NEHAZUGGY

Nem az egyszeri alamizsnáért kellene küzdeni, hanem a minden hónapban kézhez kapott becsületes fizetésért

Madárfüttyös szép reggelt! Ahogy az már lenni szokott: új hét kezdetén cserebere van, most én fogom elkukorékolni a reggeli ébresztőt. Nem is tudom hirtelen, melyik remek hírrel kezdjem a sokból. Nyilván ezek még nem a mai nap történései, hiszen hajnalrepedéskor, félkómában az sem tűnne fel, ha megszállták volna az országot a sztyeppei kipcsakok. Ja nem, az feltűnt. Megszállták. Nade a múlt héten is térdig jártunk a boldogságban, érdemes megemlékezni néhány szeletkéjéről az arcunkba borított tortának.

Fideszék elkezdtek spórolni. Nem magukon persze, az snassz lenne. A spór természetesen a mi bőrünkre megy. Ilyen a munkamegosztás: a szar nekünk jut, a velőspacal a NER-lovagoknak és lovagináknak. Az önkormányzatok kifosztása gőzerővel halad. Nem ám hogy elvesznek egy csomó pénzt a járvány örömére egyszer, hanem évekig el fogják venni. Szerintem, ha rajtuk múlik, az idők végezetéig. Sőt, megnégyszerezik azt, amit elvesznek. De nem kell aggódni, a kellőleg alázatos önkormányzatok biztosan vissza fogják kapni valamilyen formában, a többi hülye szavazó meg majd megtanulja, hová kell behúzni az ikszet. Mert az úgy nem jó, ha minden önkormányzat azonos százalékot tarthat meg a bevételeiből. Francfenét. Az a jó, ha a bevétel befut a központi marokba, aztán majd a marok tulajdonosa eldönti, kinek ad vissza belőle és kinek nem. Ez egyrészt rohadtul jó zsarolási alap, másrészt remek kampányt lehet felépíteni rá. Jó hangosan lehet üvöltözni, hogy a drágagondoskormány már megint mennyi sok pénzt adott ennek avagy annak a településnek, puszta szívjóságból. Azt meg igazán felesleges hozzátenni, hogy azt a pénzt előtte onnan vette el, ahová most visszaadja, és kurvára nem nagylelkűsködésről van szó, mert ha el sem veszi, akkor vissza sem kellene adni. Egyszerű ez, mint a betonkocka.

Ha már adakozás. Lassan kiderül, ki fog kapni a nagyvonalú egyszeri nettó 332 500 forintból (ez a bruttó 500 ezer, mármint amit abból megkap a munkavállaló, a többi azzal a lendülettel megy vissza a költségvetésbe), és ki nem kap. Miközben nem az egyszeri alamizsnáért kellene küzdeni, hanem a minden hónapban kézhez kapott becsületes fizetésért, amiből meg is lehet élni. Esetleg. Netántán.

Ha jók a Magyar Hang értesülései (miért ne lennének jók?), az orvosoknak kezd elege lenni a jótét kormányból és abból, hogy béremelés helyett az egyszeri adománnyal óhajtják nagylelkűék megoldani a feszültségeket. A járvány kitörésekor felfüggesztették ugyan a felmondások letétbe helyezését (amikor ezt bejelentette az Orvosi Kamara elnöke, azonnal el is kezdett üvölteni a pártsajtó és minden betanított politikus, hogy hátba támadták a nemzetet. Pedig akkor éppenhogy felfüggesztették az akciót. Most, hogy folytatják, mekkora visítás lesz vajon?), de ha igaz, most folytatják az akciót. Ha nem fognak túlmunkát vállalni az egészségügyben dolgozók, fejre is áll a rendszer, azzal a lendülettel. Marad a diktatúra: a kötelezően elrendelhető túlmunka és esetleg a felmondás korlátozása, netán az egészségügyben dolgozók külföldre távozásának megakadályozása. Bár azt nem látom magam előtt, hogyan lehetne ezt kivitelezni. Ha a doki, az ápoló nem megy be túlmunkára vagy egyszerűen hazamegy, amikor lejár a normál műszakja, mit tudnak vele csinálni? Kirúgják? De hát ha fel nem tud mondani, az jó megoldás. Bár ezt sem értem. Ha én nem akarok valahol dolgozni, egyszerűen nem megyek be a munkahelyre és mindenki bekaphatja. Szerintem.

Amúgy most aljas geci leszek, biztosan kapok is a pofámra az érzékenyebb lelkű olvasóktól, de ez lenne a megoldás. Felmondani a francba. Most sincs normális orvosi ellátás, majdnem mindegy nekünk. Sőt, szívem szerint azt mondanám, az összes civil szervezet függessze fel a tevékenységét. Nincs adománygyűjtés, nincs ételosztás, semmi nincs. Az állam van, és az állam tehetetlen, gyenge, hozzá nem értő bénázása van. Tudom, ocsmányul hangzik és nem is kivitelezhető, de ez valódi megoldást jelenthetne. Mindenki szembesülne azzal, hogy nem a migránsok, nem Soros, nem a brüsszeli bürokraták, hanem dicső kormányunk baszta szét az országot. Ha nem lenne – és tényleg nem lenne – orvos, nővér és nem lenne mit enni, talán jobban szemet szúrna az Orbán pereputty hihetetlen luxusa, a NER-huszárok féktelen mohósága. Ameddig valahogy – bőven az emberhez méltó szint alatt, de mégis valahogy – kerül étel az asztalra (ráadásul civilek, főként ellenzéki civilek jóvoltából, mert rendes fideszes tudja, hogy ebben az országban nincsen nyomor, a Viktor nem engedné), ameddig ki lehet keservesen gazdálkodni a vegetálás szintjén a havi fizetést, addig mindenki félteni fogja azt a keveset, ami van. Ha nincs, félteni sincs mit. Hát nem?

Elég ennyi hirtelen, végtére még csak hétfő van. A végére jöjjön egy nóta abból az időből, amikor azt hallottuk, ami az énekes torkából előjött. Emberek zenéltek, emberek énekeltek, embereknek.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább