úgy vélem, hogy a nyílt fenyegetőzéssel sem lehet semmi baj. Mint ahogy a közveszéllyel fenyegetőzés büntetőjogi tényállása (szevasz, Kövér) is megengedhető, ha kampány van. És az sem baj, hogy a Fidesz választási plakátjai sértik a választás tisztaságát. Egy az egyben, mintha háborúban lennénk. Gyakorlatilag abban is állunk. Mióta felrobbantak a fülkék, permanens választási kampány van. Mi pedig nyugodtan a hajunkra kenhetjük az indoklásban foglalt eme nagyszerű állítást: A jó erkölcsöt és a jó ízlést figyelmen kívül hagyó megnyilvánulások morálisan minősítik azt is, aki ilyen eszközökkel él. Morálisan minősíti a Fideszt bármi is? És ha igen, akkor mi van? Például az, hogy újabb papírjuk van arról, hogy pályázati pénzekkel akarják lekenyerezni, korrumpálni, jobb belátásra bírni az ellenzéket? Először az volt, hogy az ellenzéket (=ellenség) nem meggyőzni, hanem legyőzni kell. Egy újabb hangfelvételen (ami sajnos elkerülte a pártsajtó figyelmét, amikor arról lamentált, hogy a korrupt ellenzéket kell leváltani, a többi jól van, ahogy van) az egri Fidesz erős embere azt magyarázza a haveroknak, hogy az egyik helyi ellenzéki képviselőt mivel lehetne rávenni arra, hagyja abba a politizálást. Megkenik pályázati pénzzel, és kussoljon. Gondolom ez jelenti azt fricztamásul, hogy a Fideszben

tisztességes, a nemzet érdekeiért dolgozó politikusokat látunk, akik valóban politikát művelnek a szó nemes értelmében, gondoljunk például a kormány családpolitikájára. 

Én azonnal a kormány családpolitikájára gondoltam. A szó nemes értelmében. És eszembe jutott a Borkai Zsolt nevű ember, példás családapa, remek sportember és köztiszteletben álló, talpig becsületes polgármester. Akinek gondolom becsületbeli ügy, hogy szabadságra ment, kipihenendő az utóbbi napok nemtelen támadásait. Akinek a leszármazottai is szügyig benne vannak apuci luxuskurvákba és jachtozásba fulladt korrupciós bizniszeiben. Igen, ez a szó nemes értelmében vett családpolitika. Tisztességes, a nemzet érdekeiért dolgozó politikusokkal az élen. Ilyen Novák Katalin is, a családpolitikáért felelős női princípium. Aki ezt gondolja a párt- és elvársa adriai orgiájáról:

Nagyon szerencsétlen dolog (…) ez egy rossz dolog, én sajnálom, hogy ez történt, de azt gondolom, hogy az érintett ezt a családjával el kell valahogy rendezze (…), és ha jól tudom, akkor ő már kiállt a nyilvánosság elé és bocsánatot kért, elnézést kért. (…) Ha az a kérdés, hogy példaszerűen cselekedett-e, akkor azt mondom, hogy nem. Hogyha az a kérdés, hogy ez a magánügye-e, akkor azt mondom, hogy neki és a családjának a személyes ügye, amelyért természetesen mind a személyes életében, mind a családjában, mind a nyilvánosság előtt el kell tudnia számolni. De ezt én rábíznám alapvetően, és nem hiszem, hogy egy ilyen helyzetben, egy ilyen ügyben egy pártnak alapvetően lenne mozgástere akár, vagy lenne feladata akár ítélkezni, akár bármilyen egyéb döntést hozni. (…) Én nem hiszem, hogy ennek az kellene legyen a következménye, hogy mondjuk a Fidesz a soraiból kizárja ezt az embert. Nagyon keveset tudunk egymás magánéletéről, és szerintem ez egyébként alapvetően így rendben is van. Még egyszer mondom, hogy én nem tartom egyébként helyesnek azt, amit ő cselekedett, nem tartom példaértékűnek sem, még egyszer meg tudom erősíteni, de az, hogy mondjuk ennek az kellene legyen a következménye, hogy a Fidesz kizárja őt a soraiból, azt sem tartanám szerencsésnek és követendőnek. Ez egy igen nagy párt, nagyon sok tagja van ennek a néppártnak, és azt hiszem látnunk kell azt, hogy vannak olyanok is, akik elbotlanak, hibáznak. 

Na, kérem szépen. Ha az a kérdés, hogy a Fidesz szerint nem vet-e esetleg rossz fényt a Fideszre, hogy keresztény-konzervatív pártként megtűri Borkait a soraiban, vagy ha az a kérdés, hogy az adriai orgia összeegyeztethető-e a keresztény szabadsággal, akkor szerintem is ideje, hogy a Fidelitas kampányt indítson Karácsony Gergely alkalmatlanságáról. De mivel semmi kedvem viccelődni, szerintem nincs itt semmiféle kérdés. Ez itt a fideszes bajtársiasság ideáltipikus példája. Ne mondj rosszat a fideszes társadról. Ezt Novák Katalin családanyának már nem kell gyakorolnia, neki baromira jól megy. Nem fogok helyette szégyenkezni, mert semmi értelme. Azért ezt leírom sokadszorra is: ez nem egy egyszerű szexorgia, hanem egy szerteágazó, büdös korrupciós ügy, aminek már most is vannak bizonyított szálai és még vannak bizonyításra szoruló szálai. Ez itt a probléma, nem a kurvázás. Tehát amennyiben ez egy jogállam lenne, ahol a jogállamiság nem egyszerűen becsületbeli ügyként emlegetett, hazug szóvirág, akkor Polt Péter elsikáló és a magyar rendőrség már esze nélkül nyomozna az ügyben. És nem azért, mert Borkai családapa kurvázik, hanem mert közpénzek millióival (milliárdjaival?) való visszaélés gyanúja lengi körbe az egész ocsmány történetet. Ez nem botlás, nem hiba és nem is egy szerencsétlen dolog. (Azt már meg sem kérdezem Novák Katalintól, hogy ha szerint ez egy személyes ügy, akkor miért kell a nyilvánosság előtt elszámolnia vele az érintettnek?)

Ezek után már csak a Kiss-Rigó László fideszes szeged-csanádi katolikus püspökkel készült kampányinterjút tudom ajánlani, akinek nyilvánvaló, hogy mi az érték és mi nem az. Jó étvágyat a reggelihez!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.