Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ne legyünk öngyilkosok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kivételesen nem egy MTI hírt hoztam ebéd utánra, hanem egy Konok Péter bejegyzést.

Egyrészről reményre ad okot, hogy a társadalom önvédelmi reflexe működik, ha csak szelektíven is. Bármennyire neki fognak támadni a füssyangélák és társaik, nagyon fontos jelzés ez a hatalom felé. Azt üzenik vele az emberek, hogy nem csak ti vagytok, hanem mi is és megvédjük, ami számunkra fontos.

Ámde.

Amennyire örülök, annyira szomorú is vagyok a nagyon szerencsétlen megfogalmazásért. Ugyanis hihetetlenül károsnak tartom, ha valaki azt erősíti a közgondolkodásban, hogy szellemi termékért pénzt kérni valami aljas dolog. Nem az. Ha valaki ír egy regényt, verset, dalt, azért pénzt kér. Hiszen dolgozott vele. A színész fizetést kap azért, hogy fellép, a szerző jogdíjat kap, bevétele van az eladott könyvek után, jogdíj jár a forgatókönyvért és ezer más szellemi termékért. Konok Péter is fizetést kapott a HírTV-től a fellépései után, de pénzt kap azért is, ha lapokban publikál (jó esetben). A szellemi termék éppen úgy pénzben kifejezhető értéket képvisel, mint a konyhaszekrény, vagy az autógumi. Ha úgy tetszik: árucikk.

Ami nem eladó, az nem a szellemi termék, hanem a gerinc és az elvek. Ezt az üzenetet kellene eljuttatni az olvasókhoz, nem azt, hogy a szellemi termék valami értékelhetetlen és főleg értéktelen holmi. Ahogy változott a világ, úgy nem változott vele a közgondolkodás. Az természetes volt mindig is, hogy ha az ember vesz egy újságot, egy könyvet, egy színház-, mozi-, múzeum- vagy koncertjegyet, azért fizet. Az viszont már nem természetes, mert nem tanultuk meg, hogy az interneten megjelenő szellemi termékekért is fizetni illene, kellene. Ez oda vezetett, hogy sok élelmes honfitársunk mások szellemi termékeinek összegyűjtögetéséből csinál üzletet és ugyanez vezetett oda is, hogy sorra zárnak be a lapok, portálok, mert az olvasók nem, vagy csak nehezen értik, hogy azt bizony nekik kellene fenntartani, ha igényt tartanak rá.

Az egy dolog, ha valaki a munkája mellett, a szabadidejében blogot vezet, vagy a közösségi oldalon tesz közzé saját írásokat. Az pedig egy más dolog, ha valaki ezt nem a szabadidejében teszi, hanem napi 8-16 órában. A szellemi terméknek éppen úgy értéke kell legyen, mint a vízvezetékszerelő, vagy a sebészorvos munkájának. Ami értékessé, vagy értéktelenné teheti, az a tehetség, a vélemény és az elvek. Ezek valóban nem árucikkek.

Én így gondolom.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.