NEHAZUGGY

Most nem fosztogatni kellene, hanem osztogatni

Jó reggelt! Szolgálati közleménnyel kezdem a napot. Végre sikerült összebogarásznom a Luca ajtaja pályázaton továbbjutók válaszleveleit. Gergő kolléga megfaragja a szavazós felületet, aztán nyomkodhatjátok, ami tetszik. Elnézést kérek, amiért ilyen sokáig tartott, de egészen egyszerűen nem volt időm. Általában sincs, de most halmozottan. A késlekedés egyedül az én hibám, de biztos vagyok abban, hogy most is jól fog jönni az a pénz annak, aki a legtöbb szavazatot kapja.

Ma is megtalálták a koronavírus ellenszerét. Legalább a tizediket.

Gulyás Gergely valami elő-bejelentésre hasonlító produkciót adott elő ma, kormányinfó néven. Azt már tudjuk, hogy olyan kurvasok tartalék nem lehet a költségvetésben, mert azonnal az jutott eszükbe kormányéknak, hogy megsarcolnak mindenkit. A pártok támogatásának a felét veszik el (ezért speciel nem fakadok el sírva, bár egyértelműen politikai támadásról van szó), valamint a bankokra és a nemzetközi kereskedelmi láncokra fognak különadót kivetni. Ebből nekem az tűnik valószínűnek, hogy a magyar üzletlánc kimarad a nyomorgatásból, de majd kedden kiderül. Vagy valamikor. Sokkal súlyosabbnak érzem azt, hogy el akarják vonni az önkormányzatoktól a gépkocsi után fizetett súlyadót. Képzeljünk el egy kis zsákfalut, ahol nincsenek vállalkozások, semmi nincs, az önkormányzat szinte teljes bevétele a súlyadóból származik. Na, majd most nem fog abból származni. Amelyik településen van egyéb bevétel, az is csökkenni fog, hiszen elég sok vállalkozás és vállalkozó fog leállni mostanában. A kormány dolga ebben a helyzetben éppen az lenne, hogy több pénzt hagy az önkormányzatoknál – ugyanis a bevételeik döntő részét elszedi -, nem pedig az, hogy lerabolja őket.

Amennyire értettem, a nagy harangzúgással bejelentett, sohaabüdöséletben még nem látott gazdaságélénkítő szupercsomagakciótervet nagyjából 1345 milliárd forintból fogják bedurrantani. Hogy ebből kinek mennyi jut, azt nem tudom. Remélem, az egyházaknak is csurran egy kevés. Csak szólok, ennek az összegnek jóval több, mint a kétszeresét tapsolta el ártunk és ormányunk pillanatok alatt úgy, hogy lényegi látszata nem volt. Igen, a lerabolt magánnyugdíj kasszáról beszélek.

Gulyás azt is mondta – vagy hallucináltam – hogy további 1000 milliárd körüli összeg elköltéséről majd drágaminiszterelnökúr tájékoztat minket. Ha azt is sarcolásból szándékoznak összekotorni, nekünk reszeltek. Úgy fest, mintha a kormány félreértette volna a feladatot. Most nem fosztogatni kellene, hanem osztogatni.

A többi országban – még az imádott és csodált Trump országában is – a családokat is próbálják menteni, nem csak a vállalkozásokat. Akinek csökkent, vagy éppen megszűnt a jövedelme, az a gazdaság beindulásáig, illetve ameddig munkát nem talál, rendszeres juttatást kap. Ezen fölül – mármint a már munkanélkülivé váltak jövedelemhez juttatásán fölül – a  legtöbb ország kormánya igyekszik megvédeni a munkahelyeket oly módon, hogy átvállalja a dolgozók bérének túlnyomó részét, a munkáltatónak elengedi az adókat és járulékokat, ennek fejében a munkáltató nem rúgja ki a munkavállalót.

Hogy nálunk mit találtak ki, azt én nem tudom, azonban eszembe jutott, hogy az Orbán-kormány igen nagy előszeretettel szórta a milliárdokat a multiknak. Stratégiai partnereknek és mindenféle válogatott összeszerelőüzemeknek tolták a munkahelyteremtő támogatást és egyéb pénzeket. Mi lenne, ha ezek a cégek most nem rugdosnák ki olyan nagyon lelkesen a munkavállalókat? Pláne mi lenne, ha visszafizetnék azt a rengeteg pénzt, amit kaptak? Esetleg azok a magyar vállalkozások, melyek évek óta közpénzből híznak, nem érzik kötelességüknek, hogy visszategyenek valamennyit a közösbe?

Aztán az is felmerült bennem, hogy ha már a kormány az önkormányzatok zsebében turkál, esetleg nem kérné fel a drágaszép egyházakat, hogy az ő zsebükbe tömködött milliárdokból egy keveset csurgassanak már vissza? Nem mondom, baromira fontosak a csecse új templomtornyok, parókiák és plánesőt a stadionok, de most az a helyzet, hogy amennyiben a bajba került családok nem kapnak iszonyú gyorsan segítséget – mégpedig valódi, szemmel látható, kézzel fogható segítséget -, akkor itt katasztrófa lesz. És most az a szelep sem működik, ami eddig igen. Most nem tudnak külföldre menni munka után azok, akik Mária országában nem tudtak elhelyezkedni, vagy nem tudtak normálisan keresni. Most nincsen hová menni. Ezt nem ártana nagyon komolyan venni, mert biztonsági szelep nélkül felrobban a kukta. De nem akarok huhogni, meglátjuk, mit fundáltak ki okosék. Ha azt, hogy bedöntik a szegényebb önkormányzatokat – azt már meg sem kérdem, miből fogják ezek megoldani például az étkeztetést a rászorultak számára -, a bajban lévők buksiját pedig megsimogatják és elküldik őket munkát keresni, akkor az már régen rossz.

A végére még egy gondolat: az agyonra sztárolt családi adókedvezmény most is annyira jó? Nem kellett hozzányúlni a családi pótlékhoz, sem kidolgozni valamiféle komolyabb támogatási rendszert, mert jajdejó, le lehet vonni az adóból, és így csak az jut hozzá, aki dolgozik. Most is ez a véleménye azoknak a lelkes fideszeseknek, akik nem maradtak ki a gazdaság bedőléséből? Csak jelzem: a legelején vagyunk.

A keretes szerkezet jegyében ide is egy szolgálati közlemény jön Vagy valami olyasmi. Tudom, hogy lehetetlen vállalkozás házhozszállítással rendelni élelmiszert. Én leltem egy vállalkozást, ők most magánszemélyeknek is kiszállítanak. A vásárlási alsó limit húzós ugyan, de senki nem tiltja, hogy több család összeálljon és közösen rendeljenek. Nyilván nem szupermarket, nincsen minden, ami kell a háztartásban, itt viszont, ebben a másik webshopban elég sok dolog megtalálható. Hátha valakinek jól jön az információ.

Veszem a búcsúmat mára és a jövő hétre, senkit nem bíztatok arra, hogy jó legyen. Az olyan unalmas. Kellemes ébredezést mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább