NEHAZUGGY

Mi főztük magunknak, és most meg is fogjuk enni. Akár tetszik, akár nem

Napsugaras vasárnap reggelt, jó mulatást ebben a virágzó, ám kissé unalmas demokráciában.

Nagyon komoly felhatalmazást adhat a kormánynak minden idők második legnépszerűbb Nemzeti Konzultációja, ugyanis közel 1,8 millió ember mondta el a véleményét a járvány elleni védekezésről és a gazdaság újraindításáról. Ez a fajta legitimáció pedig nagyon sokat érhet a fertőzés második hullámához érve, amikor Magyarországot ismét támadni kezdték, amiért az emberek egészségét és a munkahelyek megvédését előtérbe helyezve, a külföldről behurcolás elkerüléséért ismét lezárta a határokat. (Origo)

Hátélleg. Tényleg nagyon komoly felhatalmazást adhat. Mi a francra is? Nem azért, mert az 1,8 millió a szavazóképes lakosságnak is csak egy töredéke, nemhogy nem releváns, hanem semmiféle többséget nem jelent. Nem is azért, mert a franc számolta, a valóságban hány választ kaptak és azok mit tartalmaznak. Hanem leginkább azért, merthogy eddig nem volt felhatalmazása a kormánynak a szükségesnek gondolt lépések megtételére? Tényleg Kovácsék döntésére vártak eddig? Akkor mire alapozva öntötték az állami támogatást a turizmusba, mire fel kapott például Mészáros Lölö egy halom pénzt szállodafelújításra? Ahhoz nem kellett felhatalmazás? A határok lezárásához sem? Nofene. Most, hogy ilyen baromira erős felhatalmazást kaptak, még agyamentebb döntésekre számíthatunk? Mert Kovácsék hozzájárultak Máriabütykösön?

A mártírkodó visítást nem lehetne már befejezni esetleg? Ki a tököm támadja Magyarországot azért, mert megvédi a munkahelyeket és a polgárait? Azon kívül, hogy senki. A probléma azzal van, hogy miközben a szállodások milliárdos támogatásokat kaptak (aztán kirúgtak egy csomó embert), a már munkanélkülivé vált embereket olyan ívben szarja le a kormány, amilyenben csak tudja. A vírus elleni védekezéssel sem az a problémája senkinek, hogy van, hanem az, hogy kurvára politikai fegyverként csapkod vele a kormány. Ráadásul tökéletesen agyatlanul – ez szokott történni, ha nem szakemberek készítik elő a döntéseket, vagy ha ők készítik elő, akkor egy túlsúlyos focista egyetlen mozdulattal vágja a kukába, pillanatnyi elmeállapotának és személyes érdekeinek megfelelően -, mindenkivel kicsellózva hoznak hülyénél hülyébb döntéseket. Mindezeket pedig betetőzték olyan döntésekkel, melyek uniós tagországtól nem elfogadhatóak. Ha ezeket az ordas hibákat nehezményezi valaki, az már támadás? Jól van akkor.

A pártpropagandisták majdnem becsinálnak a fene nagy igyekezettől, hogy mi módon lehetne lejáratni a Színművészeti diákjait. Ahogy nézem, néhányan nem is csak majdnem, hanem konkrétan is maguk alá rottyantottak. Lehet persze ezen dühöngeni – szoktam én is -, de amikor végigolvas az ember 4-5 jajveszékelős cikket arról, hogy tulajdonképpen ezek rohadék terroristák, akik azt sem tudják, mi az igazi diktatúra, de majd megtanulják, amikor Gyurcsány Ferenc közéjük lövet (miközben ugyanezen propaganda szerint nem más, mint maga Gyurcsány Ferenc irányítja a háttérből az egyetemi polgárokat, pluszt azt a sok száz intézményt és sok ezer művészt, határon innen és túl, akik kiálltak a diákok mellett), akkor azért egy ponton csak elröhögi magát a valamennyire is normális békés hírfogyasztó. Is. Éppen belefutottam a nemzeti balettművész és nagy magyar publicista ilyen témájú cikkébe, de csak odáig jutottam el, hogy mekkora trágyahalom Para-Kovács Imre. Hogy ez mennyiben függ össze a Színművészetivel, az a cikk harmadáig nem körvonalazódott kristálytisztán. Majd mindjárt rendesen felébredek, és elolvasom figyelmesen. Hátha akkor kiderül. Vagy semnem.

Miközben a magyar kormány azt tartja helyesnek és fontosnak, hogy teljes erővel támadja a Színművészeti diákjait, tanárait és mindenkit, aki kiáll mellettük, és miközben tapsikolva örvendezik a tökéletesen értelmetlen és haszontalan, de legalább milliárdokat felemésztő nemzeti konzultációnak, az MNB szivárog. Nem Matolcsy György állt ki – két MNB alkalmazottal szivárogtatott – a remek hírrel, miszerint már nem reménykednek a gazdaság V alakú visszapattanásában, ellenben zuhan a gazdaság, emelkedik az infláció és ők még arra számítottak, hogy nem lesz második járványhullám, az állami beruházások pedig csökkenteni fogják a gazdasági válság hatásait. Egyik ötletük sem jött be, az eszközeik (a pénz) azonban elfogytak. A Matolcsy-féle visszapattanós csoda helyett most készül az új előrejelzés, mely szerint éves szinten 5-7 százalékos gazdasági visszaesésre számítanak.

Ha jól értem, ez az 5-7 százalékos zuhanás is optimista becslés, azon a feltételezésen alapul, hogy Orbán Viktor hirtelen megvilágosodik, és a még rendelkezésre álló forrásokat (már ha vannak ilyenek) okosan használja fel a gazdaság élénkítésére. Csakhogy – ez az én véleményem, nem az MNB szakembereié, tehát nélkülözi a szakértelmet csak úgy, mint a kincstári optimizmust vagy az Orbán Viktor józan eszébe vetett hitet – szerintem erre semmi esély nincsen. A hatalom megtartásában kulcsszerepet játszó zsoldosokat továbbra is tömni kell, az egyházi apanázs és a külhoni szavazatok reményében kitalicskázott pénz sem nagyon változhat, mert rohamtempóban közeledik a választás, már csak másfél év van addig. Ezért – ismétlem, ezt csak én gondolom így – esély sincs arra, hogy a társadalom széthulló rendszere alá védőhálót húzzon az állam. Akik jövedelem nélkül maradtak, továbbra sem számíthatnak lényegi segítségre, sőt, a bajba került emberek száma csak növekedni fog. A kormány nem beletesz a szociális ágazatba, hanem kivesz onnan, ahogy az önkormányzatoktól is elvon. Az eredeti terv alighanem az volt, hogy a fideszes önkormányzatokat majd kárpótolják más úton-módon, azonban erre egyre kevesebb esély látszik. Kell a pénz másra.

Az MNB szivárogtatói szerint nem csak az idei, de még a jövő év is kutyakemény lesz. Azt már eddig is igen sokan elmondtuk, hogy sikeres akkor lehet egy szakmailag és emberileg is tökéletesen alkalmatlan kormány, mely a szakértelem helyett a propagandára építi a hatalmát, ha a külső körülmények megfelelőek, a gazdasági feltételek a dilettáns vagy kimondottan kártékony kormányzás ellenére is növekedést tesznek lehetővé. Ha ezek a külső körülmények megváltoznak, a rendszer összeomlik. Lassan nem lesz annyi plakát, hirdetés, miniszterelnöki aranyköpés, ami el tudná takarni a mélyülő válság nyomait, a társadalom egyre súlyosabb gondjait. Sok kín vár ránk, ameddig a vírus, a gazdasági válság és a szakértelmet propagandával pótolni igyekvő kormány belebukik a harácsba, de hát mi főztük magunknak, és most meg is fogjuk enni. Mindenki a maga főztjét. Akár tetszik, akár nem.

Kellemes ébredezést!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább