Október 30,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mit nem értesz ebből?

Jó reggelt! Ma még tavasz lesz, ha igaz. Az örömöt csak az a hír keseríti, hogy sok honfitársunk úgy gondolta, most, hogy a gyerek nem jár iskolába és talán neki sem kell bemennie dolgozni, itt az ideje a nyaralásnak. Balaton, napfény, piknik, zizi, nyalóka. Ma még.

Szerintem már ahányan vagyunk, mindannyian megpróbáltuk elmagyarázni, sok esetben – a kommentek alapján legalábbis – hánytuk a borsót a falra, hűvös halomba. Én most nekifutok ismét és az sem érdekel, ha nem kaszálok vele lájkokat és megosztásokat. Igaz, soha az életben nem írtam le egy betűt sem ezzel a céllal. A diplomatikus fogalmazást a dagadt ruhával együtt hagyom másra, hátha az artikulált üvöltés (artikulálatlanul még ennek sem lenne értelme) gondolkodásra bírja azokat, akik eddig nem szánták rá magukat erre. Mondom, aztán lesz ami lesz.

Nem régen, két hete, három hete alig tudtunk valamit erről. Nem régen még sokan csak legyintettünk. Aha, én is. Hiszen ez nem kolera, nem pestis. Tényleg nem az és lehet – nem tudjuk, nincsen elég adatunk -, arányaiban nem öl meg több embert, mint a szokásos influenza. Az is lehet, hogy meg kell tanulnunk együtt élni vele. De most, ebben a szakaszban kurvára észen kellene lennünk.

Figyelj, ember! Járvány van. Nem vicces és nem veszélytelen. Lehet, hogy te nem fogsz beledögleni sőt, talán csak tüsszentesz kettőt és már túl is leszel rajta. De a kurva vírus ott lesz a nyáladban, a bőrödön. Megfogsz valamit, akárhol. Egy kapaszkodót, egy bevásárlókocsi fogantyúját, egy kilincset, egy almát a boltban. Máris továbbadtad 2-3-10 embernek. Talán nekik sem lesz bajuk, fiatalok, erősek. De bennük, az ő nyálukban, bőrükön is ott lesz a vírus, szaporodik a szervezetükben. És ők sem fognak tudni róla, hogy terjesztik a kórt. És ők is ott fogják hagyni a boltban a bevásárlókocsin, az almán, a gyógyszertár kilincsén, a lépcsőkorláton, a lift gombján. Egyre többen és többen hurcolják szerte és a rohadék vírus egyszer rossz helyen lesz. Egyszer a te anyád vagy a nagyapád fogja meg azt a lépcsőkorlátot. Ha nem ő, akkor az a fiatalember, aki kedvességből bevásárolt neki. Mert az a kedves fiatalember nem tudja, nem is tudhatja, hogy nem két kiló krumplit vitt az idős hozzátartozódnak, hanem a halált. Amit lehet, hogy te indítottál el, mert bíztál a fiatalságodban, a szervezeted ellenállóképességében.

És akkor – talán hetekkel az után, amikor boldogan sütkéreztél a Balaton mellett, söröztél a haverokkal vagy beugrottál a boltba, mert úgy érezted, nem fogod túlélni a hétvégét egy kakaóscsiga nélkül, az anyádért, a nagyapádért megérkezik a mentő. Beviszik a kórházba, de a halálosan kimerült orvos mást nem tehet, csak ott fogja hagyni egy mély sóhajjal a folyosón, a többi ötven nagypapa és anya között. Mert akárhány lélegeztetőgép van is, annyi nincs, hogy egyszerre mindenkinek jusson.

Mert ez a vírus így öl. A gyorsaságával. Azzal, hogy nem négy hónap alatt kell az a kurva lélegeztetőgép kétezer embernek, hanem egyszerre. És lehet, hogy azon a gépen, amelyik az anyádat vagy a nagyapádat életben tartaná két hétig – akár ennyi ideig is szükséges segíteni a légzést – az a negyven éves doki van, aki ugyan egészséges és fiatal, de a héten a harmadik dupla műszakot csinálta végig néhány órányi alvással azért, hogy megmentse az én anyámat vagy szomszédot és a szervezete annyira kimerült, hogy a vírussal már nem tud elbánni. És nem fogják levenni a gépről azért, hogy a te anyád vagy nagyapád még élhessen. Ott fog fuldokolni a másik ember mellet, a túlzsúfolt folyosón. A másik ember is idős, egy hete még nevetett a víruson, lement fél kiló kenyérért a boltba minden másnap, mert kell a mozgás és kell a friss levegő, meg hát neki ne mondja meg valami kis takony, hogy mit tehet meg és mit nem. A másik ember, aki kikérte magának, hogy neki előírja bárki, mikor mehet ki a lakásából, éppen úgy fog küzdeni a korty levegőért, mint a te anyád, mint a te nagyapád.

És csak annyi kellett volna, hogy otthon maradj a picsádon és a másik ember is otthon maradjon a picsáján. Mert a vírus valószínűleg úgy is meg fog találni téged, a gyerekedet és talán az anyádat, nagyapádat és a másik idős embert is. Csak nem ugyanakkor. Két hét, egy hónap, két hónap múlva. Akkor, amikor van szabad lélegeztetőgép, van orvos, van kórházi ágy. Mert a másik, akit megfertőzött a vírus, már meggyógyult, volt rá ideje. Neki már nincsen szüksége orvosi ellátásra akkor, amikor az anyádnak, a nagyapádnak és a makacs idősnek igen. De az is lehet, hogy az anyád, a nagyapád már kapni fog oltást addigra, mire elér hozzá a vírus. És nem hal meg. Most pedig, ha a szervezete rosszul reagál a fertőzésre,  meg fog halni. Te fogod megölni. Mert megfogtad azt a kilincset, liftajtót, korlátot. Mert ötször, ötvenszer annyit mászkáltál, mint amennyit szükséges lett volna, mert nem bírod a bezártságot, mert rád nem veszélyes amúgy sem. Lehet, hogy meghal a te idős rokonod, akit szeretsz. Nem valaki más, nem a tévében mondják. A te családodban. És ha meghal, arról te is tehetsz. Érted? Érted már?

Olaszországban tegnap 627 ember halt meg. Ennyi halt bele a vírus szövődményébe. Értük már semmit nem tehetett senki, őket már semmi nem tudja feltámasztani. A környező országokban mindenhol százával halnak az emberek. Itt még nem, mert később ért ide a vírus. Csak azért nem. Az olaszok sem vették komolyan. Ó, nem vészes az, miért éppen én kapnám el? Így gondolták a fiatalok. Kell az a kis séta, kellenek a baráti csevegések és engem senki ne utasítgasson, mikor mehetek ki a lakásomból. Így gondolták az öregek. Most az iskolák tornatermei zsúfolásig teltek koporsókkal. Már értik, már otthon maradnak. De a halottakat senki nem fogja feltámasztani. Ott sem és itt sem. Nálunk kevesebb halott lesz, mert kevesebben vagyunk. De ahányszor te elugrasz a boltba friss kakaós csigáért, sörözöl egyet a haverokkal, napozol a családdal a zsúfolt sétányon, annyiszor vagy potenciális gyilkos. Az idős ember, aki csak azért is elmegy minden másnap kenyérért, mert neki ne mondja meg senki, potenciális gyilkos és potenciális öngyilkos. Az a másik ember, aki dacosan bepakolja a bevásárlókocsijába mind a negyven kiló rizst a raklapról, amire nincsen szüksége, de megveszi, leszarva a többieket és ezért a többieknek másnap és harmadnap ismét el kell menniük a boltba, potenciális gyilkos.

Ez a vírus azzal öl, hogy egyszerre betegít meg sok embert. Talán önmagában nem halálosabb az influenzánál – ez majd kiderül, ha lesz elég adat -, de gyorsabb. Nem 2-3-4 hét alatt alakul ki a szövődmény, hanem villámgyorsan és még nincsen ellene gyógyszer, csak a légzést lehet segíteni, ameddig a szervezet leküzdi annyira, hogy esély legyen túlélni. Egyszerre szakad rá az egészségügyre, az összeomlik és nem csak a koronavírusban fognak meghalni emberek, hanem minden másban is, mert nem lesz elég orvos, elég ápoló, elég kórházi ágy, nem lesz elég semmiből.

A vírust megállítani nem tudjuk, de lassítani igen. Azzal, hogy csak annyiszor megyünk ki a lakásból, ahányszor feltétlenül szükséges. Azzal, hogy nem megyünk közel a másikhoz. Hogy a legnagyobb elővigyázatossággal viselkedünk, ha már kénytelenek vagyunk kimenni. Mert úgy tudjuk elkapni és továbbadni a vírust, hogy mi magunk észre sem vesszük, de megfertőztünk tíz embert, az a tíz ember megfertőz százat, a száz megfertőz ezret és elszabadul, nem lehet többé megfékezni. Nem lehet lassítani.

Aki alapos ok nélkül, dacból, önzésből, ostobaságból nem marad otthon, holott tehetné, az potenciális gyilkos. Akár fiatal, akár középkorú, akár idős. Aki nem veszi komolyan a karantént és csak azért is a megszokott életét éli és nem hajlandó arra a néhány hétre változtatni az életmódján senki kedvéért, az potenciális gyilkos.

Az a politikus és bárki, aki hazudik a fertőzés mértékéről, aki azt állítja, hogy van elég védőfelszerelés és he ez nem igaz, mert esetleg nincs vagy nem megfelelő van, az potenciális gyilkos. Aki hamis biztonságérzetbe ringatja a lakosságot azért, hogy politikai tőkét kovácsoljon belőle – oldaltól és párttól függetlenül -, az potenciális gyilkos.

Mit nem értesz ebből?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!